1941 augusztusának elején bombarobbanások rázták meg a Harmadik Birodalom fővárosát, Berlint. Nem a megszokott, angol bombázókötelék tette le névjegyét bombatölcsérek formájában, hanem a szovjet Dálnyaja Aviácija Pe-8-as gépei próbálták helyrepofozni a Vörös Légierő - utóbbi időben - eléggé megtépázott renoméját. A német közemberek ekkor hallották először a Petljakov elnevezést.
A szovjet hadvezetés, okulva a spanyolországi, a mongóliai Halhin-Golnál és a Finnország ellen szerzett tapasztalatokból, valamint a német Luftwaffe lengyel és nyugat-európai hadjáratainak elemzéséből, zuhanóbombázó kifejlesztése mellett döntött. Az eredetileg vadászgépnek szánt VI-100-as második változatából kialakított PB-100-as lett a közvetlen előd. A gép sok helyen és helyzetben szolgálta készítőit. Összesen 11427 darab készül különféle változataiból.
1942-től a megerősített változat, az FT hasította az eget. Ez a megerősített fegyverzetű változat két, egyenként 1260 LE-s motorjával képes volt arra, hogy faképnél hagyja a kísérő saját, illetve a támadó ellenséges vadászokat. Talán nem véletlen, hogy a pletykák szerint, a német "fantom légierő", a KG 200 is ezt a típust favorizálta titkos bevetései során. A világháború végére bombázóként már másodrangú szerepet töltött be, a maga 1000 kg-s terhelhetőségével, de például a lengyel és a csehszlovák légierő még repülte a negyvenes évek második felében. Érdekes változatok készültek. Ezek közül kiemelkedik a Pe-2S változat, a korai szovjet "Gunship", amely a törzsbe épített és vízszintes repülés közben a felszínt tűz alatt tartő négy Svakov géppuskát viselt. (Hasonló, csak még ennél is vadabb változattal kísérleteztek a Tu-2-nél is.) Készült a hátsó torony elől rakétát indító változat is. De volt torpedóvető, felderítő, magassági vadász változata csakúgy, mint a korai sugárhajtóművek tesztgépe. Csehszlovákiában B-32, illetve a gyakorló változatát, CB-32 jelzéssel gyártották.
Nos e gép makettjével hozott össze jó sorsom nagyon régen s egy kicsivel később is. A korábbi az Airfix terméke volt, amiről most fogok írni, az a Bíleké, de ugyanezt a makettet vehetjük kézbe az Italeri dobozát kibontva is. (1:48-ban még nagyobb a választék.)
A doboz a megszokott Bílek minőség, semmi extra. Az összeállítási rajzról a régi fénymásológépek jutnak eszembe, de a rajzok alapján meg lehet építeni a gépet. Összesen 90 alkatrészben álmodta meg a Bílek ezt a járművet. Az átlátszókra ráfér egy kis(?) polírozás. Kapunk két, a hasán malmozó, amputált lábú figurát és egy laposkúszást gyakorlót is. Ők volnának a gép legénysége. A többi alkatrészre nem lehet panasz. A vékonyak vékonyak, a felek illeszkednek egésszé, és ami nem általános, nem marad le semmi az anyag kihűlése miatt.
Az építést a kabinbelső kifestésével érdemes kezdeni. Ezután berendezni mindent, amit be kell és a helyére ragasztani a törzshátsón lévő ovális ablakokat, meg a pilótafülke padlóján lévőt is. Nem szabad megfeledkezni a fülkét hátulról lezáró forgó géppuskatorony behelyezéséről. Utólag eléggé nehéz bepaszírozni. A többi részlethez képest a motorok vannak a leginkább kidolgozva. Ha valakinek Jak vadászgépek jutnának eszébe a motorburkolatok megalkotásánál, ne csodálkozzon! Ugyanezek a motorok hajtották azokat a vadászokat is.
Kétféle festést javasol az útmutató. Egy tábori zöld, illetve egy téli festést. A festékkódokat Humbrol, illetve Model Mater(!) számaiban adták meg. E két géphez adják a matricákat is. Ezen felül léteznek különféle terepes festések is. A háborúban több Pe-2 került a németek és a finnek kezébe is, így megépíthetők ezekkel a felségjelekkel is. A német festéséről nincs információm. Bár, ha a KG-200-ban repültek, akkor szovjet felségjelzéssel repülték őket.
Én egy 1944-es, helyközi buszjáratra emlékeztető feliratú változatot készítettem el. Az egyszínű, hadizöld és égszínkék festésre jött a gép törzsének felirata: "Leningrád - Königsberg". Mondom, mint egy busznál, mondjuk Körmend - Gersekarát, vagy Sárvár - Gyanógeregye.
A kabintetőre szerelt árboc a makett legérzékenyebb pontja. Nagyon könnyen törik. Pedig fontos, hisz ide érkezik a húzott szálból készített antennarendszer huzalozása. Miután ez is elkészült, már csak helyet kellett keresnem e szépségnek a polc bombázó szekciójában a lengyel PZL-37B "Łos" és a sítalpas SZB-2 között. Sikerült!
Pintér György
Gersekaráti Makettépítő Kör
|