Az ötvenes évek első nagy meglepetése a Korea egén a Jak-9-eket váltó sugárhajtású vadászgép, a MiG-15 volt. Az egyszerű szerkezetű, roppant hatékony gép alapos zavart okozott az ENSZ-zászló alatt az északi csapatok visszaszorításán fáradozó, jórészt amerikai erők légi egységeinél. Az F-ek számát 86-ig kellet emelni, míg megtalálták a megfelelő ellenerőt a fürge és eléggé nagy tűzerejű szovjet vadászgépekkel szembeni harcra. Hogy ezeknek a MiGeknek megfelelő legyen a kezelője (lásd repülőgép-vezető), ahhoz el kellett készíteni a gép kétüléses, gyakorló változatát. A korábbi, légcsavaros gépekhez képest teljesen más geometriájú, tulajdonságú gépről az elsőknek nem lehettek gyakorlati tapasztalataik. Így elkészült a MiG-15 UTI, azaz "учебно-тренировый-истрибитель", magyarul: iskola-gyakorló vadász. Kis hazánk, akkor eléggé nagyra sikerült légierejében is előfordult jópár példány. Egynehány magyar színekben repülő gépen fenn is maradt a feketével ráfestett "у", azaz orosz "u" betű, ami ezt a feladatot jelölte. Ezek közül szerettem volna elkészíteni az 1956 viharos őszén, átfestett felségjelekkel repülő 775-ös MiG-15 UTI-t.

A csehszlovák KP készítette el, ebben a méretben egyedülállóan a MiG kétüléses változatát. Mondhatni, a maga módján. A makett méretei stimmelnek. Egyszerű, de célravezető bontásban kapjuk a halványszürke alkatrész-halmazt (37 számozott db). Miután a sorja- és megfolyás-hegyektől megszabadítotam ezeket, kissé políroztam a kabintetőt, kezdődhet is a munka. Legokosabb lenne követni a rajzot, s a kabinnál elkezdeni. "Csak az a kabin!!! Csak azt tudnám feledni!" - kiálthatnék, Madách után szabadon. Ezen a gondon segített a Pavla műgyantája, amely a komplett kettős kabint adta kezelő panelekkel, katapultülésekkel, botkormánnyal. A műgyanta tömb pedig megfelelő súlyt képezett a makett orr-részében, így a gépünk az orrfutóján áll - ha majd az is elkészül.

Ha az említett gépet készítem, nem kell picassoi magasságokba emelkednem a festéssel. Nyers aluszín az egész, tetőtől talpig. Ehhez ecsettel való festés esetén nem találtam jobbat a Revell 90-nél.

Ezt követte a leginkább kényes művelet. Szét kellett vágnom a kabintetőt. Ha már beleraktam a műgyantát, hadd látszódjon! Nem? Teljesen. Az első része oldalra nyílik, a második pedig csúszik hátra. Fix csak a "szélvédő" és a két kabin tetejét elválasztó keret. Ha ezzel elkészültem, már nem lehet gond! Hogy még élethűbb legyen, a fülke mögötti "púp" mozgó részét is levágtam és a hátracsúszó, hátsó tetővel hátra csúsztattam.

Csak a matricázás maradt hátra. Nos, ehhez a géphez nincs matrica. Az eredetiek a 775-öshöz nem használhatóak, pedig szép, lengyel haditengerészeti, csehszlovák és egy jellegtelen vietnámi gép készíthető a mellékelt matricák segítségével. Itt azonban azt a kettős célt kell imitálnom, ami 1956-ban a gép eredeti jelzéseit átfestőket irányította. Nem csupán hangsúlyoznom kell a gép nemzeti hovatartozását, de el kell takarnom a korábban (meg aztán későbben is!) használt jelzéseket. A nem szabványos, nemzetiszínű jelzést nekem kell előállítanom. A maradék matricás dobozban elkövetett kutatás eredménye több, különféle méretű iraki illetve egyiptomi zászló. Ezekről levágva a felesleges, fekete csíkot, már két szín meg is van a háromból! Egy maradék csíkot pedig lekenek H-117 festékkel, majd hagyom megszáradni. Ezután a megfelelő méretű darabokat kivagdosva belőle kialakítom a - csak pár napig használt - ideiglenes felségjelzést.

A legvégén megtörtént az egyetlen, 23 mm-s gépágyú megfelelő színre festése. Ezzel befejeződött ez a "MiG-kalandom" is.

Pintér György
Gersekaráti Makettépítő Kör