A gép
Az immáron nyíltan fegyverkező német Luftwaffe számára beszerzendő vadászrepülő pályázatra több cég is jelentkezett, az Arado, a Messerschmitt és a Heinkel is. A He-100 gép 1939. március 3-án akkor világrekordnak számító 746,6 km/óra sebességet ért el. Ám a RLM döntéshozói mégis a Bf-109-es gép mellett döntöttek, noha a Heinkel konstrukciónak is voltak előnyei. Ilyen volt például a széles nyomtávú, stabil futómú, ennél a Messerchmitt gép gyöngébb főfutókkal rendelkezett. Tekintve azonban, hogy a Heinkel gép sárkánya még a korai Bf-109-énél is kisebb volt, valamint figyelembe véve a Messerschmitt vadász későbbi karrierjét, a döntés aligha volt teljesen téves. Így hát a Heinkelből a prototípusokkal együtt 15 db készült, és ezeket, ha közvetlen hadi célokra nem is, de propagandaeszközként annál inkább kihasználta a Luftwaffe. Gyakran áttelepítették őket a legkülönbözőbb repterekre, és mindig más század-jelzéseket festve rájuk, bemutatták őket a sajtó képviselőinek, elhitetve a bel- és külföldi közvéleménnyel, hogy a Luftwaffe sokkal nagyobb erő, mint amilyen valójában (akkor még) volt.

A makett
A Heinkel 100D régen nem szerepel a Revell cég "étlapján", a Salamanderrel és más korábbi makettekkel együtt eltűnt, úgy találták, hogy nem elég jó minőségű ma már (bár a Matchbox-féle He-70-est most feltámasztják). A 70-es évek színvonalának megfelelő kitről van szó, gyér részletezettségű, pozitív panelezésű, sűrűn szegecselt öntvény, amelynél a kabinba csak egy ülést kapunk, és Pitot-csövet is magunknak kell készítenünk hozzá. A legnagyobb baj, hogy a két hátulsó ablakrészt nem kapjuk átlátszó alkatrészként, ezeket nem a legszebb, de jobb híján elvégzett szükségmegoldásként ezüstszínűre festhetjük. Az alkatrészek illeszkedése pontos, az építés egyszerű. A makettre a Fabulis bizományosi kitjei közt bukkantam rá.

A matrica az évszám szerint 1984-ben készült. Tartottam tőle, hogy szét fog ázni vagy törni, de a Revell dícséretére legyen mondva, éppoly jól működött, mint egy vadonatúj. A gépet a németek többféle jelzéssel látták el, nem egy jelzés alig pár napig volt a gépeken, és sokféle propagandafotó maradt fenn, amelyen villámmal és más emblémákkal mutatják őket. Makettünkhöz a "Jagdfliegerschule 1" spádéra tűzött torreádor-kalapos emblémáját mellékelték. Magán a gépen levő jelzések is vegyesek, mert a szárnyakon már nem a korai, keskeny, "A" típusú kereszt látható, amelyet a szárnyvégekhez közel helyeztek el, hanem a későbbi változat. A farokjelzés azonban a korabeli fényképek tanúsága szerint még nem "csúszott" teljesen előre, az oldalkormányról a vezérsíkfelületre.

Vraukó Tamás