A II. világháború eseményeit általában azzal kezdik, hogy a Luftwaffe leradírozta az égről a gyenge és szervezetlen lengyel légierőt. Ezt a tévedést jó néhány népszerű, ismeretterjesztő írás is megerősíti. Pedig az igazság az, hogy ha a fentiek tökéletesen megfelelnek a valóságnak, a lengyel vadászok nem harcoltak volna még a háború második hetében is. A szétbombázott üzemanyag-utánpótlás és az elpusztított "földi lépcsők" egy másik, bár ezzel komolyan összefüggő probléma. A németek döntő túlereje kétségtelen. Mint ahogy az is, hogy a háború első hetében csaknem annyi repülőgépüket vesztették el harci körülmények között, amennyi a lengyelek össz bevethető vadászgépe.

Amit a lengyel repülőgép-gyártásról tudni kell: bár Lengyelország nem volt vezető ipari hatalom, a világhírűvé vált PZL-ben (Lengyel Repülgépgyár) előbb a P-7, majd a P.11 A/C típusaival egységes fegyverzetet adtak a lengyel vadászerőknek. 1936-tól Lengyelország volt a világ egyetlen országa, ahol egyetlen típussal látták el a légierő egyik fegyvernemét. Emellett készült a lengyel légierő bombázó "ökle" is. Ebbe a kor egyik legkorszerűbb megoldásait felvonultató gépét, a "Łos" (Jávorszarvas) fedőnevű 37-est tervezték. Ezt a típust három változatban gyártották (A, B, D). A második variációról írok, mert az került megépítésre.

A "B" változatot 412 km/h-s sebessége a korabeli vadászgépekkel is versenyképessé tette. Legénysége 4 fő volt. A kor követelményeinek megfelelően géppuskákból álló védő fegyverzettel építették és 2580 kg-nyi bombaterhet tudott 1750 km távolságra elvinni. 2 db PZL-Pegaz XX motorja egyenként 918 LE maximális teljesítményt adott le.

A gép kis darabszáma (87 db) és a megfelelő szervezettség hiánya miatt nem tudta azt a szerepet betölteni, amit a lengyel hadvezetőség szánt neki. Több példányt még a háború kitörése előtt vásárolt a román légierő, s a háború első napjai után még néhány "Łos" menekült át román területre.

A makett nem tartozik az újdonságok közé és mind anyaga, mind kidolgozása eléggé horrorisztikus. (Korábban nagy szerelmem volt a lengyel légierő. Lásd: "Kék mezőben fehér sas" c. könyv.) Ha nem olyan típus volna, amit 1:72-ben csak ez a cég gyárt, biztosan nem vettem volna meg. (A Mirage legyártotta a gép 1:48-as méretarányú makettjét.) A tervezők 56 számozott alkatrészre bontották a makettet. Kellemetlen, könnyen repedő műanyagból készült. A vékony alkatrészeket csaknem ujjnyi vastag öntési csonkok tartották. Így nagyon észnél kell lenni e darabok leválasztásánál. A mellékelt ragasztót lehetőség szerint kerüljük. A manapság használatosak sokkal jobbak. Érdemes követni az összeállítási rajzot. Ezen olvashatunk néhány alapadatot a "Łos"-ról. A kapott alkarészek lehetővé teszik mind az egy nagyméretű vezérsíkkal rendelkező "A", mind az osztott vezérsíkú "B" megépítését.

A mellékelt matricák egy lengyel polgári, két lengyel katonai és egy román katonai gép megépítését teszik lehetővé. Az egyik lengyel - a prototípus - polgári lajstromszámmal repült: SP-BNL. Találunk a matricák között egy Göncöl-szekeret formázót, lengyel szöveggel. Ezt a gépet a legnagyobb lenyel bankok elnökei adományozták az 1. Varsói Bombázó Ezrednek.

Az eredetileg átlátszónak szánt alkatrészeken javíthat a polírozás, de akinek módja van rá, inkább gyártsa le őket újra. A festése nem túl bonyolult. Egyszerűen keki színnel festették be őket a derék lengyel műszakiak. Tereptarka festésű példányról nincs tudomásom. Állítólag - de ez csak pletyka-szint - a Nyugat-Belorussziába és Nyugat-Ukrajnába bevonuló (vagyis a Lengyelországot a német támadás után megrohanó szovjet csapatok) zsákmányul ejtettek egy-két darabot és német kézbe is került néhány, de ezekről nincs adatom. Töredékes adatok alapján a finn légierőben is szolgált egy "Łos".

Összességében a makett típusa és kora miatt ritkaságnak számít. Megoldásai ma is megállják a helyüket. A kivitelezés színvonala jobb, mint a hasonló korú szovjet maketteké. A téma választása a gyártók szempontjából érthető. Alapos munkával szép makett építhető a viszonylag kisméretű dobozból. Tudomásom szerint feljavító nem készült ehhez a maketthez.

A mellékelt kép nem az én általam épített makett, hanem az Internet egyik lengyel oldaláról került a cikkhez.

Pintér György
pigyu2@freemail.hu