Előszó helyett álljon itt mindössze annyi - nem mentegetőzésként - hogy én kizárólag hobbiból, saját örömömre makettezek, és amint a fényképek is bizonyítják, nem tartozok a már-már fanatikusnak nevezhető profik táborába. Ettől függetlenül talán hasznára lehet valakinek, vagy segíthet a habozóknak a kérdés eldöntésében: Melyik Me-109-est a sok közül? Szerintem az Academy makettje kitűnő választás lehet.

A kézreálló méretű, gyönyörű festménnyel díszített dobozt már megnézni is élmény, hát még kinyitni! Az összes keret külön fóliát kapott (4 szürke + 1 átlátszó), megnyugtató látványt nyújtanak a vékonyan vésett panelvonalak, az aprólékosan kidolgozott alkatrészek, valamint a beszívódások hiánya. Negatívumként azt hozhatnám fel (bár lehet hogy csak az én példányom járt szerencsétlenül), hogy az MG 151-es, szárny alá rögzíthető géppuska csövei töröttek voltak, köszönhetően a rossz alkatrészelhelyezésnek. Szerencsére nekem erre nem volt szükségem.

Eredetileg egy "Pumás" messzert szerettem volna építeni, erről azonban matrica (ill. pénz) hiánya miatt le kellett mondanom. Emiatt kapta a "fűrész" a képeken is látható tetszetős öltözéket. Ez nem más, mint Erich Hartmann gépe, mellyel 1943-ban Oroszországban repült a JG/52 kötelékében. Persze, csak ha lehet hinni a festési útmutatónak.

Amint az lenni szokott, az építést a kabinnal kezdtem. Először az ülésteknő került a helyére, és a pedálok. Az alkatrészek sötétszürke színt kaptak. A botkormány markolata és töve fekete. Az oldalpanelre felkerült a trimm-kerék, valamint pótoltam húzott szálból a rejtélyes módon hiányzó gázkart is a hozzá tartozó huzallal együtt, majd szárazecseteltem feketével és aluszínnel. A jobb oldalon szintén házi "tuningként" fotók alapján elhelyeztem egy ezüst színű dobozt a vezetékével, és egy fekvő L-alakra hasonlító csövet, mely sárga színével emeli a kabin kissé szomorkás hangulatát. Ezen fekete alkoholos filccel imitáltam a rögzítőbilincseket. A filcnek nagy hasznát vettem a műszerfal elkészítésénél is: igen pontosan színezhetők vele a műszerek számlapjai. A mutatók fehér festék és egy vékony drótdarabka segítségével készültek. Végül ezt is szárazecseteltem fémszínnel. Már csak a hiányzó hevedereket kellett pótoljam (maradék fotomaratásból). Lefestettem őket zöldre, és már a helyére is kerülhetett a kabin. A törzsfelekbe az egyesítés előtt be kell ragasztani az olajhűtő nyílását belülről lezáró fedelet (én a nyílást kívülről is lezártam egy maradék fotomaratott ráccsal) és a kipufogókat, amiket érdemes előtte lefesteni. A kipufogócsonkok felületén végigfutó bordát nem kell lecsiszolni, az a valódin is ilyen. Ne felejtsük ki a légcsavar tengelyét se!

Szerencsére az illeszkedések pontosak, elég egy kis csiszolás a ragasztás nyomának eltüntetésére. A vízszintes vezérsíkok egy darabból vannak, csak a helyükre kell ragasztani őket, vigyázva a helyes szögre. Ezután következtek az orr-résznek karaktert adó alkatrészek: a turbofeltöltő levegőbeömlője, a púpok, és a két géppuska csővége. Itt található a makett talán legkellemetlenebb része, az orr tetejét fedő (A19-es) alkatrész: még véletlenül sem illik a helyére. Miután ezzel is megbirkóztam, pihenésként jöhettek a szárnyak. Csak ki kell lyukasztani a megfelelő helyeken, és már össze is illeszthetőek a féldarabok. A szárny-törzs illeszkedés is elfogadható, nincs szükség sok faragásra. Következő lépés a futóművek elkészítése volt. A futószárak, és a kerékagyak olajos-szürke színt kaptak, a kerekeket reszeléssel ellapítottam, majd a helyükre ragasztottam. Saját kellemetlen tapasztalatom alapján mondom, hogy nagyon figyelni kell a beállításra, különben kissé csálén fog állni a kész gép. A hiányzó fékcsöveket érdemes vékony műanyag vagy drótszállal imitálni. A futóakna is kissé kopár, a fotó+húzott szál képlet alkalmazásával könnyen orvosolható. A farokfutó F18-as alkatrészét felhelyeztem a gépre, a többit összeraktam, lefestettem és félretettem. A törzs aljára felragasztottam a póttank felfüggesztőjét, és elkészítettem magát a póttartályt is.

Miután mindennek hagytam időt a száradásra, következhetett a kedvencem, a festés. (A festékeknél számokat nem írok, mert valószínűleg nem is teljesen helyes színek. Egyébként a Humbrol és a Model Master festékeit használom.) A gép alja és oldala világos-szürkéskék lett. Óvatosan, a panelvonalakat segítségként használva lefestettem a szárnyvégeket, és a motorburkolat alját sárgára. A felső rész kétféle színe: sötétszürke-zöldesszürke. Kellemesen nyugtató elfoglaltság volt oldalt az apró foltokat felfesteni. Ezeknek a szélét kicsit "megpacsmagoltam" az ecsettel, hogy ne legyen olyan éles a határvonaluk. Ezután kerültek helyükre a futóművek (a farokfutó elfordítva), antennák, a pitotcső, egy kurbli (apró kedvesség a gyártótól), valamint a kabintető rögzített részei a festés után. A feketére festett célzókészüléket is ekkor tettem a helyére. A szárnyvégeken filctoll segítségével imitáltam a lámpabúrákat (bal: piros, jobb: kék). A kabintető harmadik darabját hagytam utoljára, ezt nyitott helyzetben rögzítettem.

Külön részt érdemel a matricázás. A matricalap majdnem A5-ös méretű, a legapróbb feliratokat is megkapjuk, ráadásul ezek mindegyike olvasható is! Ez mind szép és jó, ám kellemetlen, hogy az Academy matricái nem szeretnek tapadni. Minél előbb el kell őket látni egy réteg lakkal, hogy a helyükön maradjanak. A lapon egyébként egy másik, Görögországban repült példányhoz is kapunk jelzéseket. Ez a G-6-os trópusi változata, ezért a készletben az átalakításhoz szükséges homokszűrőt is megtaláljuk, és extraként egy (inkább csak jelzésértékű) napernyőt, amellyel a készültségben álló gép kabinját próbálták meg elfogadható hőmérsékleten tartani.

Záróakkordként érzéssel koptattam a gépet (beszállófelületek, belépőélek, légcsavar, lemezosztások találkozásai), majd koszoltam a kipufogók környékét, és egy matt lakkréteggel zártam a gyakorlatot.
Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon jó ár-érték arányú makettről van szó, amiben kezdők és profik egyaránt örömüket lelhetik.

Toldy Tamás