A 80-as évek végén az amerikai temgerészgyalogság a haditengerészettől eltérően nem csupán az F-18B egy korszerűsített változatát kívánta rendszerbe állítani, hanem egy minden időben és éjszaka is bevethető csapásmerő repülőgépet. Ennek érdekében a kétüléses Hornetekbe beépítésre került egy Loral AN/UPD-8-as szintetikus apertúrájú oldalra néző radar(SLAR), kiegészítve egy optikai és egy infravörös rendszerrel az orrban, valamint a Hughes AN/AAR 50-es Thermal Imaging Navigation System (TINS) podja, melyet a jobboldali főfutó melletti tartópilonra függesztettek. Az első felszállásra '88. májusában került sor.

Annak ellenére,hogy a makett 93-94 táján jelent meg, bizony még a mai napig is megállja a helyét a versenytársak között. Hét öntőkereten és egy kis maratott lapocskán összesen 232 szépen megmunkált, sorjamentes alkatrésszel találkozunk. Egy külön kis dobozban mellékelik fehérfém alkatrészként a fő- és orrfutókat. Az öntések zseniálisan jók, hűen visszaadják a főfutók jellegzetesen "nyeklett" bonyolultságát!

A katapultülések kidolgozása átlagos,az öveket magunknak kell pótolni, a mellékelt pilótafigurák szépen kidolgozottak, érdemes ezeket egy diorámában felhasználni. Sajnos nem korrigálták a Night Attack verzió megváltozott oldalkonzoljait. Ezeket vagy magunk javítjuk ki, vagy ha sok felesleges pénzünk van, megvehetjük a Black Box szenzációs kabinfeljavítóját.
A kabintető szép vékony, torzításmentes, a közepén végigfutó öntéscsíkot csiszoljuk szintbe, majd polírozzuk fel! A HUD keretét a maratott lapon megtaláljuk, vékony, átlátszó sztirolból pótoljuk a reflexüveget.

A törzsfelek illeszkedése hagy némi kívánnivalót maga után, a beömlők oldalánál különösen rossz, itt némi tömítőt is használnunk kell. A késantennák éleit érdemes egy kicsit elvékonyítani, az ECM antennák helyét túl messze jelölték a középvonaltól. Inkább vágjuk le az aljáról az illesztőcsonkot és fotók alapján ragasszuk be a tényleges helyére. Az infracsapdakilövőket maratottan kapjuk.

A törzs oldalán a panelvonalak eléggé bizonytalanok, muszáj újravésni, a kiömlőnél nem is találkoznak. A futóműaknákban amit fröccsöntéssel lehetett, azt kidolgozták. Beépítve a fehérfém futókat a végeredmény lenyűgöző. A szárnyvégeket felhajtott állapotban is megépíthetjük, a megfelelő helyen el van vékonyítva a műanyag. A vezérsíkok, féklapok, csűrők, orrsegédszárnyak kitéríthetőek, a mozgatórudazatokat kitérített pozícióhoz is mellékelik.
Az üzemeltetés során repedések jelentek meg a függőleges vezérsíkok tövénél, melyeket a belső oldalakon 3-3 kis kapoccsal orvosoltak. Ezeket is korrekten mellékelik a készlethez.

Fegyverzetet sajnos nem kapunk. Találunk viszont két póttartályt, melyeken tömítsük el a vésett panelvonalakat. Az eredetin ilyenek nincsenek.

Három festési variáció közül választhatunk, bár sok különbség nincs köztük. Mindhárom tengerészgyalogsági gép a szokásos sötétszürke/világosszürke variáció. A matricalap pontosan nyomott, a lakkréteg kissé vastag, de nem vészes.
Egy kis feljavítással és fegyverzet beszerzésével nagyon szép makettet építhetünk, ajánlom minden kétüléses gépet szerető kollégának!

Keresztes László