Az első világháború légi harcairól szinte önkéntelenül is elsőként a Fokker Dr.I jut az eszébe mindenkinek. Nehéz megmondani, hogy ez a mindössze 360 példányban gyártott háromfedelű minek köszönheti ismertségét, hisz a konstrukciót - bár különleges - valójában egy hasonlóképp eredményes brit gép, a Sopwith Triplan koppintásának tartják. Talán a gép nimbusza azoknak a "médiasztárrá" vált német ászoknak az érdeme, akiknek e gépekben teljesedett be sorsuk, mint Werner Voss, vagy Manfred von Richthofen.

A típus története 1917 elején indult, amikoris a német hadvezetés pályázatot írt ki egy olyan vadász létrehozására, mely alkalmas arra, hogy az Antant egyre erősödő légifölényét megtörje és felváltsa az avuló Albatros vadászokat. Mivel a német soros motorok teljesítménye még nem állt azon a szinten, mint a riválisoké és emiatt a német gépek sebesség tekintetében alulmaradtak az antant-gépekkel szemben, így nem maradt más lehetőség a német konstruktőrök számára, mit olyan kisebb teljesítményű léghűtéses csillagmotorral felszerelt gépet építeni, mely fordulékonyságával és jó emelkedőképességével kerekedik vetélytársai fölé. A jó fordulékonyság eléréséhez kis fesztávra, míg a jó emelkedőképességhez nagy felületű szárnyra van szükség, megoldásként a háromfedelű konstrukció kínálkozott.
A megbízást végülis a Fokker nyerte hegesztett acélcsőszerkezetű, vászonnal borított törzsű gépével. A V.4 jelű prototípus még furnérborítású szárnnyal repült, a későbbi gépeknél a szárny is vászonborítást kapott.
Az első gépek 1917 áprilisában kerültek próbára a csapatokhoz Fokker F.I jelöléssel. A későbbiekben a módosított változatot illették Fokker Dr.I névvel, ami 1917 szeptemberében került véglegesen frontszolgálatra. A két alváltozat közötti különbséget később részletezni fogom.
A Dr.I végül is nem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket, nehéz kezelhetősége miatt csak az egészen kiváló pilóták kezében lett igazán halálos fegyver, ezért nem vált tömegesen alkalmazott típussá. 1918 közepe táján kezdett kikopni a frontszolgálatból. Továbbfejlesztett válltozata a nem nagy példányszámban gyártott, Fokker D.VI lett, ami nem volt más, mint egy kétfedelű gép a Dr.I törzsével és ami egyenes átmenetet képezett a D.VII-hez, ami már egy másik történet...

A minap együtt iszogattam pár cimborával itt a chatről, és egy faramuci vita alakult ki közöttünk arról, hogy melyik a piacon levő legszebb 1/72-es Fokker triplán kit. Az egészben az volt a pláne, hogy egyikünk se ismerte azt a kitet amit a másik dicsért... :)

Elhatároztam hát, hogy utánajárok annak, melyik is a legjobb...

Fokker Dr.I
Airfix N 01074, 00074, 1:72

Az általam ismert legkorábbi Fokker Triplán az Airfix által gyártott és mostanában újra kiadott Fokker Dr.I. A makett őskori kövület túl a "rémálommakett" kategórián, 24 bumszli, sorjás alkatrésszel, két nem is öntőkereten inkább öntőpálcikán...
A törzs végül is nagyából alakhű, a pilóta azonban, mint egy kanári egy rúdon ücsörög, kabinberendezés: zéró. A szárny alakja is közel áll a valósághoz, viszont a szárny és a vizszintes vezérsík bordázata egyrészt ormótlan, vastag, másrészt jóval sűrűbb, mint ahogy lennie kéne, ami javíthatatlan súlyos hiba! A motorburkolat egybe van öntve a forgómotorral, pontosabban annak 2,5 látható hengerével. A légcsavar valami megmagyarázhatatlan okból "hátra van nyilazva" és az eredetivel való minden hasonlósága csak a véletlen műve...
Nekem az eggyel korábban kiadott szériához volt szerencsém, amiben Werner Voss F.I gépéhez csomagoltak matricalapot. Az új dobozból Richthofen vörös gépét lehet(ne) megépíteni mindazoknak, akik rendelkeznek hozzá a megfelelő mazochista hajlammal.
Vérlázító, hogy ezért a halom műanyagért egyáltalán pénzt mernek elkérni, pedig trafikokban, és játékboltokban 1200 HUF az ára! Kezdőknek és haladóknak egyaránt nem ajánlom.

Fokker Dr.I
Revell 04116, 1:72

A Revell katalógusában elég régóta szerepelt Dr.I-es kialakítását tekintve hasonló szinten állt, mint az Airfix. 2003-tól azonban új szerszámmal kezdték gyártani, felzárkózva ezzel a Revell-makettek új genereciójának színvonalához.
A 37 élénkpiros alkatrész 2 öntőkereten helyezkedik el, sorjának, beszívódásnak nyoma sincs. Az élek határozottak, a felületek simák.
A törzs méret- és alakhű felületén jelölve vannak a kormányhuzalok csatlakozási pontjai. A precízkedést kissé túlzásba vitték az öntőszerszám készítői, ugyanis feltüntettek 3 vésett panelvonalat, ami egy vászonnal borított törzsre azért nem jellemző, viszont a vájatok jó helyen vannak ahhoz, hogy húzott szálat ragasztva, majd alaposan lecsiszolva imitálni lehessen a csőváz enyhe kitüremkedését. A törzs belső részére ráöntötték a kabin felszerelését, ami ebben az időben még nem volt túl bőséges. A kabinoldalfal legmarkánsabb része az a háromszög alakú furnérlap, ami a törzs és a motor áramvonalas illeszkedését biztosította. A kitben ennek körvonala csőként van jelölve (az összeállítási rajz jelöli a helyét!) Ajánlatos ehelyett műanyaglemezt beszabni, majd húzott szálból megépíteni a csőváz belső részét. A kabin padlóján - ami természetesen külön alkatrész - imitálva van a fa erezete, oly mélyen, hogy 1/32-esnek is elmenne... Az ülés jó alap a feljavításhoz. A géppuskák is szépek, azonban a lőszeres rakaszon alakítani kell, mert így bennszülött (ugyanabba a dobozba gyűjti a hüvelyt, ahonnan a lőszer érkezik?!)

A motort és a kipufogócső-koszorút külön alkatrészként kapjuk, a légcsavar alakhű.
A szárnyak léptékhelyesek, a bordák ott vannak, ahol lenniük kell, azonban a szerszámkészítők elkövettek két igen súlyos bakit: az alsó felületeken a bordák nem kifelé dudorodnak, ahogy a valóságban, hanem befelé! Ez egy nehezen javítható, bosszantó hiba. A másik hiányosság a szárnybelépőél furnérborításának hiánya. Valóságban a belépőél mögött a bordák között átsejlett a rétegelt lemezburkolat a vásznazás alól, ami a kitnél hiányzik, ez szintén nehezen javítható, de kevésbé feltünő.
Matricaválaszték terén nem túl nagylelkű a gyártó, a bélyegnyinél alig nagyobb lapocskán két gép jelzéseit találjuk. Mindkét gépet Richthofen repülte, csakhogy az egyiket a Vörös Báró, Manfréd, míg a másikat a szintén eredményes, de kevésbé híres öccse, Lothar használta. Az előbbi tiszta vörös, míg az utóbbi érdekesebb, eredeti "vonalkódos" festésű, sárga törzshátsórésszel és felső szárnnyal. Figyelem! Az amúgy minden igényt kielégítő 9 A5-ös oldalból álló összerakási utasító végén a festési leírás nem terjed ki a csíkos "Fokkerre jellemző vásznazás" festésének mintázatára, ezért eredeti fotók tanulmányozása festés előtt ajánlott!
Végülis nem rossz makett ez a Revell Fokker. Alacsony, 1000 Ft-os ára akár feledtetheti azt a pár buta hibát. Kezdőknek és vállalkozó kedvű haladóknak mindenképp ajánlom.

Fokker Dr.I
Roden 010, 017, (007), 1:72

Az utóbbi időszak makettiparáról nem lehet az ex-szovjet tagállamok gyártóit figyelmen kívül hagyva írni. Az ukrán Roden cég 2-3 éve alakult, katalógusukban egyaránt szerepelnek a megszünt Toko, illetve Eastern Express jobb sorsra érdemes gyártmányai, valamint olyan általuk fejlesztett gyöngyszemek, mint a Gotha G sorozat gépei, meg a Gloster Gladiator különböző változatai, melyek sorra nyerik a nyugat-európai makettmagazinok "év makketje" díjait. Termékválasztékuk jelentős részét képezik az első világháborús kitek. Üzletpolitikájukat az "egy termékről minél több bőr" irányzat jellemzi, nem csoda hát, hogy a Fokker Triplán három (pontosabban két és fél) verzióját is kiadták, ami ahhoz képest, hogy csupán némi jóindulattal létezett kvázi két verzió, nem is kis teljesítmény... A Fokker F.I és a Fokker Dr.I néven ugyanazt a két, öszesen 52(!) alkatrészt tartalmazó öntőkeretet csomagolták, míg a "két és feledik" Fokker D.VI dobozába a törzset tartalmazó öntőkeret került be.
A dobozt kinyitva két dolog tűnik fel. Az első a viszonylag sok sorja, a másik az alkatrészek nagy száma. A kereteken megtalálható a típusnál alkalmazott kétféle légcsavar, illetve a Dr.I-re, illetve F.I-re jellemző különböző alakú csűrő. A kabinberendezés 8 alkatrészből áll (mindezek ellenére azért még nem kifogástalan, itt is hiányzik az áramvonalazó furnérdarab). A motor és a gépfegyverek nagyon szépek. A törzs és a szárnyak léptékhelyesek, utóbbin megtalálhatók a Revellnél hiányolt belépőélburkolatok is, de a kezelőpanelek körvonalát be kell karcolni.
A makett gyenge pontja a vásznazott textúra megjelenítésére tett nagyon gyér próbálkozás. A felület hullámos, határozatlan, mely a törzsnél könnyen javítható, de a szárnyon a merevítőbordák, illetve a belépőélburkolat miatt szinte megoldhatatlan feladat.
Apróbb hiba a futóműtengely áramvonalazó vászonfelületének tűzése, amire a valóságban csak az alsó részen került sor. A felsőt csiszolópapír segítségével kell eltüntetni. Nem hiba, csak az összeépítéskor bonyolítja a makettező életét (amennyiben használni óhajtja a kit merevítő dúcait), hogy szinte minden egyes dúcot külön alkatrészként kapunk. Így a szárnyak, merevítők stb. helyes állásszögére fokozottan oda kell figyelni.
Az összeállítási utasítás két A4-es lap, nem tér ki a huzalozásra, igaz ezt ennél a típusnál nem vitték túlzásba, mindenesetre ennek jobb utánanézni. Az F.I változathoz három nem túl izgalmas, tiszta vonalkódos festést "adnak" (más nem is volt). A Dr.I 6 különböző, érdekesebbnél érdekesebb festést tartalmaz. Megtaláljuk Lothar von Richthofen a Revellében is szereplő sárga, Manfréd piros-vonalkódos gépét. A később birodalmi légügyi miniszterként hírnevet szerző Hermann Göring fekete-fehér-vonalkódos, Josef Jakobs tiszta fekete, Agust Raaben, madárkával díszített piros-fehér gépe színesíti tovább a választékot.
A roden kitekhez Magyarországon kicsit nehezebb hozzájutni, mint az elöző két makettváltozathoz. Ebből adódóan, beszerzési forrástól függően nagyjából 1000 és 1600 Ft között bármennyi pénzt elkérhetnek érte.
Minden esetre a készlet szerintem egész jól sikerült és jó eséllyel pályázhatna a "legjobb Dr.I" címre, ha nem lenne az Eduard...

Fokker Dr.I
Eduard 7015, 7014, 7016, 1:72

A főleg rézmaratásaival hírnevet szerző cseh cég egyre többet hallat magáról makettgyártóként.
Kitjei kidolgozottságukat tekintve kivétel nélkül felső kategóriába tartoznak és megjelennek "Profipak" kiszerelésben is, saját maguk által gyártott fotómaratással, illetve expres mask-kal (könnyű annak a cégnek amelyik úgy indult mint ők...)
A Fokker Triplánt 4 különböző dobozban dobták piacra. Megjelentették strip down-ként, vagyis a dobozban csak rézmaratást találunk és egy vásznazatlan triplánt építhetünk segítségével.
A másik 3 kit ugyanazt a 35 alkatrészből álló, két piszkosszürke öntőkeretet tartalmazza. Érdekes kis figyelmesség, hogy az öntőkeretek 3 csappal egymáshoz is csatlakoznak, nehogy véletlenül elmozdulva a szállítás során "összekarcolják egymást a nejlonban. A profipakban van még 33 darabos réz, meg express mask vaskeresztekkel. Itt a doboz is tartalmaz egy kis zsebecskét, nehogy a mindenféle kis kütyük összekeveredjenek.
A műanyag felülete szép selyemfényű, finom, határozott élekkel, sorjának nyoma sincs. A törzs és a szárny alakhű. A szárnybordák, a kezelőnyílások és a belépőélburkolatok a helyükön vannak, a törzsön a csőváz, finoman átsejlik a törzs vásznazása alól. Pirinyó hiba, hogy a motor tengelyét tartó törzs mellső részén átmenő cső nem elég hangsúlyos, de ez egy vastagabb injekciós tűvel pótolható. Figyelem, ez nem kipufogócső, festéskor nem koszolandó!
Az apróságok jó része szintén szép munka, kivételt ez alól talán csak a gépfegyverek képeznek. Ennél szebb a Rodené, meg a Revellé. Igaz, ez a profipak segítségével rézből is elkészíthető. A motor is szép, csak kissé csupasz, a kipufogócsővek, rudazat az alapkitből hiányzanak, a profipaknál megkapjuk ugyan, de elég gáz, hogy a kipufogócsövet maratott rézlemezből kapjuk. Az öntvény kabinbelseje elég spártai, nem áll egyébből, mint oldalfalra öntött csővázimitációkból, szintén oldalfalra öntött gázkarból, meg kompaszból. Van még padló, hátfal meg ülés, de semmi extra. A profipakban a kabin csővázát szintén fémlemezből kapjuk, ami szintén nem az igazi, talán gyantából kellett volna megcsinálni. Sajna Eduéknál erre még várni kell.
Mint fent jeleztem, az F.I dobozában a Dr.I alkatrészei találhatóak, azonban volt pár apró különbség: a csürő, törzs felé eső utolsó előtti bordái a korai gépeknél rövidebbek, mint a többi borda, a vizszintes vezérsík belépőéle pedig enyhe ívben hajlik, míg a sorozat későbbi gépeinél ez egyenes. A motorburkolat melső szellőzőnyílásai kisebbek voltak kezdetben, bár ezt a különbséget 72-es méretaránynál nehezen lehet felfedezni. Ezek a különbségek nem javíthatatlanok, de rossz érzést ébreszt az emberben, ha nem azt kapja, amit a doboztetőn hirdetnek, különösen profipak kiszerelésnél.
Amúgy Az F.I-hez 3 fajta matricát kapunk F.I101/17-től F.I103/17-ig terjedő számozású gépekhez. Ezzel ki is merül az összes lehetőség, ebből az altípusból, ugyanis több példány nem is épült. Mind világoskék, vagy világosolív alapon olajzöld "vonalkódos", piros, alu, vagy sötétzöld fehér rajzolatú motorburkolattal.
A szimpla Dr.I dobozából a Richthofen és Klimke hadnagy vonalkódos, sárga vezérsíkkal és horgonnyal díszített gépe építhető meg.
A Dr.I profipak matricaválasztéka valamivel bőségesebb: M. v. R. 2 tiszta piros, Raaben piros-fehér, Kempf, és August Baumer "vonalkódos" gépei építhetők meg. Magyarországon a profipakot 2700, a szimplát 1900 Ft körüli áron lehet beszerezni. Szerintem azonban az előbbi kiszerelés nem ad annyival többet, ami feltétlenül indokolja a drágább készletek beszerzését, különösen igaz ez az F.I-re, ahol még bőséges matricaválasztékkal sem kápráztatják el az embert. Mindenesetre az alapkészletet mindenképp ajánlom kezdőknek, haladóknak egyaránt.

Völgyesi Viktor