Focke-Wulf Fw-191

Fw-191 V-1

Az RLM 1940. telén kiírt "B-bombázó"-programjára a Focke-Wulf Kosel mérnök Fw-191 tervezetét nyújtotta be. A kiírás - amire az Arado Ar-340-et, a Dornier Do-317-et és a Junkers Ju-288-at is kifejlesztették - egy kétmotoros bombázóról szólt, amely képes 600 km/h elérésére 4000 kg bombateherrel. Mindegyik tervezethez a fejlesztés alatt álló Jumo 222-t szánták, mint 2500 LE-s erőforrást. A projektek beterjesztése után az RLM a Fw-191-et és a Ju-288-at részesítette előnyben. A Fw-191 konstrukciós munkái 1940. elején kezdődtek. Jelentősen nehezítette a tervezést az RLM Technikai Hivatalának azon követeménye, mely szerint a Fw-191-en amit csak lehet, elektromotorral kell működtetni. A tervezők véleményének ellenére - akik az elektromotorok sokaságában és a számtalan elektromos vezetékben csak fölösleges súlynövekedést, hibaforrást és a találatokkal szembeni megnövekedett érzékenységet láttak - az RLM keresztülvitte a típus "villamosítását". 1942. elején a Fw-191 V1 készen állt az első repülésre. Mivel a kiszemelt Jumo 222 motorokat még nem állították elő, kényszermegoldásként két 1600 LE-s BMW 801-et építettek be. A Mehlhorn mérnök által vezetett repülési próbák alatt megmutatkozott, hogy a típus teljesítménye a szükségmotorokkal elégtelen. Egyidejűleg bekövetkeztek a várt problémák a számos elektromos eszközzel, így az 1942-es év folyamán csak 10 próbarepülést tudtak végrehajtani. A Fw-191 V2 - amit röviddel később repültek be - sem mutatott fel jobb eredményeket, ami az épülőfélben lévő Fw-191 V3, V4 és V5 építésének leállításához vezetett. Ezután az RLM végre felhagyott merev nézetével és engedélyezte Focke-Wulf-éknak egy további prototípus építését, amelyet hidraulikus erőátvitellel látnának el.

Fw-191 V-1

Fw-191 A

Ezt a prototípust, a Fw-191 V6-ot tudták először két Jumo 222 motorral felszerelni. Ugyan a motorok az ígért teljesítmény helyett csak 2200 LE-t adtak le, a Sander kapitány irányításával végrehajtott próbarepülések rendkívül sikeresek voltak. A V6-nak kellett volna a Delmenhorst-ból Wenzendorf-ba való átrepülés után a tervezett A-széria alapgépeként szolgálni. Ezt az RLM mégis leállítatta, miután kiderült, hogy nyersanyaghiány miatt a Jumo 222 nem kerülhet sorozatgyártásra. 1943-ban a Fw-191 A-t áttervezték két Daimler-Benz DB 610 kettős motor felszereléséhez. Ezt a változatot a Technikai Hivatal elutasította, mivel ezek a motorok nagyon megbízhatatlannak bizonyultak.

Típus: Kétmotoros, közepes bombázó.
Szárny: Szabadonhordó vállszárny. Háromrészes teljesen fémépítésű szárny, téglalap alakú középső résszel. Kormánylapok a külső rész kilépőélének teljes hosszában: kívül a csűrők, belül a kombinált féklapok és egyben háromállású kitolható zuhanófékek, az úgynevezett "Multhopp"-lapok. A középrészen rövid, hidraulikus működtetésű kiegészítő féklapok.
Törzs: Teljesen fém, ovális keresztmetszetű héjszerkezetű törzs. A törzs eleje teljesen üvegezett, túlnyomásos kabinként lett kialakítva.
Vezérsíkok: Szabadonhordó, V-állású vízszintes vezérsíkok véglapként kialakított függőleges vezérsíkokkal. Valamennyi kormány kiegyenlítőkkel ellátva. Mindegyik vezérsík teljesen fémépítésű.
Futómű: Hagyományos behúzható futómű. A hidraulikus rugózású szárakon elhelyezett főkerekek a hátrafelé - a motorgondolákba - történő behúzáskor 90^o-ban elfordultak. A farokkereket hátrafelé lehetett behúzni a törzsbe. A mozgatás elektromos úton történt.
Motor: Két 2950 LE felszállóteljesítményű, Daimler-Benz DB 610 vízhűtéses, "fordított", kettős V-motor. VDM négytollú, állítható légcsavarok 3,40 m átmérővel. 6000 l üzemanyagkapacitás a bombatér fölötti öt darab 960 literes törzs-, és a két, szárnyközéprész alatt elhelyezett 600 literes póttartályban.
Személyzet: Pilóta, bombázó-lövész, rádiós és fedélzeti-mérnök; összesen 4 fő a túlnyomásos orrkabinban.
Fegyverzet: Az orr alatt előre egy 15 mm-es MG 151 az A-állásban, amit a bombázó-lövész kezelt. B-állás és két további lőállás a motorgondolákon, amiket a rádiós kezelt az orron található csepp alakú kupola alól, távirányítással. A törzs tetején egy kétcsövű, 15 mm-es MG 151 Z, a gondolákon egy-egy, szintén kétcsövű, 7,9 mm-es MG 81 Z volt a forgatható toronyban. A törzs alatti C-állás MG 151 Z-jét a fedélzeti mérnök távvezérelte. A bombatérben legfeljebb 4000 kg terhet helyezhettek el. Torpedóbombázóként két LT 950 a bombatérben, illetve egy-egy a belső szárnyak alatt.

Fw-191 B

Pótlólagos megoldás két 2700 LE-s Daimler-Benz DB 606 A-val, ami minden másban megegyezett a Fw-191 A-val, de szintén nem épült meg.

Fw-191 C

Miután a motorhiány miatt az RLM az egész "B-bombázó" programot feladta, a Focke-Wulf áttervezte a Fw-191-et négy motorral, illetve egyszerűbb fegyverzettel Fw-191 C-vé. Ez a verzió, ami elérhetőbb motorokat - mint például a Jumo 211 F, a DB 601 E, vagy a DB 605 A - kapott volna, és nem rendelkezett volna túlnyomásos kabinnal. További változás a Fw-191 A-tól a kabin alsó részének meghosszabbítása a szárny kilépőélélig, ahova lezárásként a C-állást építenék be egy 15 mm-es MG 151-gyel. A törzs tetejére két forgatható tornyot szereltek volna egy-egy 15 mm-es MG 151-gyel, míg mindkét, a motorgondolákon elhelyezett forgatható tornyot megtartották. Az orr alatti lőállásban elhelyezett addigi MG 151-et egy 13 mm-es kettős MG 131 Z váltotta fel. Az RLM ezt a módozatot is elutasította.

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge