Az 1947-es párizsi békeszerződés megtiltotta hazánknak, hogy bombázó repülőgépeket tartson hadrendben. Ez az állapot el is tartott vagy 3 évig. Ekkor került hazánkba az első pártucat csatarepülő, majd a koreai háború egyik veteránja, a Tu-2. Ezzel már el is tértünk a békeszerződésnek nem csak a szellemétől, de betűjétől is... de hát "Ha békét akarsz..." Nem sokára a "Túzok"-ok nyugdíjba kerültek a sok törés után, s megérkeztek a kor csodái, a brit Canberra ellensúlyozására született Il-28-k. Sugárhajtásúak voltak ...és gyönyörűek. A paramétereik elégségesek voltak, hogy a szívszélhűdést hozzák az amerikaiakra – persze nem Kiskunlacházáról (ahol a magyar bázisuk volt), hanem Kubából felszállva. Lett is belőlük, meg a szovjet rakétákból ribillió, tiltakozás, tengeri blokád, világháborús fenyegetés, azaz "kubai rakétaválság" - ahogy a történelemkönyvekben áll.
Állítólag a magyar színekben repült gépek közt is volt legalább egy, a 34-es, amelynek festése alól kikandikáltak a kék-fehér kubai sávok! De az is lehet, hogy ez csak pletyka, mint a Bejrút előtt Malév gépet lelövő szíriai MiG-21, ami állítólag tőlünk került az arab államba?

A mi Il-jeink eléggé fogatlan oroszlánok voltak. A hírek szerint egy javadalmazás bombával volt "feltöltve" a raktár. Így az első éles gyakorlat után csak gyakorló bombákkal harcoltak. Több "ejtőlőszert", azaz légibombát nem kaptak. Így a már említett helyzetben, '62 őszén maximum célt repülhettek volna az olasz radaroknak, ha "lendületesen előretörő páncélos ékeink" elérték volna a Pó-síkságot...

Már régen elhatároztam, hogy - lehetőségeim szerint - felkutatom a magyar Néphadsereg Repülőcsapatainak e "bombázó öklét". Még a 60-as években, valamelyik újságban azt láttam, hogy "Bombázó gép emelkedik fel a betonról" felirat felett egy kéthajtóműves gép emelkedik. Azt hiszem a "Lobogó" című lap volt ez, az egykori MHSZ lapja. Aztán hosszú ideig csend.

Évekkel később sikerült az adatok mellé megszereznem az Italeri Il-28-as harci változatának makettkészletét, 1:72-ben.

A nagyalakú doboz nagy alkatrészeket sejtet. A tetején lévő rajz jó esetben átlagos. Amit benn találhatsz, az már más! Csaknem 100 - na jó 98 - alkatrészből öt számozott alkatrész átlátszó, a többi az Italeritől megszokott szürke. Az összeállítás sorrendjét a 8 részletrajz alapján könnyedén megoldhatjuk. Nem tartogat a készlet csapdákat. Utána kell járni, hogy adott légierő, amelynek gépét elkészítjük, alkalmazta-e a szárnyvégre szerelhető üzemanyagtartályokat! Jól illeszkedik minden - ami a gépen a legénység számára nyitható volt, ajtó, fülketető, az itt is az. Hátul nyitva elkészíthető a faroklövész rampája csakúgy, mint a rep.gép.vez és a bombázó tiszt munkahelye is. Nyitva, illetve csukva lehet elkészíteni a bombateret is. Adnak hozzá bombákat is bőven: 8 db 250 kilós FAB-ot, 4 db 500-ast és egy megdöbbentő méretű 3 tonnásat is. Persze ezekből válogatni kelll! Aki készített Szu-22-t szintén az Italeritől, ismeri ezeket a nem túl szép, de élethű darabokat - bombánként 4-4 alkarészből. A makett leggyengébb része a két hajtóműnek ez a centis szakasza, ahol megváltozik a hajtómű alakja. Itt eléggé sokat kell csiszolni, majd karcolgatni.

A pilóta munkahelyének részletezéséhez érdemes beszerezni a Bílek "Modelářům" sorozat 12. lapját. Ebben eléggé pontos rajzok találhatóak a belső terek berendezéseiről, kábelezéséről, méreteiről, sőt a startrakéta felfüggesztéséről is.
Ilyen részletezettség mellett érdekes, hogy a féklapok nem kitéríthetők.

Aki vad orgiákra számít a festéskor, az keserűen csalódik, ha csak a festési útmutató rajzait ismeri. Négy nyers, alu színű gép, egy lengyel, egy szovjet, egy finn és egy NDK-beli gép festéséhez és matricázásához találunk leírást. Ezeknél érdekesebb lehet az egyiptomi légierő sivatagi terepmintája, vagy a kínaiak telezöldje, amivel a saját, Harbin B-5 elnevezésű Il-28-akat egyénítették. Ha valaki nagyon egyhangúnak találja a csak nyers színt, festhet a farokrész elé két vörös gyűrűt is a szovjet felségjelű gépre, s ekkor egy 1968-ban "testvéri segítséget" nyújtó, Csehszlovákia felett bevetett gépet kap. A magyar gépek kedvelőire szintén a nagyméretű fémszínű felület kialakításának egy csöppet sem egyszerű, de lehangolóan unalmas munkája vár.

Iljusin Il-28 U Mascot
Bílek 953, 1:72

A másik készlet a Bílek 953 katalógusszámú "Mascot"-ja, ami egy még az Italerinél is rondább dobozban került forgalomba. A fentinek nemhogy utánzata, de egyenesen mostohatestvére. Az "U" változat eltérése a harci változattól - makettező szemszögből - a hajtóműbeömlők vonala előtt látható a gép törzsén. A derék cseh gyártók egyszerűen új orrot faragtak az Italeri 28-ának. No innentől durva az egész. Az átlátszó tetők áttetszővé válnak, a panelvonalak bizonytalanok. A faroklövész állásából ki kell hagyni a fedélzeti fegyvert. A borzalmas, fénymásolatszintű rajzon (egy db A/4-es lap!) találjuk meg a vonatkozó dolgokat. Kapunk két függesztményt, amit nem tudtam azonosítani, a rajzon "Terč PM-6" típusjelzéssel jelölték.

A másik A-4-esen van a festési útmutató. Van itt magyar gép is, de a harci változat és a nigériai légierő Biafrát megjárt tereptarka gépe is, vagy az észak-vietnámi erők Laoszban bevetett gépe is, de ezek egyike sem "U". Az U-k nyers alumínium színnel repültek, úgy néz ki, mindenhol.
Elég szép, nagy helyet kell a polcon készíteni ezeknek a maketteknek.

Pintér György