Hatalmas kíváncsisággal nyitottam ki a dobozt, mert sokan mondták, hogy a Revell új szerszámos kitjei igen szépek. Hát ez itt sincs másképp! Bár bevásárlóközpontban vettem a makettet, és tudom, hogy ott nemigen szeretik, ha kibontják a vásárlók a dobozt, amennyire lehetett, belepillantottam. Gyönyörűen vésett vékony panelvonalak, minden szegecs a helyén. Nem is voltam többre kíváncsi - egyelőre - már csak azért sem, mert a szemem sarkából egy eladó-félét láttam közeledni. (Persze, amikor kellenének, egy sincs a közelben...) Tüzetesebben otthon vettem szemügyre a szerzeményemet.
Tehát a panelvonalak nagyon finoman vésettek, de ami leginkább megfogott, az a rengeteg süllyesztett szegecs. Sorja ugyan előfordul, de csak azért, nehogy kijöjjünk a sorjátlanítás gyakorlatából, egyébként olyan helyen vannak, ahonnan nagyon könnyen eltávolíthatóak. Amikor még nem láttam a makettet, tervben volt az Aires feljavító beszerzése, de megpillantva a kabint, rögtön elvetettem a gondolatot. (Legalábbis a kabin szempontjából.)
Szépek, és a rendelkezésemre álló fotók, háttéranyagok szerint igen élethűek a műszerfalak, oldalkonzolok, bár a hátsó műszerfalnál mintha féltek volna a németek a műszereket mélyebbre készíteni, de véleményem szerint így is első osztályú. A katapultüléseket, amiket négy részből állíthatunk össze, festéssel nagyon élethűvé lehet varázsolni. A hevedereket ráöntötték az ülésre, itt mindenki eldöntheti, hogy meghagyja, vagy újat készít helyettük. A gyártók olyan apróságokra is gondoltak, mint például a RIO (radar intercept officer - rádiós tiszt) ülése mögötti hátfal bőr bevonata, valamint a futók kábelezése.
Hajszálvékony kábelek futnak végig úgy a főfutószárakon, mint az orrfutóknál. Igen, a futók... Talán ez az egyetlen része a készletnek, amit érdemes feljavítani. Nem is magát a futót, hanem az aknákat. Ehhez viszont tökéletes az Aires 7082 számú feljavítója, ami a három futóaknát adja műgyantából. Én úgy gondolom, ez az egyetlen kiegészítő, amit érdemes felhasználni. Ami nagyon tetszik ezen a területen, azok a gyárilag lapított kerekek, amik szintén nagyon élethűen sikerültek.
A szárnyak nyilazása természetesen változtatható, és ami engem itt meglepett, az az, hogy a pilonokat is el lehet fordítani, a nyilazás szögétől függően. Nem tudom, ezzel kinek mondtam újat, nekem ez újdonságnak számít. Természetesen ezek mellett eltörpül az, hogy a vízszintes vezérsík szintén kitéríthető. Függesztményként 2 db 1500 l-es póttartályt kapunk a belső pilonokra (ezek is nagyon szépre sikerültek!), valamint egy BOZ 107-es típusú infrazavaró konténert a jobb, és egy, megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogy mit (bocs...), a bal pilonra. De mindesetre, ha valaki nem a Black Thundert szeretné megépíteni, hanem egy csapásmérő gépet, jól teszi, ha beszerez valami fegyverzet-kiegészítő készletet.
A hajtómű szempontjából nem kényeztettek el minket nagyon, de ez nem is egetverő hiba, ugyanis ami a legjobban látszik, vagyis a kiömlő, gázsugárfokozó, elsőrangú kidolgozást kapott.
Az illesztésekről egyelőre nem tudok írni, mert még szárazpróbákat sem csináltam. Még nem tudom, hogyan lesz rá időm, de az összeépítésről is szándékomban áll közzétenni a tapasztalataimat.
Összefoglalva: eddig ez a legszebb Tornado, amit láttam ebben a méretarányban. Bátran állíthatom, hogy a Hasegawát is lekörözi - feleannyiért!
Köszönetnyilvánítás:
Kőrösi Tamás nélkül nem készülhettek volna el ezek a képek. Köszi Papa! : )
Zámbó Tamás
|