Még alig hallgattak el a fegyverek Vietnámban, a katonai elemzők kiderítették, hogy égetően szükség van egy, a szárazföldi csapatok harcát közvetlenül támogató, erős fegyverzetű repülőgépre. Távoli analógiaként a Stukát, illetve legtöbbször a legendás IL-2-t emlegették. Az amerikaiak versenyében az A-9, illetve az azóta világhírre vergődött A-10 küzdött. A szovjetek a Szuhoj iroda - állítólag nem teljesen saját erőből tervezett (?) - 25-ösét állították hadrendbe. A nagy teherbírású, két masszív sugárhajtóművel ellátott, páncélozott gép, max. négy és fél tonnányi irányított és nem irányított rakéta - és bombafegyverzetével, valamint a beépített gépágyújával csodákra volt képes. Bemutatkozó fellépését Afganisztán hegyei között élte át. Ezen kívül az azeri-örmény kaukázusi háborúban, az iraki kurd területek, az előretörő grúz, illetve orosz csapatok felett csakúgy előfordultak, mint a dél-amerikai dzsungelek légterében, kokainszállító repülőgépekre vadászva.

A szovjet csatagép makettjét a csehszlovák KP cég alkotta meg 1:72-ben. Volt honnan meríteni, hisz a csehszlovák légierő földi, csapásmérésre alkalmas gépparkjában voltak 25-ösök. Nem sokkal később elkészült a kétüléses változata, a Cooperativa közreműködésével. Időközben az Italeri legyártotta a Szu-39-et is. De most maradjunk a KP készleténél.

Szuhoj Szu-25
KP 27, 1:72

A nagyalakú, viszonylag puha dobozban, 70 műanyag alkatrész sorakozik négy öntőkereten. Ebből a hetvenből, hat átlátszónak szánt, a többi fehér műanyag. Sorjahegyek, a kerekeken félrenyomás tapasztalható. Összességében is eléggé durva kidolgozású az egész.

Kezdésként a fülke összerakása a feladat. Ez ebben a formában leginkább az eredeti karikatúrájának tűnik. Ennek kifestése után a két hajtóműgondola összeragasztása következett. Ezekre kerülnek a félszárnyak. Mielőtt a két törzsfelet egyesítenénk, nem szabad elfelejteni a gép orrába nehezéket tenni! Jókora darab gyurmára, vagy horgászólomra, anyacsavarra van szükség. A gép gerince kissé laposra és szögletesre sikerült. A futóaknák kidolgozásáról nem szeretnék sokat beszélni. A maketten nincsenek ilyenek. A borzasztóan primitívre kialakított futóművek nem lennének bevonhatóak ilyen aknákba. Egyszerűen nem férnének bele!

A félszárnyak felragasztása előtt nem árt, ha felragasztjuk a fegyverzethordozó indítósíneket. Ezek után be kell állítani a dőlésszöget. A szárnyak ugyanis -5 fokra "lelógnak", amíg a vízszintes vezérsíkok 5 fokkal feljebb mutatnak.

A következő feladat a festés. A mellékelt rajz mindössze egy szovjet tereptarka festési változatot ad. Ettől eltérőket több képen találhatunk a neten. Magyar festést ne keressen senki! A Magyar Légierőben nem rendszeresítették ezt a típust, hacsak a "What if" légierőben nem! Található azonban bolgár, cseh, szlovák, iraki festési mód is, no meg persze szovjet. Az én fantáziámat egy, a pletykák szerint a "demokratikusok", azaz a szovjetbarát afgán kormány légierejébe került néhány Szu-25 egyike élénkítette fel. A halvány drapp alapon sötétebb, barna foltok szaggatták meg a gép körvonalait. Mivel volt afgán felségjelem, nem is jelentett gondot a spekuláción alakuló festési minta kiegészítése. (Alapul az ugyanebben a légierőben repült Szu-22 festését vettem.)

Miközben a festés száradt, elkészítettem a fegyverzetet. Megdöbbentő mennyiségű UB blokk, bomba és rakéta áll rendelkezésre. Ha valaki ezen felül szeretne fegyverzetet pakolni az összesen 10 pilonra, annak a Dragon, vagy az ICM modern szovjet fegyverzetét kell felhasználnia. Kapunk néhány póttartályt is.
A mellékelt matricalapon egy csehszlovák és egy szovjet gép jelzései találhatók meg. A csehszlováknak a kék és piros szeleteit külön adták. Így, ha nincsenek a helyükön, az már a saját hibánk.

Így lassan elkészül a Kaukázus réme, a csecsen felkelők egyik leghatékonyabb ellenfele. Akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését a szovjet tanktörő után, annak jó hír, hogy időközben elkészült az Italerinél a Szu-39, ami a 25-ös legutóbbi változatának, a T-nek új elektronikával ellátott változata.

Szuhoj Szu-25 UB
Cooperativa, 1:72

Ha lúd, legyen kövér. Nem sokkal ezután sikerült beszereznem a Cooperativa kétülésesét. Ez Szu-25 UB fedőnévvel jelent meg. Aki dolgozott a KP makettjével, erős "deja vu" érzés kerítheti hatalmába. Persze vannak különbségek. Kitéríthető féklapok, no és persze a második munkahely alkatrészei. Ezen kívül a cég megpróbálta "multimédiássá" tenni a készletet. Egy körömnyi filmdarab és egy fémmaratás segít az amúgy eléggé sivár cockpit kialakításban. Szinte mindenben azonos a további a KP makettjével.

A szárnyakat alsó és felső darabból lehet összerakni. A gép eléggé drabális, de itt néhány darab az igazi gépbe is beilleszthető volna masszívsága ürügyén. A mellékelt lapon egy csehszlovák felségjelű gép festési térképe és jelzései voltak. A matrica, a nessz-matricák kellemetlen családjához tartozott, azaz vízben remekül oldódott.

Időközben kezembe került egy pár kép az ukrán haditengerészeti légierő egyik Szuhojáról a Krilovszkoje bázisról, az ős-Top Gunban. Ennek a farokrésze alatt fékező horgot találtam. Maradék anyagokból elkészítettem. Így lett UBK a gép. A képen egy világoskék-sötétkék festést láttam. Érdekes volt. Muszáj volt kipróbálnom!
Az UBK változat, mint a legtöbb szovjet gyártmányú gyakorlógép, rendelkezik az együléses harci kapacitásával. Így kellemesen fel lehetett a makettet is fegyverezni.
A gond a felségjelzéssel volt. Bár ismerősöm egy korábbi Szuhojához adtak az Italerinél ukránnak gondolt jelzéseket, de ezek fordított sorrendben tartalmazták a színeket. A kék korong közepébe rajzoltak sárga korongot. Az ukrán felségjelzésen ez fordítva van. A függőleges vezérsíkon az ukrán háromágú szigony mellett, ezred v. századjelvényként egy kiterjesztett szárnyú, fehér albatrosz rajza látható. Ezt is el kellett készítenem. Fehér matricalapot használtam fel erre a célra. Az orr-részen átfestett lajstromszámot láttam. A felső, piros szám alatt látszott a kék eredeti számok töredéke. Így készítettem el makettemet is.

Az átlátszónak szánt alkatrészek vastagsága csaknem elérte az eredetiét. Átlátszósága nem a legjobb. Teherbírására jellemző, hogy túlélte, hogy ráléptem. Ennyit a vékony átlátszó alkatrészekről. Szerencsére csak csukott formában készült. Így nem kísértett az a gondolat, hogy nyitva építsem meg.
Végül a fent már emlegetett fegyver-készletekből felfegyvereztem a gépet. Ezzel be is fejeztem a Szuhoj iroda csatagépével való ismerkedést.

Pintér György
Gersekaráti Makettépítő Kör