Úgy tartja a mondás, hogy a makettezőnek sóhajtozó felesége van... nekem pedig segítőkész mennyasszonyom...
Mivel ilyen szerencsés helyzetben vagyok, könnyen ment a makett kiválasztása is, ugyanis azt teljes egészében kedvesemre bíztam. Tettem ezt azért, mert én úgyis képtelen lettem volna dönteni 20-30 potenciális "áldozat" közül...
A választás a Hasegawa Ju-87 B2 kitjére esett, ami ráadásul éppen akciós volt akkor, tehát már a pénztárcám is mellette voksolt. Persze az így nyert "hasznot" hamar be is fektettem egy Eduard fotómaratásba, ami szerintem kötelező darab a makett mellé, mert elég sok alkatrészt tartalmaz a belső részekhez, ami a nagy üvegfelület miatt eléggé előtérbe kerül.

A kit maga négyes osztályzatot érdemel, mert inkább bosszantó, mint nagy hibái vannak. A pilóta és a rádiós fülkéje kicsit elnagyolt, a védőgéppuska tárának tartója egy sima műanyag lap, a pilóta jobboldali kapcsolótáblája nincs is megjelenítve, akárcsak a rádióslövész ülésének szerkezete. Ezeket érdemes lemarni/lecsiszolni és rézből pótolni. Eduard adja még a rádiók előlapját a hozzátartozó mutatókkal, amik feketére lefestve, majd szürkével szárazecsetelve egész élethű egységgé varázsolhatóak. Pláne, ha vékony drótokból vezetéket illesztünk hozzá.
A védőgéppuska viccnek tekinthető, vettem is helyette egyet műgyantából, amit a gép összeállítása és lefestése után nem tettem be a helyére, mert eredetileg egy diorámát terveztem a makett köré. Végül változtattam a tervemen, mivel a figurafestési tudományom még nincs azon a szinten, hogy hozzátenne a maketthez, inkább elvenne a fényéből.
A kész belsőt lefújtam a Lifecolor RLM02 festékével, majd az éleket ennek világosabb árnyalatával kiemeltem.

A pilótafülke beillesztése utána a törzsfelek összeragasztása következett, ami kétségkívül könnyebben ment, mint a mostani Gloster Gladiatorom esetében. Minimális mennyiségben kellett pillanatragasztóval tömítenem, az illesztési vonalat pedig csiszolással tüntettem el. (Apropó, nincs valakinek eladó karctűje?)
Jöhettek a szárnyak... ahol érdemes egyből levágni/lemarni a csűrőket/fékszárnyakat tartó amorf bumszlikat, amik a mozgató rudazatot hívatottak - kevés sikerrel - imitálni. Helyükre érdemes húzott szálat tenni, mert az Eduard készlet a rézmaratások problémájával küszködik: nevezetesen csak lapos, de nem köralakú.
Ekkor vettem egy nagy levegőt és elhatároztam, hogy kimaszkolom a kabintetőt. Mivel Eduard maszkolót nem tudtam hozzá beszerezni, ezért a magad uram, ha szolgád nincsen elv érvényesült. Vonalzóval, szikével és Tamiya szalaggal felszerelkezve feledhetetlen órákat szereztem magamnak 3 mm * 4 mm darabok kivágásával és pozícionálásával. Azért a végeredmény megérte a munkát...

A szárnyak, a vízszintes vezérsíkok és a kerekek beragasztása után megfürdettem a makettemet, hogy megszabadítsam a műanyaportól, zsírtól és egyéb oda nem való anyagoktól. Jöhetett a festés. Először az alsó szárnyvégek végeit és a törzs csíkját fújtam le sárgával, majd maszkoltam ki. Ezután a szárnyon lévő koptatócsíkokat alapoztam le fémszínnel, majd lefújtam feketével. Szerintem élethűbbé tehető így, mint a gyárilag mellékelt matricával.
A gép alsó részét Lifecolor RLM65 árnyalatával fújtam le, majd a széleket Tamiya maszkoló-szalaggal kitakartam. Elég sok archív fotót tanulmányoztam át és láttam átszóródásos, és éles/határozott átmenetet is a törzsön, ahol az alsó világoskék és a felső sötétzöldek találkoznak. Végül rábukkantam makettem eredetijére, amin éles vonal jelezte a színek találkozását.
A felső rejtőszínek megfestésénél nagy segítséget nyújtanak a mellékelt papírsablonok, melyek egy kis Tamiya szalag segítségével tökéletesen felhelyezhetők a felületre és megkímélnek minket legyártásuktól. Miután a két szín felkerült - mindkettő Lifecolor festék -, átködöltem a felületetet, ami sajnos túl jól sikerült, mert teljesen egybemosta a felületeket. Még jó, hogy a sablonokat nem dobtam el messzire...

A második menet után már a fenti tapasztalat alapján ködöltem, és paneleztem. A festés után Testors fényes lakkot fújtam a gépre, majd matricáztam. Itt némi Gunze matricalágyítóra azért szükség van, de egyébként teljesen rendben ment a művelet. A felkerült matricákat újabb fényes lakkal rögzítettem, majd híg szintetikus fekete festékkel befolyattam a panelvonalakat. A makett végső fényét fényes és matt lakk - 40/60 arányú - keverékével értem el.
Az utolsó festési folyamat a kipufogó kormának felfestése volt, amit nagyon híg fekete festékkel tettem meg, majd világosszürke és fehér keverékével jelenítettem meg a kifehéredett fémet a kipufogó mögött.
Az antenna hajszálból, a rajta lévő szigetelés Pelikan hobbiragasztóval készült.

Összességében a makett könnyen összeépíthető, látványos gépet takar, mely kicsi tuningolással igazi ékszerdobozzá változtatható.

Rétfalvi Zoltán