"Jobb, ma egy veréb,
mint holnap két TÚZOK."
(régi kínai bölcsesség)

Még nem oszlottak el a füstfelhők a II. világháború csataterei felett, amikor újabb romhalmazok nagyszériás gyártása kezdődött meg a Távol-Keleten. A japán uralom alól frissiben felszabadult Koreai-félsziget területén két állam született. A kommunista vezetésű észak, Kim Ir Szen vigyázó szemei előtt és a nyugati elkötelezettségűnek mondható, Li Szi Man vezette dél. Az nem volt kérdés, hogy fognak-e háborúzni egymással, csak az, hogy mikor. Az északi Koreai Népi Demokratikus Köztársaság komoly segítséget kapott nagy testvéreitől, Sztálin Szovjetuniójától és a nemrégen világra jött, mao-féle Kínától. A segítség, Gorjunov géppuskák, T-34/85-ös tankok, Jak-9-es vadászgépek, T-5-ös torpedónaszádok és nem utolsó sorban Tu-2 frontbombázók képében érkezett a kis ázsiai köztársaságba. A déliek, valami sajátos módon az USA fegyverzethez jutottak.

A Tu-2-t a szovjet hadvezetés a zseniális, de az idők folyamán már kis teherbírásúvá vált Petjakov Pe-2 leváltására tervezte bevetni. Így a Tupoljev iroda e termékei nagy számban jelentek meg, többek között az ostromlott Berlin egén. Négyszemélyes, kétmotoros gép volt, három tonna bombarakománnyal és már 1944-ben bemutatkozott.

A koreai háborúban éppen úgy kapott e típus hideget is, meleget is, mint a szemben álló tábor B-29-ei. A sugárhajtású vadászgépek, melyek 1951-től, egyre nagyobb számban vettek részt a harcokban, alaposan visszavetették a Tu-k sikerességi mutatóit. Az F-80 és -84 az északi oldal MiG-15-einek még nem volt igazi ellenfél, de a légcsavaros bombázókkal már gond nélkül le tudott számolni.

1953-ban, amikor már Pamindzson városkára tekintgetett a világ, hazánk is kapott Józsi bácsi egyik ajándékcsomagjaként egy adag, részben Koreában is bevetésre került Tu-2-es bombázót. Józsi bácsi (Joszif Visszarionovics Sztálin, eredeti nevén: Dzsugaszvili) egyik visszatérő rémálma a kirobbanó III. világháború volt. Komoly szakemberek kiszámolták, hogy a világforradalom általa vezetett erői milyen veszteségek árán tudnák kivívni a győzelmet az átkos Nyugat imperialistái felett. Arra a kérdésre, hogy megkockáztatható-e egy újabb világégés a már létező atombombák árnyékában, akkor a "még nem" volt a válasz. De készülni kell rá! Így kerültek kis hazánkba a - nálunk "Túzok" fedőnévvel illetett - szovjet bombázók. (Amelyek hadrendben tartását egyébként tiltotta az 1947-es párizsi béke! De minket is vezetett az a muszlim mondás, hogy "A gyaúroknak adott szó nem kötelez semmire.)

Tu-2 (Túzok)
ICM, 1:72

Ennek a bombázónak az 1:72-es makettjét csupán két elszánt makettgyártó cég készítette el. Az ukrán ICM, és a '70-es évek egyik NDK-beli játékgyára. Ez utóbbiról, minthogy kereskedelemben már régóta nem kapható, nem sokat szólnék. Ez utóbbinak anyaga és kidolgozottsága is inkább a játék, mint a makett kategóriába sorolja, de jó alap egy kiadós feljavításhoz. (Hogy mennyi és milyen feljavítót kaphatunk hozzá, az egy másik kérdés.)

No, az - egyes hírek szerint már megszűnt - ukrán cég ismét szép munkát végzett. Az igényes dobozfedél-rajz (Tu-2-k a Reichstag felett) alapos munkát takar. A sötétzöld alkatrésztömeg mellé az ICM-től megszokott, bőséges információ- és segítség-mennyiség kerül elő. Az, hogy ebből a dobozból csak a legkorábbi, 1944M gép építhető meg, ne tartsa vissza a vásárlástól a magyar légierő gépeit gyűjtőket. Ez az alváltozat is szolgált kis hazánk légierejében, 1953-56 között. Aki a két későbbi variáció nagyobb törzsátmérőjű, - a három kicsi helyén - egyetlen nagyobb hátsó ablakkal rendelkező, négyágú, vágott végű légcsavaros módosulatot szeretné, annak valamelyik börzés, a korábban említett NDK-s makettet kell beszereznie. De erről máshol!

Az ukrán cég 80 alkatrészre bontotta a híres frontbombázó makettjét. Előrelátóan a viszonylag nagyméretű szárnyak rögzítéséhez belső merevítőket adtak, hasonlóan a TB-3-hoz.

Érdemes az összeállítási utasítást követni, éppen az említett alkatrészek miatt. Ráadásul a gép belsejét is egész kellemesen kidolgozták. A WC-n kuporgó figura a bombavető tiszt. Nagyon szépen kidolgozták a 12,7-es, UB-3-as fedélzeti géppuskákat és a két motor burkoló lemezeit. Az átlátszó alkatrészek ÁTLÁTSZÓAK!! Ez nem mindig volt így! Viszonylag kevés sorjával találkoztam, beszívódás sem jellemző erre a makettre. A törzs alján a bombatér ajtaját nyitva és csukva is el lehet készíteni. A mellékelt bombákat ki lehet cserélni 250 kg-FAB-ok-ra is. A szárnyak féklapjait kitérítve is be lehet ragasztani. A főfutók gurulóra is elkészíthetők. Ettől azonban a makett hajlamossá válik a csavargásra a polcon. Erősebb szellő képes a be nem fékezett gépet repülésre bírni. Így újabb géptörést jegyezhetünk fel, pedig abból amúgy is volt elég. Létezett torpedóvető változata és felderítő is, sőt UTu-2 gyakorló változata is e gépnek. A futóaknák eléggé mélyek, de nincsenek kidolgozva. Az osztott vezérsíkot a fülketető antennájával összekötő huzalt húzott szálból meg lehet csinálni.
Nagyon mutatós!

Az összeállítási utasítás orosz, ukrán, német és angol nyelven tárgyalja a típus történetét. Az alkalmazók felsorolásából azonban hiányzik Magyarország. A festéshez F.S. kódban és Humbrol kódban adják meg a színárnyalatokat. A festési ajánlat 7 gép festését mutatja be. Öt szovjet, egy kínaiból indonézzé lett és egy a lengyel repülők által használt példányt. A matrica választék is ennek megfelelő. Mivel adják a kínai felségjelzést is, lehetővé válik egy kínai gép megépítése is. Ha valaki magyar gépet építene, nem kell bonyolult festési térképet nézegetnie. A nálunk rendszeresített gépek - tudomásom szerint - mind "hadizöld"-ek voltak. Egyes források szerint a festékréteg koreai tereptarkát rejtett, s az észak-koreai felségjelzés is felismerhető volt rajt. Ez azonban a magyar festést nem befolyásolta. Alul a szokásos égszínkék színezést találhatnánk, ha e típusból egy is maradt volna mutatóban valahol hazánkban. Hasonlóan érdekes, hogy a bal motor légcsavarkúpját kék, a jobbot piros színre festették. A magyar számozás teljesen eltér e később alkalmazottaktól. Pl.: a 7-est áthúzták középen, a 4-es pedig egy ferde támlájú egylábú kisszéknek tűnik. Jobb utánajárni! A magyar légierő kunmadarasi 82. Önálló Bombázóezredének kétkormányos gyakorlógépe, 1954. április 4-én, Koroknai Károly őrgy. többmotoros szemlélő Kurucz Ferenc őrgy. légierő-megfigyelővel, alkalmi festéssel díszítve a légi díszelgésen vett részt. A gépre a vörös sugaras felkelő Nap képe került. Erről azonban használható képet nem találtam. Ha valakinek van ilyenje, kérem jelezze ezt nekem!

Tupoljev Tu-2
Plasticart, 1:72

Akkor most néhány szót az NDK-s Tu-ról. Összesen 40 alkatrészből hozták ki a tervezői, készítői. Az anyaga nem a ma megszokott, hanem valami bakelit-szerű, roppant kemény, gyalázatosan hasadó, szintén sötétzöld műanyag, ami nehezen tűri a csiszolást, a ragasztótól pedig szabályosan kiszőrösdik. Kivéve a fekete festékre váró kerekek és a légcsavarok, kúpostól, mert azok helyből csillogó feketék. A fegyverzet pontos, de a cső olyan vastag, hogy kb. az UM hk-k 45-ös lövegének felelne meg. A legénységről egy szót sem. Van is, meg nincs is. Egyetlen pilóta "mellszobrot" kapunk, valamilyen rejtélyes okból harckocsizó fejvédőben. Ez elég is, hiszen alapból nincs hová a többi részét beépíteni. A gép teljes belsejét beöntötték. Így mód sincs a berendezésére. Hacsak, mint ahogy én is csináltam, szét nem trancsírozzuk ezeket a válaszfalakat. Ezután neki lehet fogni a gép belseje kialakításának. De ezt csak szuper mazochistáknak, esetleg időmilliomosoknak ajánlom!

Összességében, ez a típus is többet érdemelne a gyártók figyelméből. Viszonylag nagy példányszáma - kb 2500 db - is mutatja, hogy komoly súllyal esett a latba eléggé szép, 3 tonnás teherbírásával. Akinek esetleg elege van a sok USA B-?-ból, az nekifoghat az ellenoldal bombázóival való ismerkedésnek, aki pedig eleve a szovjet gépek gyűjtője, örülhet egy újabb makettnek.

Pintér György
pigyu2@freemail.hu