A rendíthetetlen ólomkatona

...avagy: Hogyan készítsünk magunknak hadsereget?

Ha ezt a szót hallod: ólomkatona, vajon mi jut eszedbe? Valószínű, hogy Andersen csodaszép meséje a féllábú katonáról, és szerelméről a balerináról.
Érdekes módon, mióta (most már lassan hatodik éve) ólomkatonákkal foglalkozom, nem igazán találkoztam olyan emberrel - még a legifjabb korosztályban sem - aki ne ismerné őket. Jóleső érzés, mikor 3-4 éves gyerekek lelkesen mutatják szüleiknek a kiállított figurákat:
- Nézd apa, ólomkatonák!!!

Puskás a Fekete seregből, gyalogos, Radetzky huszár, kisdobos, amazon

Tény, hogy szüleink, nagyszüleink gyakrabban játszottak ólomkatonával, mint a jelen nemzedék, de sajnos a mai világ nem igazán kedvez a kézműves technikával készülő játékoknak. A nagy cégek ugyan elárasztják a piacot csodaszép figuráikkal, de ezek nem a hagyományos módszerrel készülnek, ráadásul magyar vonatkozású alig található közöttük.
Nekem szerencsém volt, ugyanis évekkel ezelőtt megtanulhattam e régi mesterség alapjait, méghozzá egy olyan mestertől, kinek katonái manapság világszerte keresettek.

E kis kitérő után lebbentsük fel a fátylat erről a titokzatosnak tűnő elfoglaltágról.
Először is tudni kell, hogy a hagyományos ólomkatona-készítés mára kicsit modernizálódott. Új anyagok, új technikák jelentek meg, de a lényeg, a KÉZI MEGMUNKÁLÁS nem változott.

Tehát kezdjük az alapoknál.
Először is döntsük el, milyen figurát szeretnénk készíteni. Én leginkább magyar katonákat, történelmi személyeket mintáztam meg (kép), de nálam is akad például fantázia figura, sőt még amazon is (kép).

Ha megvan a kiválasztott, igyekezzünk minél több információt, képet, leírást összegyűjteni. A következő lépés: eldönteni, hogyan nézzen ki, milyen mozdulatban legyen, milyen környezetben szertnénk majd látni (kép). Szerintem ez a legnehezebb része a dolognak. Egyik huszárom tervezésénél órákig néztem a tükörben, miként áll egy félvállra (panyókára) vetett mente, hogyan gyűrődik, mi látszik és mit takar el a többi ruhadarabból. Hát nem egyszerű!!!

Putti, láncing szemei, kész prototípus, talpak figurákhoz

Ha ezzel megvagyunk, jöhet az igazi alkotó munka.
Jómagam jelenleg kétkomponensű epoxi puttiból készítem a figuráim prototípusát (márkát szándékosan nem írok, elég széles választék van a piacon, mindenki kiválaszthatja a neki leginkább szimpatikusat) (kép).
Kezdetnek egy drótvázat készítek, és erre "pakolom" fel a puttit, melynek jellemzője, hogy kb. fél óráig alakítható, gyúrható. Ilyenkor szoktam kialakítani például a láncing szemeit (kép), melyhez egy rotring ceruza fazonra köszörült végét használom. A ruházat gyűrődései is ebben a fázisban készülnek, de vigyázni kell, hogy egyszerre csak egy vékony réteget tegyünk fel, mert kezelhetetlen lesz a sok nyersanyag. Érdemes egyébként kicsit benedvesíteni a kezünket, így nem ragad rá a putti. A ruha ráncainak kialakításához használhatunk varrótűt (kissebb ráncok), fogpiszkálót (nagyobb gyűrődések).

Elég élethű hatás érhető el, ha például a derékszíjra rálóg a ruha, és az csak félig látszik ki alóla (kép). A különféle öveket is a puttiból készítem, a figurára illesztem és ott kapják meg a végső formát. A nagyobb méretű övcsatok szintén így kerülnek kialakításra, a kisebbek pedig vékony rézdrótból vannak.
A huszáregyenruhákon igen nagy számban megtalálható zsinórzat elkészítése is igen egyszerű vékony, sodrott rézvezeték 3-4 szálának újbóli összetekerésével. Ebből a fonatból szépen kialakítható a jellegzetes "vitézkötés" is.

Miután elkészültem katonám felöltöztetésével, a ruha nyakrészénél kialakított "fészkébe" beillesztem a figura fejét. Most valószínűleg többen megkérdik: - Miért ilyenkor teszi be a fejet a helyére?? Pedig logikus. Így lehet a legélethűbben elkészíteni a haj rálógását a ruhára (hosszabb haj esetén természetesen).
A haj kialakításánál érdemes egy borotvapengéből készített mini sniccert használni a putti eligazgatásához. Ha esetleg szakállas, bajszos az arc, amit kinéztünk, azt is ebben a fázisban csináljuk meg, ugyanis a szakáll rálógása a nyakrészre szintén ilyenkor alakítható ki megfelelően. Ehhez a művelethez egy injekciós tűt szoktam használni.
A külön elkészített alkatrészek (kezek, fegyverek, stb.) esetében ügyeljünk az összhangra, minden munkafázisban próbáljuk össze az alkatrészeket, és ne feledkezzünk meg olyan apróságokról sem, hogy például egy kard mindig elég nehéz, és az alatta lévő ruhadarabba bemélyed.

Egy végső csiszolás és illesztési próba után figuránk készen áll a következő lépésre. Ez pedig az öntőforma elkészítése.
Már legelső katonám készítésekor is szilikongumi kokillát használtam. Ez a kiváló anyag eléggé tartós, jól bírja a hőterhelést, és ráadásul olcsó is (kb: 3000 Ft egy kiló). Ebből 6 figura öntőformája készíthető el (legalábbis nálam ennyi).

Nehézpáncélos, keresztes lovag

Rákóczi huszár, Guyon Richard tábornok

A kokilla elkészítéséhez és a szilikongumi keverési arányához az adott gyártó előírásait feltétlenül tartsuk be, mert esetleg figuránkat kénytelenek leszünk nyúlós trutyiból kibányászni (saját tapasztalat). Én a mai napig a "gyurmás kulcsmásolós" öntőforma készítést alkalmazom.
Ez az eljárás kétdimenziós kokillát eredményez (kép), de ezzel is jó minőségű figurákat készíthetünk, ugyanis ami nem fér bele a két dimenzióba azt eleve külön alkatrészként mintázzuk meg (kezeket, a kardot, kardhüvelyt, különféle fegyvereket, és úgy általában minden kilógó részt) (kép).

Amikor a koikilla egyik fele készen van, feltétlenül kenjük be valamilyen zsíros kézápolókrémmel, és csak ezután öntsük rá a másik oldalt alkotó réteget, így elkerülhetjük a két félrész "összegyógyulását". A kellő száradási idő után óvatosan szétbontva a gumikokillát, a prototípust kiemelve végre megláthatjuk, sikerült-e művünk?! Ha igen, akkor 72 órát pihentessük, majd a beöntőnyílások és a légzőcsatornák elkészítése után nekiláthatunk a várva várt öntésnek.

Mivel ólomtartalmú ötvözettel dolgozunk, feltétlenül használjunk légzésvédelmi eszközt, és jól szellőző helyen végezzük az öntést. Ha van öntödében dolgozó ismerősünk, az igen nagy segítség tud lenni az öntési hely tekintetében. Lehetőleg ne próbáljon senki nagyipari mennyiséget leönteni a konyhai gáztűzhelyen!!!
Nekem az öntéshez az 50/50-es bádogoscin vált be a legjobban, de ha nagyobb tömegű alakot öntünk (nálam pl. a Szent István ilyen) (kép), akkor keverjünk bele nyugodtan több ólmot.

Minden öntés előtt kenjük be kokillánkat belülről sima púderrel (gyógyszertárban kapható). Ezzel elősegítjük a jobb formaleválasztódást, magyarul jobban lefolyik az anyag. Valószínű, még így is lesz egy pár elrontott öntésünk, de sebaj, ezek simán újrafelhasználhatóak.

Kokilla két dimenziója, nagy tömegű figurák, öntött alkatrészek, maratott rézalkatrészek

Az elkészült fémöntvényeket (kép) óvatosan vegyük ki a formából, mivel az átmelegedett gumi hajlamos a kiszakadásra, és egy óvatlan mozdulattal elég hamar leírhatjuk kokillánkat. Ha nagy méretű dolgokat öntünk, tanácsos minden ötödik után lehűteni a kokillát, mert esetleg belülről megéghet.
A kész figurákkal a továbbiakban a szokásos módon járjunk el - sorjázás, csiszolás, tisztíás stb. Megmintázott alakjainkat tovább finomíthatjuk maratott réz alkatrészekkel (kép).

Röviden ennyi. Valószínűleg mindenkiben felmerül egy sor kérdés a témával kapcsolatban, ezekre szívesen válaszolok, akár emilben, akár a fórum keretein belül.

Üdv mindenkinek: KORZAAR

Bubán Péter