A kész makettek szállítása



Minden makettező életében eljön egyszer az a nap, amikor egyik műve olyan jól sikerül, hogy eldönti, benevezi egy versenyre. Ezek a versenyek olykor több száz kilométerre is lehetnek lakhelyünktől, és a versenyeztetni szánt mű szempontjából létfontosságú, hogy épségben érkezzen meg a viadal helyszínére. Ezúton szeretnék néhány gyakorlati tanácsot adni, hogyan "csomagoljuk be" makettjeinket. Ehhez pár egyszerű eszközre van csupán szükségünk.
Egy erős kartondoboz az első, amit be kell szereznünk. A legjobb, ha felülről nyitható, jól záró teteje van. A szállítandó makett méreténél csak egy kicsit kell, hogy nagyobb legyen. Egy dobozban egyszerre több makettet is szállíthatunk. A legjobb erre a célra egy cipősdoboz. Ebbe általában beleférnek az 1/72 méretű repülőmakettek, vagy az 1/35 méretű harcjárművek. A következő dolog, amire szükségünk van, néhány darab szivacs. (Vékony, de nagyméretű a legjobb. ) Ezen kívül még néhány gombostűre, vagy nagyfejű rajzszögre van szükség.
A makettet ezután "fel kell térképezni". Meg kell nézni, hol vannak olyan felületek, amelyek kevésbé érzékenyek. (Matricázott felületek, antenna, átlátszó felületek tartoznak az "érzékeny" kategóriába.) Ha harckocsit szállítunk, akkor egyszerűen a szivacsra kell tenni a makettet, és úgy kell körülötte leszúrni a tűket 45°-os szögben, hogy azok lötyögés nélkül rögzítsék a makettet.
Ha féltjük a festéket, akkor egy papírzsebkendő darabot kell tenni a tű és a makett felülete közé. Előzőleg a szivacsdarabot olyan méretűre kell vágni, hogy egy kicsit feszüljön bele a dobozba, hogy ne lötyögjön. Ezzel az eljárással olyan szállítódobozt kapunk, ami teljesen univerzális, más makettekhez is használható, mert a tűket máshová is át lehet helyezni. A repülőmaketteknél azonban ez a megoldás nem rögzíti rendesen a művünket. Ehhez a repülőt a szivacsra kell helyezni, és a futóműveknél ki kell vágni a szivacsot, úgy, hogy a kereket elölről és hátulról támassza meg, és a felni, meg a futószár maradjon szabadon. Így ezeknek a sérülése elkerülhető, de a repülő biztonságosan rögzíthető. Ezután a szárnyakat és a vízszintes vezérsíkokat a már előbb említett tűs módszerrel rögzíthetjük. Ezután a dobozt lezárhatjuk, és már csak az utazás során kell biztonságosan rögzíteni.

Ha autóval megyünk, akkor lehetőség szerint kérjünk meg valakit, hogy vezessen helyettünk, vegyük ölbe a dobozt, és végig két kézzel fogjuk úgy, hogy az autó rázkódásait csillapítsuk a kezünkkel. Ha egyedül vagyunk, akkor vagy a biztonsági övvel rögzítsük a dobozt, vagy úgy helyezzük el a csomagtartóban, hogy ne tudjon csúszkálni. (És akkor az egyszer bizony meg kell próbálni nem rally-stílusban vezetni.) Egyéb módokon utazva az ölbentartós módszert alkalmazzuk. Ha esik az eső, akkor egy zacskót a dobozra húzva máris vízállóvá tettük a szállítóeszközünket. Az ördög ugye sohasem alszik, ezért vigyünk magunkkal pillanatragasztót, és matt lakkot a versenyekre. Eddig még szerencsére nem kellett őket használnom, de ha nem vinném őket, biztosan letörne egy-két alkatrész. Igen kellemetlen lehet, ha a nevezés előtt vesszük észre, hogy az egyik darab elhagyta magát. Ha költözésről van szó, akkor a helyzet nehezebb, mert sok makettet és sok dobozt kell szállítani. A legjobb, ha ilyenkor megkérünk valakit, hogy hadd töltsön el ott pár napot ideiglenesen műveink egy része, és több kis "adagban" végezzük el a szállítást.

Sokaknál láttam azt a csomagolási módszert, hogy vattacsomók közé nyomják a makettet. Én ezt nem ajánlom, mert fényesre lakkozott felületeken biztosan marad egy-két vattaszál, másrészt antennákon, és egyéb kiálló alkatrészeken jó esetben csak vattaszálak fognak zászlóként lebegni, rosszabb esetben le is törhetnek. Remélem sikerült néhány jó ötlettel szolgálnom.

Varsányi - vara - Gergely, vara@galamb.net