A Babs a japán repülőgépgyártás egyik műremeke, amely pályafutása során polgári és katonai feladatokat egyaránt ellátott. Az első feltűnést 1937-ben keltette, amikor Kamikaze-ként megjelölt Ki-15-1 (ez még nem a hírhedt öngyilkos küldetésekre utal) távolsági rekordrepülést hajtott végre London, és Tachikawa között. A japán haditengerészetnek a Kína ellen vívott háború során égető szüksége lett egy nagy hatótávolságú, könnyű felderítőgépre, miután az A5M Claude nem vált be ebben a szerepkörben (vadászgépként sokkal inkább). Ekkor rendelték meg a Ki-15-II módosított változatát, amely a C5M1 néven került a tengerészethez. A fejlesztések során alakították ki a C5M2-t, amely erősebb Nakajima Sakae 12-es motort kapott, ami megegyezett az A6M2 Zero-ban alkalmazott erőforrással.
Nem igazán ismert, de egy Babs volt az a gép, ami felfedezte az HMS Prince of Wales-t, és az HMS Repulse-t, amely eredményeképpen a Japánok elsüllyesztették őket Szingapúr csatájánál. Az idő múlásával azonban sebezhetővé és lassúvá vált a szövetséges támadásokkal szemben, ezért kiképző és futár feladatokra vonták vissza őket. A háború utolsó évében visszakapta az első sikereket hozó kamikaze megjelölést, azonban ez már nem a dicső távrepülések időszaka volt.

A makett öntőformája jó 30-35 éves, de ha összehasonlítjuk egy korabeli Revell, Italeri, vagy pláne Airfix makettel, a különbséget zongorázni lehet. A gyártó neve akkor még LS volt, de mára a makettjeik ARII csomagolásban kerültek a piacra (no nem a magyarra természetesen).
A felületi kidolgozás szép, süllyesztett panelosztás, szolid vásznazott részek. Egyedül a kicsit szemcsésnek tűnő műanyag az, ami alapján megítélhető, hogy a makett nem mai darab.
Összehasonlítva a másik elérhető Babs makettel, amit egy szintén valamikor volt cég, a Mania készített el (ma Hasegawa dobozban kapható), elsőre nem látunk sok különbséget, talán a Mania kit felülete szebb valamivel, de a különbség csiszolópapír és fogkrém felhasználásával nullára csökkenthető. Amiben még az ARII makettje gyengébb, az a kabin, de a rácsos üvegen, és a kabin borításán keresztül ebből semmit nem lehet észrevenni.
Két sarkalatos pont van, ami miatt mégis az ARII makettjére szavaztam, az egyik az ára, (a Hasegawa 2-3 szoros áron kapható, igaz, Aeromaster matricával) a másik pedig a kabinüveg. Sajnos a Hasegawa kabinja teljesen használhatatlan, nem is hasonlít az eredeti rácsozására, míg az ARII által mellékelt alkatrész sokkal barátságosabbnak tűnik és az illeszkedése is jobb.

Az építést a kabinnal kezdtem, és mivel semmi nem látszik belőle, nem is javítgattam. Egyszerű padló, ülések, műszerfal, botkormányok és más semmi. A festéshez a Gunze Mr. Color sorozatából használtam fel a 126-os számú Mitsubishi Cockpit Color festéket.
Ezután a törzs összeillesztése következett, ami teljesen problémamentes volt. A szárnyak összeépítése is egyszerű volt, gyárilag ilyen vékony kilépőélet még nem láttam makettnél (nem is kellett tovább csiszolni és forgáccsal beborítani a szobát).
Ezután a kabinüveg került a helyére, majd a motorburkolat, a motor, és a futóművek. A kabin jól illeszkedett, egyedül a kimaszkolása volt macerásabb, mert az Eduard még nem adott ki kabinmaszkot, a rengeteg kis ablak pedig elég hosszú és unalmas munkára kényszerített.
A festés előtt 2000-es papírral finoman átcsiszoltam az egész felületet, hogy a szemcsék ne látszódjanak annyira, de be kell látnom, nem sikerült tökéletesen. Az alapozó festés után egy réteg Alclad II alumínium réteget vittem fel, amely majd jó alapot adott a kopások imitálásához.
Az alsó felületekre Gunze Hobby Color IJN Szürkét fújtam fel egy kicsit kivilágosítva, majd a maszkolás után - amit Tamiya szalaggal végeztem - IJN Zöldet.
Ekkor jött el az a rész, ami miatt az egész makettet elkezdtem. A rejtőszín visszakaparása az alumíniumig. Bevallom előtte még nem csináltam ilyet, ezért fokozott érdeklődéssel kezdtem hozzá. Egy tompább szike pengéjét használva, szinte csak érintve a felületet felkapartam a zöld festéket a jellegzetes helyeken (motor környéke, szárny, törzs eleje stb.). A sárga sávok a belépőélre végső festési fázisként kerültek fel.

Miután megvoltam vele, jöhetett a matricázás. Lakkot nem vittem fel, elég fényesnek tűnt a felület. Három változathoz adnak matricát, az egyik szürke, míg a másik kettő zöld-szürke festésű. Újabb kísérletet hajtottam végre, ami a matricák visszamosása volt. Állandó probléma a japán makettek matricájával a szörnyű vastag fedőlakk, amit a nagykönyv szerint etilacetát segítségével vissza lehet mosni. Miután elköteleztem magam a makett kísérleti jellege mellett, ehhez is hozzáláttam.
Ekkor ütött be a krach... Nem minden matricafesték alkalmas ugyanis erre, vannak színek, amelyek egyszerűen feloldódnak az etilacetát hatására. A matrica fehér részeit nem bántotta a szer, míg a pirosat egyszerűen szétkentem a papíron.
Keresnem kellett megfelelő matricát hozzá, minthogy felségjel festéshez nem éreztem elég bátorságot (és kedvet se). A megoldást az Aeromaster jelentette, egy régebbi szettjéből kölcsönöztem a jelzéseket. A fehér jelzések használhatóak maradtak az eredeti matricalapról, azokat két-három réteg fényes lakkal lefújtam, és feltettem a függőleges vezérsíkra. Vigyázat! A matrica ilyenkor jóval sérülékenyebb, gyűrődik, törik. Nagyobb jelzés esetén nem garantált a használhatóság.
Végül kapott a gép egy réteg félfényes lakkot, majd szolidan befuttattam a panelvonalakat sötétszürkével.
A maszkolások eltávolítása után az antennát ragasztottam fel, amit az egyik barátomtól kapott műhajból vágtam ki. Ez a legjobb megoldás antennához, huzalozáshoz kisebb méretarányokban.
Az utolsó fázis az oldalablakok kialakítása volt, amelyek Humbrol Clearfix folyadékból készültek. Kisebb felületek esetén alkalmazható eljárás, melynek lényege, hogy a sűrű folyadékot az ablak keretének sarkaiba becsöppentjük, és egy hegyes fogpiszkálóval széthúzzuk, ami a kapillaritás miatt egymásba kapva összefüggő hártyát képez, majd keményre szárad. Ezzel elkerülhetjük a maszkolást és az esetleges ködöt, amit a megfolyt ragasztó okoz az üvegen.

Összességben egyszerű, könnyen építhető makett, amely bizonyítja, hogy egy 30-35 éves makett is felveheti a versenyt egy maival, felületi kidolgozásban, illeszkedésben.
Nem hiszem hogy bárkinek is problémát okozhat az összeépítése, egyedül a matricák azok, amelyek komolyabb beavatkozást igényelnek.
Ára 1200-1500 Ft-nak megfelelő Yen, de itthon is felbukkannak néha a Babs különböző változatai börzéken, kiállításokon.

Bordács Csaba