Pár éve elkezdtem a lehetetlent, megépíteni a magyar légierőben egykor repült valamennyi gép makettjét. Azóta beláttam vállalásom lehetetlenségét, felmérve műszaki és anyagi lehetőségeimet.

A MiG-23-at először a Heller által kiadott változatban építettem meg. Aztán jött az Academy gyártmánya. Ekkor döbbentem rá, hogy amíg a MiG-21-nek ill. a 15-nek és a 29-nek már létezik az "U" azaz a kiképző-gyakorló kétüléses változata, addig a 23-as nem készült el így.

Maga a típus nem sok babért aratott. Nálunk háborús méretű veszteséget produkált, minthogy öt gép veszett el a 15-ből. (Ererdetileg 12 MF és 2 UB érkezett, majd a szovjetektől még kaptunk egy UB-t.) A világon összesen két légigyőzelmet arattak ezzel a típussal. De sem a Közel-Keleten, sem Afrika, Közép-Amerika háborúiban nem ért el sikereket. Az egyiket egy Cessna ellen a Kuba-floridai tengerszoros felett, a másikat az iraki-iráni háborúban. A környéken még a román és a bolgár légierőben szolgál.

Ezidőtájt a "Top Gun" sokat cikkezett a változtatható szárnyállású vadászokról és én is eljutottam a pápai betonra s láttam az "ideiglenesen" használaton kívüli 21MF-ek, 23-ak és frissen felújított, aztán leponyvázott Szuhojok szomorú sorát. No ekkor, itt izmosodott a gondolat, hogy megépítem a MiG-23 UB változatát. Nem is akármelyiket, hanem azt, amely 1995 szeptember 13-án éjszaka egy Szu-22-vel történt ütközés után zuhant le a pápai reptértől nem messze. Mindkét repülőgépvezető - Katovics Balázs és Mizsei Mihály - életét vesztette. Tudomásom szerint a Szu, ha sérülten is, de "saját szárnyán" távozott, bár ezzel kapcsolatban van más infóm is. Így került e makett orrára a 14-es szám.

No de nézzük, mit jelent e feladat makettező szemmel. A MiG-23 UB úgy 70 centivel hosszabb, mint az együléses változat. Így meg kellett nyújtani a dél-koreai 23-ast. Úgy döntöttem, hogy két 5 mm-es toldással oldom meg a dolgot. Így kisebb az esélye a törzs torzulásának. Az egyik betoldást közvetlenül a második kabint megépítésével követtem el, a másiknál kihasználtam az Academy készlet sajátosságát, hogy a törzset két, egymástól elválasztott darabból adja. Az első rész, két félből a függőleges vezérsík kezdetéig van, ehhez csatlakozik a második törzsfél, a farokrésszel. No ide lehetett szépen toldani... Végül is nem volt jó az ötlet, hiszen rajzok összehasonlításával kiderült, hogy a kabinok mögötti rész - kívülről - teljesen azonos. Így a fülke előttre kellett a másik toldást tenni. A makett ebben az időszakban leginkább a lezuhant eredetijére hasonlított. Szétdarabolva, kisebb-nagyobb részekben szerte-széjjel.

Az orr-részben odébb kellett tenni a futó aknáját és ki kellett alakítanom a második kabint. Ez nem okozott gondot. Volt anyag mind a fülke berendezéséről, mind a műszerfalról, még a TG-ból. Magának a fülkének a kialakításában felhasználtam egy Bílek 21-es kabin padlózatát, katapultülését és megfelelő átalakítás után műszerfalát.

A kabin tetejét nem akartam kinyitni így a ZTS Iskra T-11 kabintetejét kellemesen fel tudtam használni a hátsó kabin befedéséhez. A kabin mögötti, magasabb gerincet egy lestrapált 21-es gerincéből és tömítő anyagból alakítottam ki. Mivel ez a változat is harci, nem csupán gyakorló, megtalálható a törzs alján a G-23 gépágyú is. Ugyanígy felraktam a légiharcrakéták indító sínjeit is.

A kabinokba figurák kerültek. Az elől ülő sisakos fejét levágtam, majd oldalra nézően visszaragasztottam. A kabintetőre egy apró műa. darab és csillogó fémszínű festék segítségével periszkóptükröt szerkesztettem. Kezdett összeállni az UB.

Festésével nem voltak gondok. Az akkor hagyományosnak számító középzöld-homoksárga-halványkék variáció került a képek megtekintése után az újdonsült kétülésesre.

Természetesen a magyar "ék" felségjelzés és a Sámán század, valamint a pápai ezred griffes-sámános-sávos "Az ég a bátrakat szereti" feliratos jelvénye is a makettre került. A századjelvényt egyébként a levegőbeömlő külső oldalán viselték a 23-as együlésesek. Eltérés még az orrkúp festése is. Ez az MF változatoknál szürke, az UB-knél azonban a terepfestés folytatása. (A képen látható a makettnek ötletet adó gépen a századjelvény és ez a változtatás is.) A számozás az akkor használt piros "gömbölyű" számok, fehér szegéllyel. Létezett szögletes kivitelű, fehér szegélyes számsor is! Akkoriban viszont teflonszürke volt a divatszín a légierőnél, meg a csillagos felségjel. (Persze, létezett csillagos és terepszínű festés-változat is!) A Szu-22-höz készített zseniális H.A.D. matrica "mentés" feliratát is el tudtam helyezni a megfelelő helyekre. Nem tudom, lehet-e még valahol kapni? (Volt ebben a gyártmányban MiG-23 jelzéssor is! De az elsősorban a szögletes számú, teflonszürke 23-asokra volt jó.)

Volt további tervem a géppel. Elkészítettem egy pápai hangár elejét. Ide került volna a nyitott ajtók elé. Már csak a hangár föld-fű borítása hiányzik. Maga a beton alap egy magyar gyártmányú repülőtér-rész lett. A hangár méreteit beosztását a HT egy korábbi számából vettem ki és számoltam át. (Ott 1:144-ben adott adatok voltak.) Már csak az hibádzik, hogy közvetlenül a hangár előtt a gépeket vontatják. Nem? Kis vörös vonóruddal, ilyenkor pilóta, pláne kettő nincs benne. Szóval nem áll össze a dolog. Így most van egy gépem hangár nélkül ill. egy hangár gép nélkül. Ha erről valaki tudna eljárás-rendet közölni - indulhatna-e saját hajtóművel, bevetésre készen magyar gép hangárból, mert eddig csak betonról láttam indulni vadászgépeket.

Itt a dilemma. Aki tud segítsen ebben!

Pintér György
pigyu2@freemail.hu