Évek óta gondolkodtam, hogy meg kellene csinálnom a kínai repülőipar egyik sajátos termékének 1:72-es makettjét. Amikor megláttam a gép sajátos alakját eszembe jutottak azok a repülőgép-jellegű rajzok, amikkel iskolás füzeteim kék papírját / korabeli bekötőpapír / borítottam.

Maga, a gép a M i G-19 továbbfejlesztett változata. A szovjet-kínai "mosolyszünet" arra ösztönözte a kínai repülőgép tervezőket, hogy a szovjetektől kapott, vagy egyéb utakon beszerzett technikát továbbfejlesszék. /Pletykák szerint a vietnámi háború idején, a Kínán keresztül, vasúton szállított, hadi felszerelések a legritkább esetben értek teljes leltárral a VDK határára. Itt-ott "leesett" róla ez-az. Ráadásul egyre hangsúlyosabbá vált az "északi fenyegetés" elhárítása. Ilyen körülmények között a M i G-19 volt a kínai légierő fő erejévé. Ezt a gépet próbálták továbbfejleszteni. A törzsét meghosszabbították, megerősítették, belső bombarekeszt alakítottak ki, amelybe 700-1500 kg bomba fér. Kormányrendszere is kezesebb lett, fegyverzete előbb 23 mm-es volt, majd 30mm-es gépágyúkra cserélődött. A leglátványosabb változás az orr-szekcióban következett be. A központi elhelyezkedésű beömlőnyílást megszüntették és a törzs két oldalán alakítottak ki és az eredetihez képest megrövidítették a beömlőket. Az orrkúpban helyet találtak a támadást segítő radarnak. A Q-5-nek I és II jelű modernizációi vannak. A-5 jelzéssel az export változat gépeit jelölik. A II. variációt csak a kínaiak használják. A többi Pakisztán, Bangla Desh, és Észak-Korea légierőiben is szolgál. Albán és tanzániai példányokról is vannak töredékes adatok, de ezeket csak egy-egy forrás említi így pontosságuk hasonlít a magyar légierőben hadrendben lévő Szu-25 hitelességéhez. Az USA felderítő hálózata csak a '80-as években azonosította és derítette ki a M i G-19-es "rokonságot".

Akkor nézzük, hogyan készült a saját Q-5. Miután lemondtam arról, hogy teljesen saját tervezéssel oldjam meg a szinte lehetetlen, az átépítésen kezdtem törni a fejemet. Ehhez a 'neten kerestem adatokat. Találtam valamilyen rajzot is. Ezt sikerült egy okosabb fénymásolóval 1:72-re nagyítani. Két makettet készültem "feláldozni" a célra. Az egyik a KP M i G-19S makettje volt, a másik a Revell kilencvenes évek elején kiadott - könnyen felejthető - készlete.

A munka kezdetén eléggé ijesztő képet mutattak az egyébként kész, egyszer már összerakott makettek. A M i G-et a kabin mögött 6 mm-el elfűrészeltem. A vágástól hátra szinte változtatás nélkül felhasználható a cseh makett. A kijelölt bengáli gépen jól látható fékernyő-gondolát a függőleges vezérsík alján ki kellett alakítanom.( Ha sikerül, akkor a képen látható lesz. ) Le kellett szednem az összes pót - levegő beömlőt. Sem az alakjuk, sem az elhelyezkedésük nem felelt meg. Teljesen felhasználható a M i G nyilazott szárnya. Ki kellett viszont alakítanom a gerincet, ami az eredeti makett törzsének tetején nem volt. Üdítően nézett ki ezen az egyvelegen a M i G-21-ről is ismert kés antenna, amit maradék fotómaratott alkatrészek keretéből vágtam ki.

A következő lépés a Revell-gép feltrancsírozása. A vágásnál több dologra is figyelnem kellett. Először is, hogy a két torzó össz hossza pontosan kiadja a gép hosszát. Át kellett építenem az orrfutót. A Revell futóit nem lehetett felhasználni, a M i G-19 futói másképp rögzültek. Végül sikerült összehozni. A kabin belső elrendezéséről nem sikerült valós képet kapnom, csak egy szimulátor játék képernyőjén volt valami efféle. Végül a legkisebb ellenállás elve alapján a '19-es kabin berendezését gyömöszöltem be a kabinba. Ami nem tökéletes, de üresen nem hagyhattam s a JAS-39 műszerfala nagyobb hiba lett volna.

Mindezek után összeragasztottam a két törzsrészt. Belül két keskeny műanyaglapot ragasztottak be a kabin padlója alatti sávba, amik egyrészt az orrfutó aknájának két oldalfalát alkották, másrész - túlnyúlva a rögzítésen - teherviselő szerepük is van. Mondanom sem kell tömítettem eleget. Ami ennél is nehezebb volt, tömítő pasztából ki kellett alakítani a két oldalsó beömlő törzshöz való csatlakozását. Nem akármilyen mulatság! Ráadásul a JAS-39-nek a levegő beömlői kívül-belül szögletesek, a Q-5-é pedig jól láthatóan ovális. Itt szükségessé vált némi kozmetika.

A főfutók a M i G -19 főfutói lettek, hiszen a borító lapok elhelyezkedéséig mindenben megegyeztek az őssel. A fegyver felfüggesztők részben a M i G-éi, részben saját gyártmányúak. Muszáj, hiszen több van neki, mint a M i G-nek. A festésére több variáció is kínálkozott. A kínaiak használták natúr alu színnel, tereptarkán, a pakisztániak és a bangladesh-iek szintén a terepszíneket kedvelték. Annak idején nekem ez utóbbi keltette fel a fantáziámat. Ez pedig a következőképp néz ki. Az gép alja megfelel az orosz gépek kékjének. Felül egy három színből komponált, nagy, ferdén áthúzódó mintázatú festés látható. A három szín leginkább az amerikaiak korai, vietnámi festéséhez hasonlít, de a világos szín nem fehér, inkább világos homokszín.

A használt jelzésrendszer brit mintájú. A felségjelek fél szárnyon és a törzsön való elhelyezkedése, valamint a függőleges vezérsíkon látható betű-szám kombináció ésaz orrszekción látható számcsoport szintén a Spit'-ek sémáira hasonlít. Persze nem az angolok háromszínű gyűrűje, hanem az iszlám hagyományokat követő állam zöld alapon egy vörös, a japánra emlékeztető korong látható. Mondanom sem kell, ilyen felségjellel nem rendelkeztem. Volt viszont "raktáron" a líbiaiak által használt "telezöld" jelzéssor, illetve második vh.-s angol felségjelzés különálló, piros korongja. Na, ezekből mi lett?
Valami ilyesmi:

A beömlő nyílások előtti figyelmeztető jelek a KP L-39-hez mellékelt matricalapról származtak. A különféle apró, szintén piros felíratok is KP makettek mellől került a dél-ázsiai sasra. Maszek szerencsém, hogy a fényképen látott gépnek nem volt sem egyéni, sem speciális század/ezred jelvénye sem. Azt nem biztos, hogy megfelelő szinten tudtam volna utánozni.

Így esett, hogy a polcomon a két M i G-19, az "S" és "PM" mellé felkerült az unokaöcsike A/Q-5C is.

Az elkészült makett:

Pintér György