Történet

A dioráma által ábrázolt jelenetnek a története a következő: valahol a keleti fronton repült egy magányos IL-2 repülőgép. Egyszer csak elsült alatta egy bokor: egy jól álcázott német légvédelmi ágyú. Az első találat a motort érte balról kb. 45 fokos szögből, rögtön leállt. A propeller nem sült be, a szél forgatta tovább. A második találat átrepült a jobb szárnyon, átütve és tönkretéve az egész jobb futóművet. A szárny különben a helyén maradt. A pilótának nem maradt más választása, nekikészülődött a kényszerleszállásnak. Keresett egy tissztább terepet ahol nem volt annyi fa, irányba állt, kiengedte a féklapokat, a futóművet és lassan ereszkedni kezdett. Minden rendben volt, a repülő egyre lejjebb ereszkedett, már le is ért a kereke, gurult, lassult. A baj akkor történt mikor már túlságosan lelassult: a szél a szárnyak alatt nem volt már annyira erős hogy tarthatta volna a gépet, a jobb kerék meg bent maradt a szárnyban: a repülő csak a bal keréken gurult. Már nem gurult gyorsan, de elkezdett jobbra húzni: hatalmas csattanással elkaszált egy nyírfát, ettől leszakadt a jobb szárnya és az orra belefúródott a földbe, leszakadt a kabintető, fűcsomókat dobálva szanaszétt elgörbült a légcsavar. A pilóta pár pillanatig elbambult, de mikor meghallotta a közeledő féllánctalpas egyre hangosabb csörömpölését jobbnak látta ha összekapja magát és eliszkol a közeli nyírfaligetbe. A féllánctalpas legénysége így aztán egy elhagyott repülőgéproncsot talált, és alaposan szemügyre is vette közelről a rettegett tankgyilkost, az IL-2 csatarepülőt.
A történet kitalált, a repülőgép roncsolódását egy balatonból kihalászott IL-2 alapján modelleztem. Sajnos már megszüntették azt a honlapot ahonnan az anyagot szedtem, de egy kis részét meg lehet nézni itt is:

http://www.netlabor.hu/roncskutatas/

A dioráma alapötletét egy második világháborús fénykép adta, ami néhány német katonát ábrázolt ahogy egy hasra esett IL-2 repülőt néznek. A légcsavar elhajlását arról a fényképről lestem le, mert a vízbe esett repülő légcsavarja máshogy görbült el mint a földre esett repülőjé.

A kezdet

Be kell vallanom hogy lényegében kezdő makettező vagyok. Persze nem számítom azokat a csehszlovák repülőket amiket még a nyolcvanas évek elején mint alapiskolás ragasztottam (ragasztóztam :) össze.
Azóta aztán nem is forogtam makettes körökben, míg úgy két éve valahol meg nem láttam néhány gyönyörű fényképet egy diorámáról. Akkora hatással volt rám hogy hanyatt-homlok rohantam a makettboltba, ahol alaposan megdöbbentem a nyolcvanas évek óta történt változás láttán: a polcok roskadoztak a rengeteg különböző makett alatt. Zavaromban ki is választottam mindjárt a féllánctalpast (1/72 Italeri: SdKfz 251), hozzá pár ecsetet, festéket és futás haza.
Újabb meglepetés akkor ért amikor kibontottam a dobozt. Én ugyanis azt hittem hogy a doboz hátoldalára nyomtatott rajzok egy az egyben ábrázolják a makettet. Hát nem, maga a makett annyira picinek tűnt az öntőkereten hogy az már vicc.
De aztán nagyon összebarátkoztam a 1/72 -vel, több ok miatt is.
Elsősorban engem a diorámák érdekelnek, mert egy dioráma mindig mesél, míg egy szóló makett szerintem inkább dokumentum. És egy adott alapterületen (limit a vitrinem mérete) sokkal többet lehet mesélni 1/72-ben mint 1/35-ben.
A második ok: én amolyan hobbimakettezőnek tartom magam, ecsettel festek, míg 1-35-höz talán már inkább a profik festékszórója illene. A harmadik ok az ár.

A dioráma

Miután elkészültem a féllánctalpassal (korabeli fotók alapján pakoltam rá néhány házi kiegészítőt is, gondoltam ettől lehetne kicsit egyénibb) nem voltam vele valami elégedett, ezért belekezdtem a diorámába.
Első lépésem a tervezés: a dioráma vázlatát nagyjából megcsináltam papírból. Ez azért jó mert így előre látom hogy fog majd kinézni térben az eredmény. Itt spekuláltam ki hogy törhetett ki a nyírfa, hova csapódhatott a szárny stb.
Elkezdtem magát az építést. Fogtam a repülőmodellt (Smer, IL-2 Sturmovik) és elkezdtem darabolni. A maketten egybe vannak öntve a szárnykkal a féklapok, kormánylapok stb... ezeket metéltem le, mert kitérítve akartam őket ábrázolni. Azután a jobb szárnyat vágtam félbe, ezt töröttnek akartam csinálni. Gyertya fölött óvatosan elhajlítottam a légcsavart.
Az építés, tömítés stb. mindenkinek ismerős. A szárnycsonkok látható végei vékony tubuspléből vannak beletoldva a szárnyakba. A repülőhöz is csináltam néhány házi kiegészítőt, például a kabinban szinte minden benne van :)

A talaj: az A4 méretű képkeretbe ragasztottam egy falapot, a falapba össze-vissza kalapáltam apró szegeket (ezekbe kapaszkodik majd a gipsz) és az egészet párszor átkentem fa-expressz ragasztóval (hogy ne szívja meg magát a falap ha ráöntöm a gipszet). Ráöntöttem a gipszet, elegyengettem enyhe dimbes-dombosnak, aztán belefaragtam a "repülógép vágta" árkokat, gödröket.
A gipszet kötés után átkentem ragasztóval, megszórtam finom agyaggal. Ezt aztán száradás után szines krétaporokkal finomhangoltam.
Ezután jött a növényzet: ahol füvet akartam ott lekentem újra ragasztóval (Fa-expressz picit vízzel higítva megfelel), megszórtam műfűvel. Kicsit hagytam kötni, azután az egészet leborítottam, hogy a fű lógjon, így megkötés után szép fűszálak lesznek. Azután ráraktam a száraz fűcsomókat (vágott ecsetsörte) meg a virágokat (száraz gaz virágai, szines cérnagalacsinok, kinek mi jön be). Vettem egy matt bútorlakk szpreyt, átfújtam az egész növényzetet.

Ezután rögzítettem talajhoz a repülőt. Újra kevertem gipszet és beraktam vele egy kicsit a szárnyélet, légcsavart, mintha belevágott volna a földbe. Ezt újra lekezeltem mint korábban magát a talajt (agyag, krétapor stb).
Ezután jött a nyírfa. Kerestem egy formás gyökeret (talán nyárfagyökér), körberagasztottam szalvétával, ez imitálja a kérget. A levelek szivacsmetélékből vannak. Nem tudom hogy lehetett volna ügyesebben rárakni az ágakra, én csipesszel raktam őket egyenként :) Párat raktam a fa alá meg a repülőre is (az ütéskor biztos hullottak volna a levelek). A bokor is így készült.

A végén ragasztottam a talajra a féllánctalpast. A katonák maradtak a legvégére (Italeri: German Panzergrenadier). A katonákat is szétmetéltem szikével és megfelelő pózba pillanatragasztóval összeraktam őket, egy kis gitt a végén csodákat művelt. A figurafestéshez Humbrolt, olajfestéket és szines krétaporokat használtam.
Ezzel el is készült a dioráma. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki valaha írt valami oktató jellegű cikket mert én mindent azokból a cikkekből tanultam (festés, kopásábrázolás stb.), nélkülük ez a dioráma nem jött volna létre:)

Kovács Gábor
2006.02.07