A gép: A Nieuport 28-as nem volt olyan jól sikerült és népszerű konstrukció, mint elődje, a 17-es. Ezért aztán a franciák átadták ezeket a gépeket az amerikai expedíciós erőknek, mivel akkor még az Egyesült Államoknak nem volt hadrafogható harci repülője (azóta valamicskét lefaragtak ebből a hátrányból). A gép 196 km/h óránkénti sebességre volt képes és két, aszimmetrikusan beépített 7,7 mm-es Vickers géppuska képezte fegyverzetét, egyik a motorburkolat tetején, a másik a bal oldalán. Az amerikai ászok közül többen is repültek a típussal karrierjük kezdetén. A makett eredetijével megegyező festésű, de 12-es rajtszámú gép pl. Rickenbackeré volt, aki a Spaddal vált igazán ismertté és sikeressé.
A 10-es gép Douglas Campbell hadnagyé volt, aki a 94. repülőszázad kötelékében harcolt, és két csúcsot is felállított: ő volt az első amerikai pilóta, aki légi győzelmet aratott, és ő volt az első, aki ásszá vált. Összesen hat győzelemmel fejezte be a háborút. 1914. április 14-én lőtte le első ellenfelét, és május 31-én már ász volt. Abban a korban harcolt, amelyről szakadozott filmhíradók és elsárgult fényképek maradtak csak fenn, 90 lóerős, vászonborítású gépen repült, így nehéz elhinni, hogy az űrhajók, háromszoros hangsebességhez közelítő repülők és atomfegyverek idejében is kortársunk lehetett, pedig így van. 1990. december 16-án, 94 éves korában tért meg az örök vadászmezőkre, ahol már várta Brumowski, Ball, Richthofen és a többiek, hogy felidézzék azt a kort, amelyben a huzalok közt fütyült a szél. Halálának 16. évfordulóján rá és a többi merész úttörőre emlékezünk, akik nap mint nap beültek azokba a gépekbe, amelyek sokszor éppoly veszélyesek voltak saját magukra, mint az ellenségre.

A makett: a kit ma nem szerepel a Revell étlapján. A korábbi Revell-makettekre emlékeztető, aránylag pontos alakhűség, de itt-ott kissé vaskos alkatrészek, és nem a mai műanyagöntés-technikától elvárt részletgazdagság jellemzi. Az építéssel nincs is sok baj, ha valaki nem akar a huzalozással bajlódni, és a dobozból készíti el a makettet. Az összeállítási ábrán azért közlik a huzalozást is. A festésre vonatkozó források nem teljesen egybehangzóak, némely ábrán a fehér motorburkolaton minták vannak, míg másokon nincsenek. Az is lehet, hogy pályafutása során nem mindig voltak rajta a díszítmények. A festéshez a Revell-dobozon levő ábrát vettem alapul. Az igazi problémák a matricázáskor jelentkeztek. Nemcsak a gép erősen hajló és bordázott törzsén, hanem a szárny felső felületén is nagyon nehezen akartak megtapadni a Revell kissé vastag és sprőd jelzései. A Decal Fix és Decal Set sem segített, a kis jelzések folyton felkunkorodtak és leestek. Miután a legvadabb káromkodás sem használt, kétségbeesésemben egy adag sűrű, hígítatlan lakkot kentem a gépre, és abba belenyomkodva végre megmaradtak a matricák. A kész makett igen aprócska, még a többi 1:72-es repülőgéphez képest is. Talán ezért nem sokan készítenek I. világháborús maketteket ebben a méretarányban. Pedig formája, látványos festése révén tetszetős kis darab építhető belőle, amely az állandó léptékű gyűjtemények megbecsült darabja lehet.

Vraukó Tamás