- Egy érdekes kísérlet a felülről való átkarolásra -

A '30-as évek Szovetuniójában semmiféle kísérlet nem volt lehetetlen, amely a dicső Vörös Hadsereg erejét volt hivatott erősíteni. Különféle összeillő vagy össze illeszthető fegyverből kívántak új "forradalmi" fegyverrendszert kovácsolni. Miután a világforradalom győzelme már ekkor is a küszöbön állt, hát inkább a támadó, mint a védekező potenciált fejlesztették. Lehet, hogy ez volt a békeharc? No, mindegy!

A végletekben való gondolkodás itt is jellemző volt. Mindenből a legnagyobb a "miénk" legyen! Így volt ez a T-35-ös öttornyú harckocsi-monstrummal, de a négymotoros, TB-3-as bombázóval is. Ez utóbbi, több izgalmas repüléstechnikai és fegyverzettechnikai kísérlet "szenvedő" alanya volt. Alapja volt a szovjet "parazitavadász" kísérleteknek, amikor a TB által hordozott vadászgépek amolyan precíziós fegyverként indultak a jobb sorsra érdemes bombázó szárnyai alól pl.: Constanţa bombázására, 1941 nyarán. De cipelt ez a gép mindent, amit terhelhetősége elbírt.

Egy másik, ennél hajmeresztőbb ötlet, az ellenség hátába harckocsikat juttatni olyan módon, hogy ezeket a TB-3-ak szállítják, külső függesztményként, és dobják le vizek felszínére. Ehhez persze úszóképes tankokra volt szükség. No, egy rendes hadsereg kelléktárában volt ilyen. A szovjet arzenálból a T-27 illetve a T-37A jöhetett szóba. Ezeknek a mérete és különösképpen súlya volt az úszóképesség mellett a döntő.

Valahogy így pakolták fel a TB-3 hasa alá a tankettát. Mert ez az. A Carden - Lloyd páncélozott "babakocsijának" szovjet változata lóg ott a kötélzeten.

Igazából e fegyver méretei nem okozhattak sokkot az ellenség soraiban. 2 méter 60 centis hosszánál már csak szélessége - 1825 mm - és magassága - 1443 mm volt kisebb. Fegyverzetét egyetlen géppuska jelentette. Lánctalpának szélessége alig másfél arasznyi.
Bár, ha sok volt belőle, lehetett meglepetés. Tuhacsevszíj marsall korát messze megelőző tervei alapján a 30-as években elkezdődött a mai szemmel is korszerű ejtőernyős, illetve légi szállítású egységek szervezése. Ennek keretében képzelték el előbb MSZ-1-es, majd T-27-es tankokkal ellátni a légi átkarolást végrehajtó csapatokat. Végül 4 zászlóaljba szervezték a légi szállítású páncélos erőket. A fenti kísérletre 1935-ben került sor. A több hadosztálynyi erőre tervezett légi csapásmérő erőket azonban Tuhacsevszkíj 1937-es kivégzése után feloszlatták, átszervezték. Nem is tudtak komoly csapásokat mérni a '41 nyarán betörő német csapatokra. Az ejtőernyősöket, mint a tengerészeket, mindig tűzoltó feladatokra vetették be, mint egyszerű, lövész alakulatokat. (Mint a mi eje. alakulatainkat a garam-menti csatában.)

No, de térjünk vissza témánkhoz! A TB-3-at makett formájában az ICM készítette el, 1:72-ben. Még ilyen méretarányban is megdöbbentő a mérete. Erről a makettről eddig két cikk jelent meg a Makettinfó oldalain, így erről sok újat elmondani nem tudok.

Kellett viszont egy T-27-es. Ezt állítólag gyártja az ACE. Nem tudom. Én nem tudtam beszerezni. Létezik a Part-nak fotómaratása is. De hová tegyem?
Így aztán nekifogtam, tanulva a CV-35-ös megteremtésekor tapasztaltakból, házilag elkészíteni a kicsi "T"-t. Először megfelelő rajzokkal indultam a Művelődési Házba. Itt üzemel községünk egyetlen olyan fénymásolója, amely kicsinyíteni ill. nagyítani is tud, az általam beállított értékek alapján. Így visszakicsinyítettem a rajzot 1:72-re. Ezt követően elkezdtem "kukázni" a makettes cuccaim között. Végül nem került a hk. testébe semmi, ami korábban bármilyen makett dobozában szerepelt volna. Egy kellemesen vékony műanyaglapot kezdtem aprítani. A "torony" egy műanyag merítőkanál nyeléből való U alakú darabja. Azért "", mert a T-27-nek nem volt tornya, csak afféle bástyája, nyitható, háromrészes tetővel. A bástya tetejének "koporsó-szerű" kialakítását egy bébi-tápszeres kanál nyeléből és tömítő anyagból került kialakításra.
A következő menet, a T-26-ra hasonlító 3X2 görgős, első meghajtó kerékkel és hátsó láncfeszítővel szerelt, lánctalpas futómű kialakítása. Maga a lánctalp gyári darab lesz. Szó szerint darab, hisz a T-26-ról megmentett gumiszalag szélesebb és hosszabb is a kívánatosnál. Így ezeket méretre kell - csaknem szó szerint - szabnom. A kisméretű görgőket megfelelő átmérőjű öntőkeret-darabokból szeleteltem. A két nagyobb kerék, repülőgépmakett futóiból készült.

Maga a futómű érdekes módon rögzült a harckocsihoz. Egy vasgerendára rögzítették a komplett görgősort. Így lehetséges, hogy a hk. rövid testéhez jóval hosszabb lánctalpat tudtak alkalmazni. Így ni!

Ha ez kész, akkor már csak fel kell fegyverezni, ez egy korábbi makett géppuskájából kerül ki, a fényszórókat szintén így szerzem be.
Ezt követően H-155-ös festékkel festem le, a lánctalpat fémszerűvé teszem. Matricázni csak akkor fogom, ha sikerül a nagy matricás dobozomban találni ide illő szögletes számokat.
Ez után következik a kis hk. rögzítése a TB-3 alá. A drótköteleket húzott szálakkal pótlom. Aztán ,ha sikerül, akkor irány Móvár!

Pintér György