A Messerschmitt Bf-109-es a repüléstörténészek számára kicsit olyan, mint a Porsche a sportkocsik szerelmeseinek. Volt nála jobb, szebb, volt amelyik magasabbra röpült, gyorsabban, messzebbre, erősebb puskák voltak rajta, de míg világ a világ, a II. Világháború harci gépei közül mindig ő marad az etalon, a többit mindig hozzá hasonlítgatják. Azt hihetnők tehát, hogy a makettpiac el van árasztva Bf-109-es kitekkel. A helyzet, mint mindnyájan tudjuk, nem így áll. Az igazán jó kidolgozású, Tamigawa-szintű makettek igen drágák, és nem kaphatók mindenütt. Az Academy G-sorozata régi ínségre hozott gyógyírt. A koraibb változatoknál azonban még mindig fájó a hiány.
Térjünk vissza a györekekhez, egy olyan maketthez, ami a hőskortól a közelmúltig a makettezők nemzedékeit szolgálta ki, ez pedig a Matchbox 1:72-es léptékű E-3/4-es kitje. A kettő között nincs különbség, az E-3-ashoz is a késeibb kabintetőt kapjuk.

A gép
Makettünk eredetije a JG27 kötelékében, az észak-afrikai hadszíntéren, a líbiai Dernában települt. Ennek megfelelően sivatagi álcázófestést kapott. Ezt a mintát sok makettező jobb szereti fújni, még 1:72-es léptékben is, de az egység népszerű ászainak sokat fényképezett gépein (Hans Elles vagy Werner Schrör 8-as oldalszámú, vagy H.-J. Marseille makettünkkel megegyező festést és fehér hármast viselő madarán) látjuk, hogy a mintázat körvonalai elég élesek, festhetjük őket ecsettel is. Ezen kívül a makett Ion Galea sárga 65-ös oldalszámú, román E-3a változatához tartalmazott matricát.

A makett
A Matchbox kit a hatvanas évektől a cég Revell általi teljes felvásárlásáig széles körben kapható volt. Az öntőkeretbe eleinte a Made in England feliratot ütötték, majd a gyártás Kínába történő áthelyezését követően ezt kitakarták. A Matchbox volt az első gyártó, amely a vésett panelvonalakat alkalmazta, így van ez ezen a maketten is, bár a vonalak szélesek néhol. Az alkatrészek illeszkedése elfogadható, itt-ott szükség van némi tömítésre, de semmi vészes. A gyártás kezdetének korára jellemző módon egy pilótafigurát kapunk egy ülésre távolról sem emlékeztető, derékszögű műanyagdarabon, a kabinbelső erre szorítkozik. Makettem ugyan elég sokáig hevert a ládafiában, de a kabintető megőrizte tiszta átlátszóságát, így legalább egy jelzésszerű kabinbelsőt kellett hozzá csinálni.

Ezen túl nem sok gond volt az építéssel, a csűrőellensúlyokat kellett még imitálni húzott szálból, mert azt nem tartalmazta a doboz. Az összerakás gyorsan és egyszerűen folyt. Alapszínnek vízbázisú Revell akril sivatagi sárgát kapott, rá a Humbrol örökzöld 30-asa, a matricák alá egy réteg Revell 1-es fényes lakk (csak győzzük kivárni, míg megszárad), Humbrol matt lakkal borítva. A motordeklin levő szervíztáblát és a törzsgyűrűt egy régesrégen elrontott Revell kit (még a Matchboxnál is régebbi) matricalapjáról kölcsönöztem, mert a Matchbox nem adott hozzá. Szintén onnan származnak az Afrika-emblémák is, mert a Matchboxé túl nagynak és durva nyomásúnak tűnt. A keresztek a Matchboxéi, és sajnos az idők folyamán elveszítették a fedőképességüket, az álcázószín mintázata átsejlik rajtuk. Így legalább illenek a Revell-féle matricákhoz, amelyek az idők során fehérből szép elefántcsonszínűre értek. Összességében elmondható, hogy a kit messze nem olyan rossz, mint amilyen régi. Az sem volna meglepő, ha a Revell átmenetileg ezt is újradobozolná, mint a Matchbox-féle Helldiverrel vagy most a szintén eredetileg Matchbox-féle 1:76-os harcjárművek egy részével teszi.

Vraukó Tamás