Típustörténet:

Az amerikai haditengerészet nem sokkal a Pearl Harbor-i légitámadás után határozta el egy nagyteljesítményű, repülőgéphordozóról üzemeltethető vadászgép létrehozását. Az éjszakai változat az alaptípus első repülése után több mint egy évvel, 1944 októberében került a csapatokhoz, először a VMF(N)-531-hez. Időközben a japán ellenállás megtört, ezért elsősorban nappali kísérővadászként alkalmazták a gépet. Az atombomba ledobásakor Guam mellett horgonyoztak. Ezután Iwo Jimára repültek, majd részt vettek októberben Kínában a "show the flag" műveletben, majd fegyveres felderítő bevetéseket hajtottak végre a térségben 1947-ig. A típus bevetésre került még a koreai háború első felében is.

F7F-2(N)

Ez a változat a vadászverzióval ellentétben kétszemélyes. Az orrban levő .50-es géppuskákat kiszerelték, hogy helyet biztosítasanak az AN/APS-6 éjszakai radarnak, így ez a verzió "csak" 4 db 20 mm-es gépágyúval rendelkezett. A szárny alatt levő 2x500 kg maximális terhelhetőségű bombafelfüggesztők és a nyolc nem irányítható rakéta felfüggesztési pontja megmaradt. A nappali vadász feladatkörre "visszaminősített" gépek egy részénél minden mozdíthatót kiszereltek a második kabinból, terveztek egy 80 gallonos pót üzemanyagtartályt a kabinba, és a plexi helyett fémtetőt tettek rá. Az orrgéppuskákat is visszaszerelték.

A makett egy még az anyahajós próbaidőszakban, de már a csendes-óceáni térségben fényképezett fotó alapján készült.

Makett:

Az AMT gyártmányú makett 1995-ből származik, de nagyon jó minőségű, részletes, mérethű. Vésett panelvonalakkal rendelkezik, és elhelyezésük is a valóságnak megfelelő. Az öntőkereteket már akkor külön fóliázták. A készítők figyelmességére jellemző, hogy megkapjuk annak az olajoshordónak a tökéletes makettjét, amivel a valóságban is megakadályozták a repülőgép gyakori farokrabillenését.

A kabinok kidolgozása a mostani legjobb Revell kiteket idézi, külön oldalpanelekkel, a műszerfalakon az órák kalibrációja is látható. A futóaknák is nagyon részletesek, olajtartályokkal, merevítésekkel, vezetékekkel, ilyen részletes futószárakat meg még nem láttam, pedig már túl vagyok sok Tamiya maketten. Egyedül az öntőkeretek kissé puha anyaga okozhat gondot. A gumik valódi gumiból vannak, üregesek, a mintázatuk is jó. A probléma velük, hogy pár hónapos állás után megmarják a velük érintkező műanyag részeket. Sokáig nem hittem ebben, de ez a makett is több évig állt a polcomon és mire kinyitottam, az egyik öntőkeretbe félig bemaródott a főfutó kereke! A gumin nem látszott sérülés. Megszüntetni a problémát úgy lehet, ha az érintkező részeket jó vastagon bekenjük festékkel.

A módosítások, amiket elvégeztem:
- bekötőhevederek a kabinba (vékony színezett papír és rézdrót csatok)
- gázkar, fogantyúk húzott szálból
- a motorok gyújtáskábelei (rézdrót)
- gépfegyvercsövek (injekciós tű)
- helyzetjelzők átlátszó burkolatai a szárnyvégekre

Építés:

Az építés gyors és problémamentes volt, az egész gépen csak a futóműgondola-szárny és a szárny-törzs találkozásnál kellett tömíteni, de ott is csak 0,5 mm volt a rés. Ezt kétkomponensű tömítővel oldottam meg. Birtokomban van több eredeti festésű darab második világháborús amerikai repülőgépek kabinjából és futóaknájából, a kabin és a futóakna színét ezek alapján kevertem ki, majd higított Rotring tussal átecseteltem a felületeket és száradás után letöröltem. Ezután világosabb színnel szárazecseteltem.

Festés:

Egyszínű sötét repülőt sokszor nehezebb festeni, mint bármilyen terepmintát. Sok olyan gépet látni, ami nagyon szépen van fújva, de a sötét festék minden kontrasztot elmos, gyakorlatilag egy fekete pacni látszik. A panelvonalak fekete befolyatása sem segít a kevés kontraszt miatt. Ráadásul ez egy viszonylag új gép, tehát nem is koptathattam agyon, mintha két éves festék lenne rajta, ezért a szokásostól eltérő módszerrel festettem.

A gép külső festése Modell Master festékkel készült. Először egy alap réteget fújtam fel, majd lágy, az alapszínnél világosabb szürkével átfújtam a panelvonalakat, koszosabb, porosabb hatást elérve ezzel. Ezután az alapszínnel és az alapszínnél egy kicsit világosabb árnyalat ködölésével tompítottam az átmeneteket, vigyázva arra, hogy a színátmeneteket ne vigyem túlzásba.

A régebben készült makettjeimen sokszor ádáz harcot vívtam a matricákkal, amik bármilyen feszítő lágyító folyadékkal sem voltak tökéletesek, ezért ezen a maketten nincs matrica. A jelzéseket beszkenneltem, majd öntapadós papírra nyomtattam, szikével kivágtam és ezt használtam sablonnak. Az üzemeltetési feliratokat nagyon vékony ecsettel festettem, hatása még közelről is nagyon jó. A makettet ezután Model Master félfényes és fényes lakk keverékével fújtam le. Tükörfényes gépet nem akartam készíteni, mert az archív fotókon sem látszanak ilyennek a gépek, másrészt a több hónapos tengeri levegőn állás következtében hamar mattult a festék.
(Aki ezt - mármint a tengeri levegő agresszivitását - nem hiszi el, íme egy történet: Az Angliába szállított első szállítmány P-47N Thunderboltokat a V-1 szárnyasbomba ellen akarták bevetni nagy sebességük miatt. Bár a gépek maximálisan lekezelve, csomagolva, újan szelték át az Atlanti-óceánt, a tengeri levegő mégis olyan korrodációt okozott a motorokban, hogy ez majdnem két hónappal késleltette a bevetésüket.)

Hátravolt még a koszolás és a koptatás. Ezt a sötétkék festéket a kipufogógázok hője érdekes módon világos homokszínűre fakította hamar, már egy-két bevetés után. Ez különösen igaz a Tigercat esetében, ahol a nagyobb teljesítmény elérése érdekében még gyűjtőcsőbe sem vezették a kipufogógázokat, hanem a motor mögött egyszerűen végetértek a kipufogócsövek. Ezért világosbarna színnel átködöltem a kipufogócsövek mögötti területeket, majd ebbe fújtam koromnyomokat. Egy kevés kormot fújtam a gépágyúkra is.
Ezután Humbrol alumíniummal festettem pár kopást a jobban igénybevett részekre.

Az alap saját készítésű, csavarhúzóval és saját készítésű beütővel a lefolyók mintázatának elkészítéséhez.

Egy hétvége, kb. 20 óra alatt kész is lett a makett. Ez volt az egyik legkönnyebb építés 20 éves makettező pályafutásom alatt, megépítését mindenkinek ajánlom, már ha be tudja szerezni, az ugyanis nagyon nehéz.

Szabó Ákos
www.albatros.iweb.hu