A. Fedélzeti fegyverek

a.) Gépfegyverek 1933-1945

MG 17

1933. után a 7,9 mm-es MG 15-ös és MG 17-es jelentették a korszerű fegyvereket, amelyek a háborúban könnyű gépfegyverekként bizonyítottak. A németek mindenkori szándéka, hogy a vadászgépeket ágyúkkal fegyverezzék föl, 1935-ben a 15 mm-es MG 151, majd 1936-ban a 20 mm-es MG 151/20-szal öltött testet. De ezek a fegyverek csak a háború alatt lettek harcérettek. Ellenben a licenc alapján épített 20 mm-es Oerlikon MG FF a háború kezdetére már elavult. Hamarosan bebizonyosodott, hogy már az ekkora kaliberű fegyverek sem képesek a nehézbombázók megsemmisítésére. A fejlesztés következő fokát a 30 mm jelentette, ami 1942-ben az MK 103 és az MK 108 megjelenésével jutott el a megvalósuláshoz. Ezzel párhuzamosan folytak fejlesztések nagyobb kaliberekkel egészen 88 mm-esig. Itt leginkább átalakított légelhárító és páncéltörő lövegekről.

MG FF

A fedélzeti fegyverek jelzését is az RLM szabályozta, mégsem olyan egységesen, mint azt a repülőgépeknél, vagy a motoroknál tette. A fegyverek számai előtt álló rövidítések a következőket jelentették:

MG	= Maschienengewehr (gépfegyver)
MK	= Maschienenkanone (gépágyú)
SG	= Schweres Geschütz (nehéz löveg)
BK	= Bord-Kanone (fedélzeti ágyú)
Flak	= Fliegerabwehrkanone (légelhárító ágyú)

típus	kaliber (mm)	gyártó	hossz (mm)	tömeg (kg)	tűzgyorsaság (lövés/perc)	torkolati sebesség (m/s)	jellemzők
MG FF	20	Oerlikon	1523	27,2	520	595	A rövid Oerlikon-Bekker-ágyú licence bombázókon kézi, vagy vadászokon mereven beépített alkalmazásra. Mechanikus, vagy elektromos/pneumatikus töltés és felhúzás. Tölténytömeg: 202 g, lövedéktömeg: 134 g. Hagyományos, vagy dobtár 30, illetve 60 tölténnyel. Elavult.
MG FF/M	20	Oerlikon	1523	27,2	350	595	MG FF szinkronizálatlan motorágyúként való beépítésre. Az MG FF-fel együtt 1935-től rendszeresítve.
MG 15	7,9	Rheinmetall	1077	6,9	1000	755	1934-es Rheinmetall-Borsig-fejlesztés, mozgatható beépítésre. Töltés és felhúzás mechanikusan. 75-ös kettős dobtár. Lövedéktömeg: 12,8 g, tölténytömeg: 26 g.
MG 17	7,9	Rheinmetall	1198	12,25	1200	815	Rheinmetall-Borsig, 1934. Merev beépítés. Mechanikus, vagy gépi töltés és felhúzás. Fémheveder.
MG 81	7,9	Mauser	890	6,35	1200-1500	755	1938-as fejlesztés. Mozgatható. Mechanikus és elektromos működésű. Széteső fémheveder. MG 81 Z mozgatható ikerváltozat 3000-es tűzgyorsasággal.
MG 131	13	Rheinmetall	1168	21,25	950	750	Rheinmetall-Borsig 1938. Vadászokban merev, nyitott állásokban kézileg mozgatható, távvezérlésű tornyokban mozgatható beépítésre, részben ikerként (MG 131 Z). Fémheveder. Elektromos gyújtás. Mechanikus, vagy elektromos/pneumatikus töltés és felhúzás. Tölténytömeg: 72 g, lövedéktömeg: 34 g.
MG 151	15	Mauser	1917	42,75	650	850	1935-ös konstrukció merev és mozgatható felhasználásra egyaránt. Elektromos, vagy mechanikus gyújtás, töltés és felhúzás. Tölténytömeg: 190 g, lövedéktömeg: 72 g. MG 151/20 által felváltva.
MG 151/20	20	Mauser	2032	42,2	780-800	760	1937. Új cső, egyebekben megegyezik az MG 151-gyel. Szinkronizálatlan lövések. Szabvány 20 mm-es gépfegyver.
MG 151/20	20	Mauser	2032	42,2	550-750	760	Változat a szinkronizált tüzeléshez. Tölténytömeg: 220 g, lövedéktömeg: 115 g. Szabvány 20 mm-es fegyver a vadászgépekbe való merev beépítésre.
MG 213/20	20	Mauser		95	1200	1000	1944/45-ös fejlesztés. MK 213 A-ként is jelölik. Kiegészítő az MK 108-hoz. Elektromos/pneumatikus üzem, heveder. Lövedéktömeg: 115 g.
MG 213/30	30	Mauser	1600	95	750	535	1944/45-ös fejlesztés. MK 213 C-ként is említve. Az MG 213/20 továbbfejlesztése azonos szerkezettel. Lövedéktömeg: 330 g.
MK 101	30	Rheinmetall	2438	178		680	Elavult tervezet a Rheinmetall-Borsigtól. Csak egy Do-24 B-állásában használták.
MK 103	30	Rheinmetall	2285	146	420	720	1941-es Rheinmetall-Borsig-fejlesztés. Utolsó nagy torkolati sebességű 30 mm-es szabványfegyver 1945. előtt. Elektromos/pneumatikus működés. Tölténytömeg: 980 g, lövedéktömeg: 530 g. Heveder.
MK 108	30	Rheinmetall	1054	62	660	540	1942-es Rheinmetall-Borsig-konstrukció. 1945-ig 30 mm-es szabványfegyver a vadászokba, merev beépítésre. Elektromos gyújtás, elektromos/pneumatikus üzemelés. A tűzgyorsaságot később 850-re emelték. Lövedéktömeg: 330 g, tölténytömeg: 480 g.
MK 112	55	Rheinmetall	2008	273	400	610	Az MK 108-ból kifejlesztve 1945-ben. Harci lőtávolság: 910 m, lövedéktömeg: 1480 g.
MK 114	55			705	180	1000	Az MK 112-höz hasonló, de hatótávolsága 1815 m.
MK 115	55			180	300	610	Hátrasiklás nélküli. Fejlesztés leállítva.
MK 214 A	50	Rheinmetall-Mauser	4140	430	160-180	1000	A Rheinmetall és a Mauser közös BK 5-továbbfejlesztése 1944-ből. Mechanikus/pneumatikus üzem. Lövedéktömeg: 1350 g. Heveder.
MK 214 B	55	Rheinmetall-Mauser		650	180		Az MK 214 A továbbfejlesztése.
SG 113	75		1600				Hátrasiklás nélküli. Kísérletek Hs-129 B-2 alatt.
BK 5	50	Rheinmetall	4342				KWK 39-es (Kampfwagenkanone) harckocsiágyú.
BK 7,5	75	Rheinmetall		685		710	1943-ban fejlesztették ki a Pak 43-ból. Csak kísérleti bevetés. Elektromos/pneumatikus működés. Lövedéktömeg: 6900 g.
BK 8,8	88	Rheinmetall			12-15	750	A Düka 88-ból fejlesztették ki 1942-ben. Hátrasiklás nélküli. Csak kísérlet. Elektromos/pneumatikus működés.
Flak 18	37	Rheinmetall	3620	425	160	1170	1941-es konstrukció. Átépített légvédelmi ágyú. Ju-87 csatarepülő bevetéseken alkalmazták. Mechanikus/elektromos üzemű. Hat lövéses tár. Lövedéktömeg: 405 g.
Flak 43	37	Rheinmetall		375	180	950	1943-as tervezet, hasonló a Flak 18-hoz, de a tár nyolcas.

A háború vége felé még további fegyverek voltak fejlesztés alatt, amelyek azonban már sohasem kerülhettek gyártásra. Ezek közé tartozott az az 5,5 cm-es ágyú Krupptól, amely TMT-lövedékkel tüzelt volna. Guthbrot egy 15 mm-es fegyvert fejlesztett ki a Gustloff-műveknél, Suhl-Knurringenben. Minden töltény kilenc spirálalakban elhelyezett lövedékből állt. Két cső volt: az egyikben a gáznyomás egy lövedéket a torkolat elé lökött, ekkor a másikban a hatalmas nyomás "dolgozott" (?). 15-30 ezres percenkénti tűzgyorsaságot akartak így elérni. 1945. márciusában nyolc fegyver volt félkész állapotban.

Mozgatható beépített fegyverek

1. Lafetták

Az MG 15 mozgathatósága érdekében kezdetben a "lengőszékes forgókoszorút" (Drehzkranz mit Wiegensitz, Dr. 30) vezették be, amit a nyitott B-állásba építettek be. A nyitott C-állásban a "padlótalapzat" (Bodenlafette, Bola) jelentette a megoldást. Miután szükségszerűvé vált zárt C-állások bevezetése, megjelent a még páncélozatlan Bola 39. Ezt ugyanúgy használhatták MG 15-nél, mint (szimpla) MG 81-nél. 1941-ben tűnt fel a páncélozott Bola 81Z, ami a C-állás lövészének némi biztonságot nyújtott a tapasztalat szerint alulról támadó vadászokkal szemben. A veszteségek a Bola 39-nél szörnyű méreteket öltöttek. A Bola 81Z (MG 81-Zwilling, iker) a háború végéig bevetett kétmotoros bombázókon bizonyított. Később a nyitott B-állások számára Arado kifejlesztette a lengőkaros fegyvertalpat (Schwenkarmlafette). Míg a kezdetek néhány konstrukciója a nyitott A-állásban még lengőüléses forgógyűrűvel rendelkezett, addig a háború előtti német bombázók legtöbbjét zárt "kupolás forgókoszorúval" (Kuppeldrehkranz, Kupla) látták el. A fejlődés során a szintén "lezárult" B-állást gyakran látták el "lencselafettával" (Linsenlafette).

MG 15

2. Lőtornyok

A haladó szemléletű fejlesztésekkel a német légierő gépein is lőállásokat alakítottak ki. A közvetlenül kezeltek közül az elektromotorokkal mozgatott EDL (elektrisch betätigte Drehlafette, elektromosan működtetett forgótalapzat) méltó említésre. A túlnyomásos kabinok létrejötte és a személyzet ezzel járó egyetlen, szűk térben való elhelyezése nem jelentett nagy változást fegyverzettechnikai szempontból a németek számára. A személyzet elhelyezését egy - kifejezetten a német repülőgépipar sajátosságában - úgynevezett küzdőtérben ("harci orr") oldották meg. Emellett rendelkezésre álltak már az FDL-ek (fernbetätigte Drehlafette, távirányítású forgótorony) és az FHL-ek (fernbetätigte Drehlafette im Heck, ua. a farokban). A célt egy célzó-periszkópon (Periszkop-Visier, PV-1) keresztül lehetett látni.

Különleges beépített eszközök

"Gießkanne" (locsolókanna)

A Ju-88 mélyrepülésben történő támadásaihoz kifejlesztették a 81-es fegyverkonténert, amelyből egyet-egyet függesztettek a szárny belső tartóira. Mindegyik tartályban nyolc MG 81 volt, amiből négy előre, illetve négy hátrafelé tüzelt. Míg a felsők a repülőgép hossztengelyével párhuzamosan voltak beállítva, addig az alsók lapos szögben lefelé irányultak. Ezáltal a fegyvert kezelő pilóta képes volt zuhanó-, és vízszintes repülésben, valamint felrántás után is földi célokat tűz alatt tartani.

"Scräge Musik" (ferde zene)

Mivel az angol Lancaster és Halifax éjszakai bombázók rendkívül erős védőfegyverzete a német éjszakai vadászok dolgát meglehetősen nehézzé tette, az egyik legsikeresebb éjjeli vadászpilótának eszébe jutott, hogy mereven felfelé tüzelő gépfegyvereket helyezzen el saját Ju-88 C-6-osának II-es tehertérben. Ezzel egyszerűen csak az ellenséges kötelék alá kellett repülnie és merőlegesen felfelé kellett tüzet nyitnia. Ez a "fedélzeti eszközként" kialakított fegyver olyan sikeresnek bizonyult, hogy a Ju-88 összes éjszakaivadász-verzióját azonnal felszerelték ezzel a kiegészítő berendezéssel. Valamennyi Ju-88 G és R, valamint Do-217 J és N gépet gyárilag láttak el két mereven felfele tüzelő MG 151/20-szal. A módszert később még finomították. A fegyvereket ugyanis összekapcsolták egy radarral, ami automatikusan váltotta ki a tüzet. Kísérletképpen egy iker-MK 108-at is beépítettek Schräge Musikként.

b.) Rakétafegyverek 1942-1945

Az egyes levegő-levegő osztályú rakétatípusokkal külön foglalkozunk. (Henschel (robotrepülőgépek), Kramer, Légiharcrakéták)

B. Ledobható eszközök

(A siklóbombák és -torpedók - mint irányított fegyverek - külön találhatók. lásd: Henschel (robotrepülőgépek), Kramer)

Gyújtóbombák

Ezekből a Luftwaffe csak egy fajtával rendelkezett, az elektron-gyújtóbombákkal. Hossz: 0,35 m, átmérő: 5 cm, gyújtótöltet: 0,2 kg, teljes tömeg: 1 kg. A bomba burkolata elektron-alumínium és 90% magnézium ötvözete volt. Ezek az égéskor 650 fokot előállító töltet hatására megolvadtak és meggyulladtak.

Rombolóbombák

A háború kezdetén a Luftwaffe legnehezebb rombolóbombája a 250 kg-os SC 250 volt. Hossz: 1,65 m, átmérő: 0,368 m. 1940-től kezdték használni az 500 kg tömegű, 2,02 m hosszú és 0,47 m átmérőjű SC 500-at. A 1942-ig 400, 1000, 1800 és 2800 kg-os bombákat fejlesztettek ki. Mivel a Luftwaffe se jó, se semmilyen négymotoros bombázóval nem rendelkezett, közepes bombázókkal kellett bevetnie ezeket a fegyvereket. A legnehezebb bombákkal túlterhelt Ju-88-ak, He-111-ek és Do-217-ek startja legtöbbször csak R-Gerätek (R-készülék, startrakéta) segítségével volt lehetséges.

Repeszbombák

A háború elején kéznél lévő SC 10 töltete 1 kg TNT volt. Hossz: 58,5 cm, átmérő: 8,6 cm. Ezt 1941-ben a mindössze 2 kg-os SD 2 követte. Végül speciálisan a keleti hadszíntéren való bevetésre kifejlesztettek egy tartályt, amely 90 darab SD 2-est tartalmazott. Ez pár másodperccel a vetés után nyílt szét és szórta tartalmát a területcélra. A bomba és tartálya jól beváltak.

Aknabombák

Ezekhez a rombolóbombaszerű SC 50-es tartozik. Hossz: 1,10 m, átmérő: 0,20 m.

Légitorpedók

A haditengerészet repülőinek első eszközeként 1933-ban rendszeresítették az LTF 5-öt, amelyet a norvég Horten hadihajógyár tervezett. Azonban ez a torpedó nem elégítette ki az igényeket. 1938-ban vásároltak egy olasz torpedót Fiumében a Whitehead cégtől, majd ebből a két külföldi fegyverből fejlesztették kiaz LTF 6b-t, amivel aztán a csapatokat ellátták. Ezt már 280-320 km/h-s sebességnél is le lehetett oldani. Körülbelül 40 csomós sebességgel 2 km-e ss hatótávolsága volt. További módosítások és fejlesztési munkák vezettek az LT 950-hez. Ez 200 kg-os robbanófejével három kilométeren volt hatásos. Mágneses gyújtóval felszerelve ez a fegyver igen hasznosnak bizonyult.

Légiaknák

A haditengerészeti repülőgépek békebeli felszerelése két típusból állt: LMA I/II és LMB I/II 500, illetve 1000 kg-mal. Bár a háború kitörésekor ezekből az aknákból alig 300 volt, a harcok folyamán 17000 darabot dobtak le. Az aknák felettéb hatásosnak bizonyultak, mivel rendelkeztek késleltetővel, aminek köszönhetően csak napokkal a telepítés után emelkedtek bevetési mélységükbe, illetve mágneses gyújtóval, amely révén alulról támadták a hajótestet.

Bombavető berendezések

ETC 50

A bombák elhelyezése a törzsben, illetve a testen kívül a szárnyak, vagy a törzs alatt történt. A törzsben a legfeljebb 50 kg-os bombákat vízszintes ELVEMAG- tartókban, a 250 kg-osakat függőleges ESAC-rakaszokban tárolták. A külső bombák elhelyezésére vízszintes ETC-függesztők szolgáltak, minden mérethez. Az ETC-k általában lerobbanthatóan voltak felszerelve. A lerobbantást elektromos úton indították be. A dobásokat egyes, vagy sorozatvetés esetén a sorozatvető-automata szabályozta.

ESAC 250

Elvemag 5

Célzókészülékek

Zeiss optikai bombacélzó-készülék

Nagyjából 1940-ig a célzás optikai célzóberendezésekkel, a Goerz-Boykow és Zeiss által kifejlesztett "Lotfén" (Lotfernrohr, "merőleges távcső") keresztül történt. 1941-től rendszeresítettek egy új célzókészüléket, amely a giroszkóp elvével működött. Ebben a bombacélzó a tükörben látott, s a fedélzeti rádióbemérővel (FuG 101) összeköttetett szálkeresztet a katódsugárcsőben látott céllal kellett metszésbe hoznia, majd az automatikára kellett átkapcsolnia.

Lotfe C célzókészülék

Goerz-Boykow optikai bombacélzó-készülék

Fényképezőgépek

A távol-, és közelfelderítés kamerákkal (Reihenbildnern, Rb) történt. Csak a háború elején a frontfelderítésre használtak kézi kamerákat.

A vadászkiképzésnél merev MG-fényképezőgépeket alkalmaztak, amiket a szárnyakra szereltek fel. Hasonló eszközöket használtak mozgatható kivitelben a fedélzeti lövészek oktatásához. A bombázóbevetések célfotóihoz robotkamerák álltak rendelkezésre.

Az éjszakai vadászat eszközei

Az éjszakaivadászok egyetlen nagyobb számban gyártott segédeszköze a Lichtenstein SN 2 volt. Mivel professzor Esau 18 cm-es hullámokkal végzett alapvető munkái ellenére a németeknek csak azután sikerült deciméteres hullámhosszú készülékeket kifejleszteniük, hogy Rotterdam mellett a kezükbe került egy amerikai Norden bombacélzó, szükségszerűen a repülőgépek orrára rendkívül nagy antennákat (Hirschgeweih, szarvasagancs) kellett szerelni, amelyek miatt a sebesség jelentősen csökkent. A kedvezőtlen körülmények dacára a német éjszakaivadászok jó eredményeket értek el ezzel a berendezéssel. A szarvasagancsot később a Morgenstern (Hajnalcsillag) antenna váltotta volna fel, de ez már nem történt meg.

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge