HÁZI KOMPRESSZOR MAKETTEZŐKNEK

Makettjeinek "minőségi" festését nem mindenki képes megfelelő színvonalon ecsettel megoldani. Nagy tapasztalat és kézügyesség szükségeltetik e művelethez. Nagyban megkönnyíti ezt a munkát a retuspisztolynak is nevezett, közel golyóstoll nagyságú festékszóró pisztoly. Sok típusa (és ára) van, mindenki azt választhatja, ami pénztárcájának és igényeinek leginkább megfelel. Ez az eszköz minden jelentősebb modell/makett üzletben és művészellátó üzletben (itt jóval drágább!!!) beszerezhető. Nagyobb problémát okoz azonban a megfelelő kompresszor beszerzése, ennek mindenütt igen "húzós" ára van.

Miután egy évvel ezelőtt ajándékként szert tettem egy AEROGRAPH nevű, orosz gyártmányú retuspisztolyra, (később vettem egy Kager klón-t is) és tudtam, hogy a fent említett kompresszorok egyikét sem vagyok képes szűkös zsebpénzemből megfizetni, gondolkodni kezdtem, mitévő legyek.

Arra jutottam, hogy a hűtőgépekben is kompresszor működik, ilyenre kellene szert tennem. Megvártam tehát az évente "beköszöntő" lomtalanítást, és nyakamba vettem a kerületet egy kisméretű fűrésszel, egy csípőfogóval és egy kombináltfogóval felszerelkezve.

Sikerült is megelőznöm néhány "hivatásos" hulladékhasznosító "brigádot", és szert is tettem 3 db. különféle hűtőkompresszorra, amelyek közül a második nagy örömömre működőképesnek bizonyult.

Nekiláttam tehát az átalakításnak:

Nagyon fontos, hogy ha mi magunk nem vagyunk elektromos szakemberek, a villamos bekötéshez FELTÉTLENÜL vegyünk igénybe szakképzett segítséget! Nem egyszerű (tehát veszélyes!) a kompresszor elektromos bekötése!!!

A "próbaüzem", vagyis a működőképesség ellenőrzése sikeresnek bizonyult.

Beszerzendők: Három eres (3 x 1.5 -ös) MT kábel Megfelelő (mikro)kapcsoló (240V 6A) Műanyag csövek (akvarisztikai boltban kapható levegőztető cső) Földelt villásdugó 15 mm-es rétegeltlemez alaplap a kompresszor felerősítéséhez Ideiglenes légtartályként pedig egy 2 l-es Pepsi Colás üveg Autóba való üzemanyagszűrő 8-as méretű SKF bilincsek

Néhány szó a kompresszor "belsejéről". Ez egy zárt térben rugókra felfüggesztett motor, ami egy kisméretű dugattyús légsűrítőt hajt meg. Zárt térben olajos közegben "ázik" a motor és a légsűrítő is, biztosítva ezzel az állandó kenést. Ezért, amikor a kompresszort óvatosan levágjuk a hűtőközeg csövéről - elfűrészeljük - vigyázzunk!

Tudnunk kell: a kiáramló - gáz halmazállapotú - hűtőközeg környezetszennyező és egészségre ártalmas anyag!

Másodszor: a csőhálózatról és az elektromos vezetékektől megszabadított kompresszoron ezután három - kb 6 mm átmérőjű csőcsonk meredezik. Ezekből kettőnek az olajat tartalmazó tartályban van a másik vége. Ezért csak e csövekkel felfelé szabad emelni, ellenkező esetben a cipőnk tele lesz olajjal, pedig erre az olajra később is szükség lesz a működéshez.

A három csőből kettő szolgált a hűtőközeg keringetésére, a harmadikra a hőérzékelő volt ráforrasztva. Egy cső "fújja" a levegőt, ennek a belső vége a légsűrítőhöz csatlakozik. Ez a cső el van zárva az olajtól, de a másik kettő nem! E két cső közül az egyiket leforrasztottam, a másik lesz majd a levegőnek a kiegyenlítő légtartályba vezető "útja".

Amennyiben van mód rá, működtessük egy ideig (kb. 3-4 óra!) "üresjáratban" a kompresszort, hogy a maradék hűtőközeg és olaj eltávozzon a csövekből. Lesz időnk rá, mert a következő munkafázis is időigényes.

A következő lépés a kiegyenlítő légtartály "előállítása" volt. A Pepsi Colás flakon is megfelelt volna, de sem a mérete, sem a rögzíthetősége nem illeszkedett a kompresszorhoz. Ezért az egyik nem működő kompresszort "neveztem ki" légtartálynak.

A hegesztett fedelet levágtam (fűrész, vágókorong segítségével), ezután a rossz motort eltávolítottam, az üres tartályt pedig megtisztítottam az olajtól. Némi szakmai segítséget igénybe véve visszahegesztettem a fedelet, és a kész tartályt feketére festettem. Befestettem a kompresszort is, lévén eléggé ütött-kopott.

Az összeszerelésre ezek után került sor. Vastag rétegelt lemez lapra megfelelő helyeken furatokat készítettem, majd erre átmenő anyáscsavarokkal és gumibakokkal felerősítettem kompresszort és a légtartályt egymás mellé, alkalmas helyen a kábelrögzítő bilincs fogja az elektromos vezetéket. A ki-be kapcsoló 240 V/6 A-es (mindkét eret megszakító) nagyméretű mikrokapcsoló a varrógépekéhez hasonló lábkapcsolóvá alakítva. Ha nem akarunk elfáradt lábbal felállni az asztaltól, úgy kössük be, hogy "felengedett" állapotban legyen "ki" állásban.

Ezután u.n. skf. bilincsek és levegőztető csövek segítségével összekötöttem a kompresszor "fúvó" csövét a légtartály egyik kivezető csövével, a "szívó" csőre pedig ugyancsak levegőcsővel és bilincsekkel szereltem fel az üzemanyagszűrőt. Ez az eszköz ezúttal nem üzemanyagot, hanem levegőt szűr, megakadályozva por bejutását a kompresszorba.

A légtartály még szabadon levő két csőcsonkja csatlakozik hosszú csöveken keresztül a retuspisztolyokra. Mivel az Aerograph átfújós rendszerű, az ugyancsak az akvarisztikai boltban beszerzett szeleppel elzárhatóvá tettem a csövét, hogy a Kagert is használni tudjam, ami viszont lezárja a levegő útját.

A gyári "felnőtt" kompresszorok rendelkeznek egy speciális eszközzel, ami a "barkács" kompresszorra is ajánlatos lenne, azonban én még "nem jutottam hozzá". T.i. a nyomáskapcsolóról van szó, amely a megfelelő nyomás elérésekor kikapcsolja a kompresszort. Hálás és mutatós még egy nyomásmérő műszer is 1-4 bar nyomásra, valamint egy u.n. reduktor, ami beállíthatóvá és állandóvá a pisztolyra jutó nyomást.

Sajnos e "sallangok" nélkül van egy bosszantó tulajdonsága kis műszerünknek: ha a nyomás a határértéket meghaladja, a pisztolyhoz vezető cső menthetetlenül lerepül vagy a pisztolyról, vagy a csőcsonkról. Egy nyomáskapcsoló ára azonban 7-8000 Ft!

A varrógépekéhez hasonló lábkapcsolóval pontosan ezt akartam megakadályozni, de számítani kell arra, hogy bizonyos mennyiségű tapasztalat (és idő) szükséges ahhoz, hogy az időnként szárnyra kelő, összevissza repkedő csöveket megfékezzük.

Persze el lehet dönteni, hogy a nyomáskapcsolót vegyük-e meg, vagy egy 1:48-as ACADEMY MIG-29 es makettet FM Detail Set-tel és H.A.D. matricával, kb. ez kerül annyiba, mint a nyomáskapcsoló. Eddig a MIG mellett döntöttem, legfeljebb kicsit óvatosabban fogok festeni...

Biztos azonban, hogy hosszú távon a nyomáskapcsoló a megfelelő "befektetés".

Esetleges követőimnek sikert (és óvatosságot!!!) kívánok a "műszer" elkészítéséhez.

Hangsúlyozom, hogy mindenki csak saját felelősségére és veszélyére kezdjen bele e munkába, mert nem sétagalopp egyszerűsége dacára sem, és a műszaki baklövések következményeiért nem vállalok semmiféle felelősséget!

A képek:
1.) a kompresszor

2.) Az elektromos "doboz" képe: az egyik madzagnak a végén a villásdugó van, a másiknak a végén a ki/be kapcsoló!

3.) Ez a kép a légtartályként funkcionáló üres kompresszorházat ábrázolja. Tetején a két kivezető fémcsőhöz SKF bilincsekkel csatlakoznak a retuspisztolyokat "tápláló" levegőztető csövek.

4.) Ez a kép a légtartályként funkcionáló üres kompresszorházat és a tulajdonképpeni kompresszort (jobboldalt) és a két eszközt összekötő átvezető csövet ábrázolja, aminek két vége SKF bilincsekkel csatlakozik a kompresszorházakon levő kivezető csőcsonkokhoz.

5.) Ez a kép azt a kis elzáró szerkezetet mutatja (akvarisztikai boltban beszerezhető), ami az Aerograph pisztoly előtt lezárja a csövet, hogy a másik ágon üzemelő Käger üzemeltethető legyen. A képen még csak simán rá vannak tolva a csövek az elzáró minkét csonkjára, később azonban - mivel időnként a nyomás "kilőtte" a csőből - rögzíteni kellett műanyag bilincsekkel.

6.) Ez a kép a kompresszor légszűrőjét ábrázolja. Autósboltban beszerezhető, tulajdonképpen üzemanyagszűrő. Ezúttal levegőt szűr, mert a kompresszorba jutó porszemcsék előbb-utóbb tönkretennék a dugattyúrendszert.

katali@dpg.hu