Aerial Fighter Bomber
saját építés, 1:35

Az időpont: valamikor a 21. század eleje. Furcsa, ember-szerű szerkezet érkezik a nem is túl távoli jövőből, azzal a céllal, hogy elpusztítsa az emberiség utolsó reményét! Hamarosan elszabadul egy szuper-vírus, mely a világon minden számítógépet megfertőz. Ekkor szabadul el egy kis repülő szerkezet, mely a jövő gép-hadseregének egyik prototípusa...

Nagy várakozás előzte meg a Terminator 3 című filmet. Már egy ideje láthattunk képeket, jeleneteket az új alkotásból, de nagyon megörültem, amikor végre hozzájutottam egy kalóz-felvételhez, néhány nappal az európai bemutató előtt. Bevallom, kisebb csalódás ért, amikor végignéztem a kétségtelenül látványos filmet, de még mindig várom a folytatást. Ami már első látásra is megragadott benne, az egy kis repülő gyilkoló-gép volt, rögtön tudtam: ezt nekem meg kell építenem. Mivel valószínűleg egyik makett-cég sem fogja kiadni ezt a gépet (legalábbis nálunk elérhető cégek), nekiláttam a kutatómunkának. Az Interneten meglehetősen kevés kép szerepel róla, azok is többnyire fantázia-rajzok, magamnak kellett a film alapján nézeti rajzokat csinálni, és a méreteket kikalkulálni!

Az építés leírását fogalommagyarázattal kell kezdenem: mi az a scratchbuilding? Nos, a szó magyarul sajátépítést jelent, ami annyit tesz, hogy az adott makettnél egyáltalán nem, vagy csak igen kis mennyiségben használunk gyári alkatrészeket, tehát minden darabot házilag kell legyártani. Ezt a műfajt igen kevesen művelik, vagy azért, mert nem szeretnek sokat bajlódni egy makettel, vagy mert még nem próbálták, és félnek a kudarctól. Bátran állíthatom, mindenképpen érdemes belevágni egy ilyen alkotásba, rengeteg munka van vele, viszont utána minden más makett komolyabb feljavítása gyerekjáték lesz!

Mint már mondtam, az építést rajzolással, és méretezéssel kezdtem. A méretarányt 1/35-ben határoztam meg, gondolva a talán később kiadásra kerülő figurákra. Először egy vázat készítettem sztirol lapokból, majd erre szintén sztirolból került fel az oldalfalak borítása. A törzs tetejére két réteg 1,5-ös lapot ragasztottam. Ekkor még csak nem is emlékeztetett a darab a későbbi formájára, de még csak most következett az építés lényegi része. A törzs tetejének formáját marógéppel alakítottam ki, rengeteg szemrevételezés, és forgács közepette! Mikor már kezdte elnyerni végleges formáját, eltömítettem a megmaradt réseket, és már finomabb eszközökkel (reszelő, csiszolópapír, szike, polírozó korong) próbáltam alakítani az anyagot. Mikor ez megvolt, az oldalfalak következtek. Mivel lehetetlen tökéletesen illeszkedő darabokat kiszabni, itt is tömítésre, majd csiszolásra volt szükség (a csiszoló munka elején nagy segítségemre volt a fémek polírozásához készített miniplex korong, ezzel viszonylag gyorsan lehet eltávolítani nagymennyiségű anyagot). A törzshátsó aljával kicsit több probléma volt, itt ugyanis több ívet kellett kialakítani, és még a farokrészt is egybe kellett dolgozni vele. A faroktartó egy külön sztirol darabból készült. Formáját csak közelítőleg rajzoltam fel az anyagra, majd miután a helyére ragasztottam, és tömítettem, polírkorong segítségével kialakítottam a végleges formáját, majd csiszolóvászonnal finomítottam rajta. A törzs tetején, a két faroktartó között van még egy sötétebb, íves "dudor", aminek a kialakítása szintén kicsit problémás dolog. Ezt a területet először kitöltöttem sztirol darabokkal, majd tömítő-pasztával, végül gömbölyű maróval adtam meg a végleges formáját. A vezérsíkokkal nem volt különösebb gond, vékony sztirolból készültek, végükön húzott szálból a (talán) flattersúly. A szárnyak igen érdekes formájúak, ezek 1,5-ös sztirolból lettek kiszabva, majd helyükre ragasztva finomítottam rajtuk. A kilépőéleken viszont kissé komplikált kialakítani azokat a kis kiugró lemezborításokat. Ezt Piros Arany tubusából vágott darabokkal imitáltam, majd polírkoronggal a szárny ívére csiszoltam. Mivel a ragasztás helyét nem mélyítettem ki, a nyomok eltüntetéséhez többszöri tömítésre, és csiszolásra volt szükség.

Az első nagyobb problémát a fegyverzet jelentette, erről a területről van a legkevesebb használható kép. A törzs alatt gömbölyded forgó-tartó szerkezetet kellett csinálnom. Ehhez a polírkorong tengelyére, a közepén kifúrt sztiroldarabokat erősítettem, majd megforgatva azokat, szike segítségével esztergáltam. A fegyvertartókat vastagabb alumínium-lemezből hajtogattam, majd a fegyvereket sztirol, és öntőkeret darabokkal imitáltam, a rakéták pedig vastag rézdrótból készültek (a szárnyaik a kis méret, és a nagy darabszám miatt nem készültek el).

A második problémásabb terület a hajtóművek kialakítása. Ezek a korábban már említett sztirolkorong esztergáló módszerrel készült, különböző átmérőjű darabokból. A kompresszorfokozat lapátjait vékony lemezből alakítottam ki: kivágtam egy korongot, majd szikével sugárirányú bevágásokat ejtettem rajta, végül hegyes csipesszel elcsavartam azokat. Helyére ragasztás után az áramvonalazást a közepén folyékony maszkolóval csináltam. Festés előtt átlátszó öntőkeretdarabból beszabtam a "szemekként" funkcionáló érzékelőket, majd az orr alatt lévő két fényszóró következett.

A festés igen egyszerű, a faroktartók közti íves rész, a fényszórók, és a lézerfegyverek kivételével minden krómezüst. A törzs hátsó részét sötétszürkére festettem, vékony fekete csíkokkal.

Mivel a "járműnek" nincsenek futói, vagy csúszótalpa, valamilyen légies ábrázolásmódot kellett kitalálnom. Ehhez azt a jelenetet választottam ki, amikor a szerelőcsarnokban emelkedik ki egy aknából, és különböző vezetékek lógnak róla. Ezzel elkészültem egy olyan gépezettel, amely remélhetőleg soha nem fogja az egeket szelni, viszont nagy meglepetésemre nekem egy második helyet szerzett.

Ajánlom a hölgynek...
Répáczki András