Történet

A makett egy képzeletbeli, több bevetést és sérülést megélt repülőt ábrázol. A kor technikai színvonala nem tette lehetővé, hogy egy időben a pilóta kormányozza a gépet és a radarberendezést is használja, de egy kis képzelőerővel elfogadható, hogy a gépen lévő radarberendezés csak légi adatgyüjtő eszközként szolgált egy földi állomás számára, ami segítette az éjszakában a vadászgépek célrarepülését.

Az építés

Az első pillanatok öröme, 2002. június 2., pár nappal a vásárlás után. A makett főbb darabjait celluxszal ragasztottam össze, hogy lássam, mekkora is lesz a repülő. A sárga ragasztószalag a kilépőél csiszolásánál volt hasznos, hogy a többi panelvonalat, felületet ne sértsem fel. A képen egy nagyjából rendben tartott munkaasztal is látható. :-)

Pilótafülke

Az építést hagyományos módon a pilótafülkével kezdtem. A méretaránynak megfelelően megtalálunk minden fontosabb alkatrészt.
A sima felületű műanyagra kerül a fotómaratott műszerfal, ami a 48-as méretarányhoz szokott szemeimnek meglehetősen puritán kivitelű. Az alsó műanyag lapra tűvel karcoltam be a részleteket, majd aprólékos festéssel életet leheltem a műszerfalba.

Nagy meglepetés volt azonban számomra, hogy az oldalkonzolokat a vízszintestől eltérően kb. 60 fokos szögben kellett volna beragasztani, ami a Luft '46 géphez képest is elég bizarrnak tűnt. Ezért sörösdobozból elkészítettem az oldalkonzolokat. Később ezekre ragasztottam fel a fotómaratott paneleket, amiknek a végéből kb. 2 mm-t levágtam, hogy jobban mutasson és hogy elférjen a kabinban.

Mint minden orrkerekes makettnél, itt is súlyt kellett rakni az orrba. A műszerfal előtti rész teljesen fel lett töltve ólomlapokkal. Valamennyire kivehető az orrfutó oldalainál lévő nagy hézag is.

Az oldalkormánypedálok is egyszerű műanyaglapok, amiket sörösdoboz és rézfólia csíkokkal javítottam fel.

Célzókészüléket ugyan adnak, de az nem átlátszó, így azt nem tudtam felhasználni. Helyette újat készítettem öntőkeretből. A reflexüvegek - a makett öntőkereteinek csomagolására használt - átlátszó fóliából lettek kivágva. Mivel a fólia nagyon vékony, már nagyon kis gyűrődésnél is megtörik, így elég nehéz volt kivágni az üvegeket, amiknek a teteje 45 fokban le van törve. A reflexüveg + árnyékolóüveg típusú célzókészülék beépítése mellett döntöttem, így a reflexüvegek felragasztása után az elülsőt finoman fekete festékkel megszíneztem. Mindkét oldalkonzolra szabályzókarokat ragasztottam, amiket rézdrótból készítettem, majd a végüket pirosra és sárgára festettem. A botkormányra is felkerült két rézdrót és egy kis elektromos doboz, hasonlóan a Me 163-hoz. A gyári ülés meglehetősen jóra sikerült, de a méretarány miatt annak oldalfalait finoman elvékonyítottam, hogy ezzel is élethűbben hasson. Végül festés után kerültek az ülésre a nagyon szép Eduard üléshevederek.

Külső felületek

A pilótafülkével együtt a külső felületeket is nekiálltam feljavítani. A legszembetűnőbb külső hiba a Dragon makettekre jellemző narancsfelület. Ennek eltávolítása nem nagyon bonyolult, de annál inkább idegölő feladat. Ezután azonnal nekiláttam a beszívódások tömítésének, amik nagyon jól megmutatkoztak a narancsbőr lecsiszolása után. A törzs gépágyúinak kontúrja is megvan a műanyag alkatrészeken, de az előttük lévő elliptikus rész nem süjjesztett, így azt kivéstem. Ha már a géppuskáknál voltam, akkor az azokhoz tartozó hüvelykivetőket is kivágtam a törzsfelek alján. A maketthez mellékelnek egy kisebb fotómaratott lapot, amin a hurokantennát is megtaláljuk. Ez sajnos túl lapos és vastag, így egy újat készítettem rézfóliából. A hurokantenna dúca pedig teljesen hiányzik. A törzs gerincén kivágtam a megfelelő formájú nyílást, amibe majd később ragasztottam be az öntőkeretből kifaragott dúcot. A pitotcső a szárnyhoz van öntve, és szerencsére nem sikerült azonnal eltörni. Mivel könnyebb dolgozni egy fém pitotcsővel, úgy döntöttem hogy injekciós tűből készítek egy újat. A méretarány miatt csak egy injekciós tűt tudtam használni, a vége festetlen rézdrót. A Jumo 004 APU indítókarját is elkészítettem rézdrótból. Ez a motor festésekor elveszett róla, de már nem csináltam újat, mert úgysem látszana a kész maketten. Az orr-részen gyárilag is találunk egy pár csavarfejet. Ezeket megtoldottam még egy párral a környező paneleken. A szegecssorokat vágókoronggal készítettem el. A szárnyak és a vezérsíkok szépen vésettek és vékonyak, mégis a kilépőéleket egy kicsit tovább csiszoltam, késélesre.
A feljavítások közé tartozott az oldalfalak, burkolólemezek elvékonyítása is.

Valamennyire javít a helyzeten, hogy a radarantennákat megtaláljuk fotómaratott lemezekként, de azok túl laposak és szélesek. A rézdrót jobb válsztás, ha feljavításról van szó. Fontos, hogy sablon és megfelelő referenciarajz (én a Me 262 éjszakai vadász oldalnézeti rajzát használtam) alapján vágjuk le és ragasszuk fel a radarantennákat.

Futóaknák

Az orrkerék sajnos egybe volt öntve a futószárral, és a villának csak az egyik fele volt meg, ami még hihetetlenebbé tette az egészet. Először sörösdobozból elkészítettem a hiányzó villaszárat, az egybeolvadt másik oldalon a fölösleges anyagot pedig finoman kifaragtam. Ránézve az orrfutóra már jobban nézett ki, de nem volt az igazi. Így aztán levágtam a villarészt a kerékről és egy újat vágtam ki sörösdobozból.

A feljavításnál többféle anyagot felhasználhatunk, a gyári feljavítóktól a háztartásban is megtalálhatókig. Én az utóbbiak közül a különböző átmérőjű rézdrótot, rézfóliát, sörösdobozt és a makett öntőkeretét használtam.

1. A főfutó aknájában az A16 alkatrész helyett (kész maketten nem sok látszik belőle, ha a motor burkoló lemeze a helyén van!)
2. pitotcső
3. hidraulika vezetékek
4. orrfutó munkahenger
5. orrfutó burkolólemezek
6. orrfutószár villája
7. oldalkormánypedálok
8. X-4 rakéta kitámasztó villája
9. lefogatópántok a futószáron
10. hurokantenna
11. radarantenna
12. botkormány
13. X-4 rakéta
14. póttank
15. hurokantenna dúca

A túlságosan is egyszerű orrfutó burkolólemezeit házilag készítettre cseréltem.

1., 3. eredeti orrfutóburkoló lemezek
2., 4. saját orrfutóburkoló lemezek
5. hajtómű kiömlőrész toldása, 4,5 mm.

A főfutó belsö borítását is elég könnyen fel lehet javítani. Két bemélyedés eredetileg is megvan a műanyag lapon. A kép felső felén ezek már ki vannak fúrva, és mellette balra ceruzával bejelölve a következő furatok középpontja. A végső eredmény a kép alsó felén látható. A lemez jobb oldalán lévő elnyújtott nyílás sem átmenő furat, de ezen könnyen segíthetünk Mr. Fúró és Mr. Szike segítségével. Az alsó félen a kivágás olyan jól sikerült, hogy a műanyag ki is tört, így oda húzott szálból toldást kellett készíteni, amit később profilra csiszoltam.

Az orrfutó aknájának elejét húzott szál darabokkal befoldoztam, majd tömítettem.

A hajtóműbeömlő csatornájának elején (hol is lenne máshol?) kinyomótüske nyomai láthatók. Ezek tömítése csak az itteni munka töredékét jelenti, mert a törzsfelek nem illeszkednek tökéletesen, ami a kész maketten szinte vonzaná a kiváncsi szemek tekintetét. Én a lapátsornál kettévágtam a csatorna feleit, és így ragasztottam össze a részeket. Az első félre aztán felragasztottam a beömlő áramvonalazott burkolatát és mint összetett egységet tömítettem belülről. Mivel már a lapátsor nem akadályozott, kicsit macerásan, de sikerült profilra csiszolni a tömítőt a kb. 5 mm belső átmérőjű csőben.

Függesztmények

Az X-4 tartópilonon a rakétatámasztó füleket sörösdobozból készítettem el, mert azokat nem találtam a dobozban. A póttankok tartóit nem cseréltem le, azok elfogadhatóan vékonyak voltak. Az X-4 rakétákon a huzalvezekékeket (nem csak egy volt, hanem kettő!) rézdrótból készítettem, a rakétahajtómű kiömlőit pedig injekciós tűkkel helyettesítettem. A póttankokon a felfogató övet rézfóliából, az üzemanyagtovábbító csövet pedig rézdrótból készítettem.

Ezután következett a törzs összeragasztása és az illeszkedések tömítése, csiszolása.

A szárnyak és a vezérsíkok beállítását - ragasztás után közvetlenül - papírra rajzolt vonalas sablon segítségével ellenőriztem.

Esetemben a hajtóműből nem sok látszik, mivel a hajtómű burkolata a helyén maradt. Egy vastagabb és egy vékonyabb vezeték felragasztása jelentette a Jumo 004 feljavítását. Hogy azért legyen itt mit látni, festékkel 23-as sorszámot festettem a hajtómű kiömlőjére, amit egy archív fotón láttam. Később a citromsárga 23 piros 32-re változott, mert az sokkal feltűnőbb.

Az elsődleges tömítés után átfestettem a tömített rétegeket RLM 02-vel. Ez a festék jól jött, mert egy pár alkatrész ilyen színű maradt.

A próbafestés után még itt-ott kijöttek a felületi hibák, ezeket újra tömítettem, majd csiszoltam.

A tömítés és a maszkolás után jöhetett az álcázó szín. A maszkolásnál különböző anyagok kavalkádja pompázott a maketten. A kabint és a bal csűrőt a hagyományos Tamiya maszkolószalag + Humbrol maszkolófolyadék párossal óvtam a festéktől. A hajtómű beömlőbe WC papírt raktam, a kiömlőbe jegyzetfüzet lapját. A főfutónál alufóliát, WC papírt, celluxot, sima papírt és maszkoló folyadékot használtam.

Festés

A gép álcázómintáját először egy háromnézeti rajzot alapul véve számítógépen terveztem meg. Természetesen ez csak egy tervezet volt, a végleges festési mintában itt-ott változtattam egy pár részletet.

A kialakított mintánál a Me 262 és He 219 éjszakai vadászok festéseit tanulmányoztam. A sima RLM 76/75 nagyon egyszerűnek tűnt, az RLM 22/76/75 már jobbnak látszott, de még mindíg túl egyszerű volt. Ekkor döntöttem egy lestrapált gép megfestése mellett, aminek a komplett farokrészét lecserélték, és a tábori szerelések nyomait tükrözi a RLM 02 színű bal oldali csűrő és a fegyvertér burkolólemeze.

Az RLM 76 alap után jött a fekete. A feketével nehéz volt dolgozni, főleg az átmeneteknél. A fekete átmenet, ha rosszul sikerül, szinte világít a világos felső álcázószínen. Az íveket nem elsőre fújtam meg, hanem több lépésben, egyre közeledve a tervezetthez. Így hozzá tudtam szokni a fekete fent leírt rossz tulajdonságához, és ki tudtam javítani az esetleges hibákat anélkül, hogy a RLM 76-tal javítani kellett volna a fekete átszóródást.

A felső RLM 75 minta felfestése nem könnyű feladat. Választhattam volna a pl. He 219-eseken megfigyelhető amőba formákat is, de én inkább a sima foltok + kukac mellett döntöttem. A foltokat lehet sablonnal is festeni, de akkor nem nagyon lehet pontosan meghatározni - ilyen sűrű foltozásnál - a folt helyét, mert a sablon a környezet jókora részét kitakarja. Én inkább a szabad kézi felfestés mellet döntöttem. Jól felhígított (1:5-6 + 1 bar alatti nyomás) Gunze festékkel sikerült a foltok 99% -át "jól" felfújni. Azokat, amik nem sikerültek, átfestettem RLM 76-tal, majd újra fújtam.

A rémtörténet - hogy életszagúbb legyen a bemutató

A kabintető egy külön szenvedés volt. Az eredeti alkatrész polírozás közben berepedt. Felvettem a kapcsolatot a gyártóval. Kérésükre elküldtem a makett és az alkatrész sorozatszámát és két fényképet a törött alkatrészről, de azóta sem hallottam felőlük. Végül is Brassai Karcsi barátom kisegített, és az ő Me 1101 makettjét felajánlotta, hogy kannibalizáljam le róla a kabintetőt. Ezt sikeresen meg is tettem. Hogy ne repedjen be megint a kabintető, a kabint belülről kibéleltem egy réteg folpack-kal, az üreget pedig feltöltöttem alufóliával. Mikor a folpack végét össze akartam ragasztani pillanatragasztóval, a ragasztó felszaladt az ujjamra, az ujjamról pedig a kabintető közepére. Még kőkeményre száradás előtt éles szikével finoman lekapartam a pillanatragasztót a kabinról, és problémamentesen el tudtam tüntetni a nyomokat. Persze a csiszolás és polírozás közben már használtam az előzőleg elkészített folpack+alufólia belső merevítőt. Végül minden jól alakult, és a csillogó kabintetőt fel is ragasztottam a makettre, majd maszkoltam. Miután már minden színt felfestettem, és vettem le a maszkokat, észrevettem, hogy a kabin maszkja alá valamikor egy kis csepp folyékony ragasztó futott, megmarva a középső rész első felének a közepét. A ragasztó annyira átmarta a műanyagot, hogy a kicsiszolás nem segített. Karcsi bíztatott, hogy menni fog, de féltem attól, hogy annyira el kell majd csiszolni az átlátszó műanyagot, hogy az megint bereped. Végül is kevés csiszolás és polírozás után még mindíg látszott a ragasztó nyoma. A makettet már nem akartam ennyi munka után eldobni, így maradt a sérült kabin.

Ezután a héten takarítás volt, és édesanyámék sikeresen megzúzták a makettet. A kabintető és a vízszintes vezérsík letört a makettről, a komplett orrfutó, a hidraulika munkahengere és a nehéz munkával kivágott reflexüvegek eltűntek. Később, az orrfutót hosszas imádkozás után a kegyes szőnyeg isten visszaadta két darabban. A komplett hidraulika munkahenger vezetékestül, mint elrettentő példa sosem tért vissza. Az első sokk és kétnapi időszakos üvöltés (makettező és türelmes ember lévén ez nem sűrűn fordul elő) után erőt vettem magamon. Karcsi makettje újra donorként szolgált és nekem adta az orrfutóból a munkahengert. A polírozott fémszínű részeket levágtam a mozgató munkahengerről és a futószárról, és azokat injekciós tűkre cseréltem. Újra felragasztottam a hidraulikavezetékeket, összeragasztottam a futószárat és lefestettem. A vízszintes vezérsíkot is visszaragasztottam és kevés tömítő és csiszolás után ujra festettem a csatlakozási felületeket. Most, hogy a kabintető le volt már törve, úgy döntöttem, a sérült rész helyett húzok egy újat, az eredeti alkatrészt pedig 3 részre vágtam. Az első és hátsó rész pereme így vastag lett, de a perem közepébe finom vonalat karcoltam, majd ezt feketére festettem, ezzel imitálva a túlnyomásos kabin gumi szigetelését. A középső rész kinyitása azért is volt szerencsésebb, mert a törzsön a kabintető helye szélesebb, mint kéne és csukott állapotban csúnya lépcső volt a kabin és a törzs között. Végül is a szerencsétlenségben a jó dolog az volt, hogy egy hét plusz munka ellenében olyan dolgokat is megcsináltam, amit egyébkén már hagytam volna a kész maketten.

Befejező mozzanatok

A kabin tetejét újra lefestettem Gunze RLM 66-tal, majd a kabintetőt felragasztottam és maszkoltam. A gép orrára felkerültek a radarantennák, majd Gunze RLM 76-tal javítottam a sérült részeket. Gunze fényes lakkozás után felraktam a marticákat. Újabb fényes lakk után a panelvonalakat befuttattam híg feketével, majd finom kopásokat festettem fel Humbrol krómezüsttel. Ezután a makettet átködöltem Revell matt lakkal. A középső nyitott kabintetőrészt finoman pillanatragasztóval fixáltam, és kiegyengettem az állandóan elhajolgató radarantennákat és Fug 25 antennát.

Konklúzió

A Dragon makettek állandóan eljátszák velem, hogy sokkal jobbak a többi gyártótól, már csak a dobozban található fotómaratás miatt is. Sajnos minden alkalommal csalódok egy kicsit, mert a minőség nincs arányban pl. egy Dragon és Revell makettnél. (Jó, kivételek az új Dragon harcjárművek, de hát ez egy repülős cikk. :-) ) Mint a korábbi Me 163-as makettem, ez a gép is időmegtakarítási okok miatt csak dobozból épült volna, de a sok túlegyszerűsített alkatrész kikönyörögte a feljavítást. A teljes építés 4 hónapot vett igénybe, ami a fent leírt hosszas beszámoló után talán nem is olyan sok.

Bár a fő érdeklődési köröm nem a sci-fi és képzeletbeli repülőgépek építése, azért jól jött egy kis változatosság. Nekem a Me 1101 az AmTech 1:48-as méretarányú Ta 183-as makettjének pótlója volt, de ránézve a kész makettre ez jobban tetszik - annak ellenére, hogy a tendert annak idején a Ta 183 nyerte. A makett megépítésével nem szándékozok Luft '46 gépek sorát megépíteni, ugyanúgy ahogy nem szándékozok életem 2. harcjárművének folyamatban lévő megépítésével sem hagyományt teremteni. A lényeg, hogy az építés során kellemesen teljen az idő, és örömünket leljük benne.

A rémtörténet ismét rámutatott, hogy mennyire körültekintőknek kell lennünk, ha makettet építünk. Minden alkatrész beragasztása vagy festése előtt gondoljuk át, hogy ez a munkánk milyen következményekkel jár a végeredményben. Pl. a kabintető beragasztása előtt gondoljuk át, hogy mit kell még megcsinálni, mert utána már hiába vagyunk okosak. Fontos még, hogy a makett (dioráma!) építése közben, vagy a nagyközönség elé vitel előtt minél több ismerős (makettezők, barátnő, rokonok) is lássa a művünket és kritikusan vizsgálják azt. Észrevehetnek olyan kis hibákat, vagy lehet olyan jó ötletük, amire nem is gondolunk. A makett nem csak műanyag, ragasztó és festék kell hogy legyen, hanem ezek harmónikus egyvelege.

Referenciák

www.luft46.com - Me P.1101, Ruhrstahl/Kramer X-4
members.aol.com/_ht_a/rayeso/ - German explosive ordnance, X-4
www.luftarchiv.de/flugkorper/x4.htm - Ruhrstahl/Kramer X-4
NASA Dryden Flight Research Center Photo Collection - Bell X-5
Aero Detail Fw190A/F - P.67 X-4 missile

A fotókról

A 15 feljavított alkatrészt mutató és a berepedt kabintetőt mutató képek Kodak DC4800 (3.1M pixel) digitális fényképezővel készültek. A többi fotó Kodak DC240 (1.3M pixel) digitális fényképezővel készültek, majd általában 640x480 méretre zsugorítottam. Sajnos a részletek fényképezésénél kevés volt az 1.3M pixel és az 1280x960 felbontás, de az építéskor nem állt rendelkezésemre a DC4800-as. Az összes beállítható paraméter automatára volt állítva, természetes fényű megvilágítás mellett. Néha az autómata vakuzott is, ezért itt-ott tompult néhány részlet.

Kormos Péter