A gép
A Messerschmitt legnagyobb darabszámban gyártott változata, a G-5/6-os sorozat 1943 nyarán jelent meg. Jellegzetessége a "Beule", vagyis a dudorok a kabintető előtt a motorburkolaton, amelyekre a 13 mm-es fegyverzet beszereléséhez volt szükség. Ez rontott a gép áramvonalazásán, pedig Adolf Galland meg tudta oldani "felspécizett" F modelljén a 13 mm-es géppuskák beépítését sokkal kisebb dudorok árán. A G5/6-os már 1475 lóerős motorral repült, amelyet víz-metanol befecskendezéssel - a gyertyák élettartamának drasztikus megrövidítése és erősen megnövelt fogyasztás árán - rövid időre 1800 lóerőre lehetett növelni. A sárga tizennégyes, makettünk eredetije Szicíliában repült a 6/JG53 "Pikk Ász" kötelékében 1943 augusztusában, és elhagyatva, sértetlenül került az előrenyomuló angolok kezére egy elfoglalt repülőtéren.

A makett
Az Airfix kitjét ma már inkább játékszernek, mintsem igazi makettnek tekintjük, ami legfeljebb arra alkalmas, hogy a gyerekek megszeressék nemes hobbinkat. Ám mindenképpen érdemes megnézni, mit lehet kihozni belőle. Hátránya, hogy ősrégi öntvényről van szó, sűrűn szegecselve, ám egyéb részletekben igen hiányos. A Michelin-gumireklámra emlékeztetően formás pilótafigurán kívül a kabinban semmi nincs, és a finomabb alkatrészeket - csűrőellensúly, Pitot-cső - ezúttal is nekünk kell elkészítenünk, akárcsak a Matchbox makettnél. A legnagyobb hiba az, hogy a szárny tetején a vastagabb kerék miatt "keletkezett" dudorok mibenlétét a makett tervezői félreértették, és rossz helyre tették ezeket a kidudorodásokat, és ha már rossz helyre tették, az alakjukat is elrontották; félhold helyett csepp alakúak. A kerekek papírvékonyságúak, ezt már akkor is lehett volna jobban csinálni, mikor az öntvényt tervezték valamikor a hőskorban. A légcsavar-tollak sem elég szélesek. A kit gyér számú előnye közé tartozik a viszonylag jó alakhűség, a vékony és jó minőségű (az öntvénynél nyilván korszakokkal újabb) matrica és az, hogy az összes gyártó közül egyedül az Airfix mellékel BR-21-es rakétavetőket. Az építést azzal kezdhetjük, hogy lecsiszoljuk a szárnyról a dudorokat, és műanyag lapból csinálunk újakat a megfelelő helyre, a kerékakna belső oldala fölé. Ezután a kevés alkatrészt gyorsan összerakjuk, megalkotva a Pitot-csövet és a csűrő-ellensúlyokat. Korai G-6-osról lévén szó, kicsit lecsiszolhatunk a farokfutó túl vastag száráról, mert ezeken még nem volt az a műbőrborítás, ami a futómű szárát védte.

Ezután jön a festés; az Airfix által javasolt festési mintát követtem, nem teljesen meggyőződve arról, hogy a szárnyakon a minta autentikus. Amikor a matricák már a vízben áztak, kiderült, hogy a "Pikk Ász" jelvénynek nincsen fehér alapja. Az Airfix magyar alapítóját és családját sűrűn felemlegetve, egy régi, nagy csehszlovák matricából sebtiben kivágtam a fehér alapot (a Fieseler Storchot valószínűleg nem csehszlovák jelzésekkel fogom elkészíteni) és ezzel nagyjából elkészült a makett.

A kit még feljavított állapotban sem fog extatikus örömkiáltásokat kiváltani egy makettverseny zsűrijéből, de egy kis javítással-kiegészítéssel az Airfix makett is olyanná tehető, hogy nem fog nagyon durván kiríni gyűjteményünkből.

Vraukó Tamás