Takács Zoltán: Messerschmitt Me-110

Messerschmitt Me-110

Willy Messerschmitt professzor 1934. végén kezdett bele egy kétüléses, kétmotoros, hagyhatótávú kísérővadász tanulmányába. Ezt az akkori birodalmi légügyi miniszter, Hermann Göring akarta, akinek az volt a célja, hogy nehézvadászokból "romboló"-alakulatokat hozzon létre. Messerschmitt egy évvel korábban kezdte el a Bf-109 fejlesztését, ami szabadonhordó egyfedelűként a vadászgéptervezés új korszakát nyitotta meg. A kétmotoros Bf-110-zel ismét új területekre léptek. Ám az ezzel a típussal megindult fejlesztési irányzatok a háborúig heves vitákra adtak okot mind technikai, mind stratégiai téren. Az egyik oldal a rombolókat akkora üzemanyagkapacitással akarta ellátni, hogy azok saját bombázókötelékeket vezethessenek mélyen az ellenséges hátországba. A másik csoport az egymotoros együléses típusok fordulékonyságát kívánta elérni. Természetesen ezeket az elvárásokat nem lehetett közös nevezőre hozni, így a Bf-110-es fejlesztésének tíz éve alatt egy kompromisszum maradt. Miután az első prototípust leszállították a Luftwaffe berepülőállomására, kimagasló sebességét jónak ítélték, de mint kétüléses kétmotoros gép, egy kísérővadász feltételeit csak minimálisan elégítette ki. A háború folyamán a Me-110-eseknek más feladatokat is el kellett látniuk sőt, egymotoros vadászok kíséretére is szükségük volt. A Me-110 hatására más országokban is indultak párhuzamos fejlesztések, mint például a Bell XFM-1 Airacuda az USA-ban. Ezek azonos eredményt hoztak, így később felhagytak velük. Ennek ellenére a Me-110 a háború végéig gyártásban maradt és az eredeti elképzeléstől eltávolodott célokra használták fel. Így bevetették vadászbombázóként, alacsonytámadó gépként, éjszakai vadászként, nehéz nappali vadászként és felderítőként. Hacsak az adott időre nem öregedet ki, a típus részben kíválónak bizonyult. Összesen 5762 bevethető sorozatgépet építettek a háború alatt. Az éves kibocsátás (a második szám a felderítőkre vonatkozik) a következőképpen alakult: 1939-ben 156+0, 1940-ben 1008+75, 1941-ben 594+190, 1942-ben 501+79, 1943-ban 1420+150, 1944-ben 1525+0 és 1945-ben 54+0.

Messerschmitt Bf-110 A-sorozat


Bf-110 V-1

Messerschmittnek ennél az első kétmotorosánál a Bf-109-cel szerzett tapasztalatokat hasznosították. A két motortól és a nagyobb lőfelület érdekében megduplázott függőleges vezérsíktól eltekintve a Bf-110 a Bf-109-ével megegyező szerkezetet kapott, tehát síklemezekkel borított alsószárnyas konstrukció volt egy főtartóval és behúzható futóművel. Három prototípuson kezdtek el dolgozni, amelyekbe DB 600-as motorokat szántak. Ezek a fejlesztés alatt álló motorok voltak a legerősebbek Németországban, végső állapotukban 1000 LE-t kellett leadniuk. Miután 1936. tavaszán leszállították a DB 600 két 900 LE-s prototípusát, a Bf-110 V1 elkészülhetett és 1936. május 12-én berepülhették. Már az első próbarepüléseken is rendkívüli, 510 km/h-s sebességet mértek. A szintén kísérleti DB 600-asokkal felszerelt másik két prototípus, a V2 és a V3 1936. október 24-én, illetve december 24-én repült először. Közülük januárban a V2-t átrepülték Rechlinbe, ahol bár csekély manőverezőképességével akadtak gondok, sebességét olyan nagyra tartották, hogy bevetési próbákhoz egy négygépes előszériát rendeltek.

Bf-110 A-0

Az elősorozat négy felfegyverzett gépének sárkányát 1937. augusztusa és 1938. márciusa között építették meg, míg a Daimler-Benz még nem készült el a DB 600-as szériaérett változatával. Kitérőmegoldásként két-két 610 LE-s Jumo 210 B-t építettek be a gépekbe. Ezek a motorok az 5500 kg-os repülősúlyhoz túl gyengék voltak, így 3800 m-es magasságban a sebesség 430 km/h-ra esett vissza. Az orrba épített fegyverzet a felső részen négy merev 7,9 mm-es MG 17 volt, míg hátrafelé egy mozgatható, 7,9 mm-es MG 15-tel tüzelhettek a kabin végéből.

Messerschmitt Bf-110 B-sorozat

Tavaszra a 960 LE-s DB 600 sorozatérett lett. Azonnal megbízást adtak a Bf-110 két újabb előszériapéldányára, amelyeket ezzel a motorral kellett ellátni. A sárkány csak minimálisan különbözött az A-változatétól és még a szárnyak vége is lekerekített volt. Csak az orr változott és hosszabbodott meg némileg (a hossz 12,00 m-ről 12,30 m-re nőtt), hogy erősebb fegyverzetet építhessenek be.

Bf-110 B-0

Két darabos előszéria. A 960 LE-s DB 600 A-k hűtője a motor alatt volt. Négy MG 17 az orr felső és két 20 mm-es MG FF az orr alsó részén, valamint egy MG 15 a B-állásban.

Bf-110 B-1

A Bf-110 B-0-lal megegyező kisebb széria. A sorozat gépeit gyakorló bevetésekre behajózták Spanyolországba a Condor Légióhoz, ahol azonban már nem vethették be őket. Amint visszatértek Németországba, a Luftwaffe kísérleti központjába kerültek, ahol beható teszteknek vetették alá őket.

Messerschmitt Me-110 C-sorozat

Időközben a Daimler-Benznél a porlasztós DB 600-at a feltöltős, befecskendezéses DB 601 javára törölték a fejlesztési programból. Az új motornak 1100 LE-s teljesítményre kellett képesnek lennie. Azonnal belekezdtek a Me-110 újabb változatába, már ezekkel a motorokkal. Ennél a Me-110 C-nél tekintettel voltak a Me-110 B-1-gyel végzett kísérleti bevetések eredményeire. Így a hűtők a motorok alól a szárny alá kerültek kijjebb, a remegésre hajlamos vezérsíkot és a farokrészt megerősítették, valamint a szögletes szárnyvégekkel a fesztávolság 16,81 m-ről 16,20 m-re csökkent. További változtatások történtek a kabintetőn, ami ekkor kapta meg végleges formáját. Először alkalmaztak háromtollú állítható légcsavarokat.

Me-110 C-0

A Me-110 C-1-nek megfelelő előszéria. Gépeit 1939. tavaszán adták át a Luftwaffe berepülőállomásainak.

Me-110 C-1

Az első bevetési sorozatváltozat két 1020 LE-s DB 601 A-val. A gépeket 1939. közepéig leszállították a légierőnek. A fegyverzet a Me-110 B-hez hasonlóan négy MG 17, két MG FF és egy MG 15 volt. A háború kezdetekor alakított tíz romboló-Gruppe első bevetése 1939. szeptember 1-én kezdődött a Lengyelországi hadjáratban, de itt nagyrészt földi támogatásra alkalmazták őket. Nehézvadászként az első sikert 1939. december 14-én aratták Helgoland felett, egy brit Wellington-kötelék ellen. Azonban az első franciaországi légiharcok után világossá vált, hogy a Me-110 alulmaradt az egymotoros vadászokkal szemben. Ennek ellenére a sorozatgyártást felgyorsították és a C-széria újabb alváltozatait fejlesztették ki. Bár a Me-110 C-1 a háború hátralevő részére kiöregedett az operatív bevetésekből, néhányat közülük Me-110 C-1/U 1 vitorlázóvontatóvá építettek át.


Me-110 C-1

Me-110 C-2

A C-1-es alapváltozat javított rádió- (FuG 10) és elektromos felszereltséggel. Egy Me-110 C-2/U 1 jelzésű gépbe kísérleti jelleggel távirányítású, hátrafelé tüzelő fegyverzetet építettek be.

Me-110 C-3

A Me-110 C-1 javított változata MG FF gépágyúkkal.

Me-110 C-4

A Me-110 C-2 javított változata MG FF gépágyúkkal. A Me-110 C-4/B volt az első Me-110-es változat bombafüggesztőkkel (kétszer 250 kg-ot lehetett a szárnyközép alá függeszteni).

Me-110 C-5

A Me-110 C-2 fotófelderítő változata. Az orr aljába épített két 20 mm-es ágyú helyett két Rb 50/30 kamerát szereltek be.

Me-110 C-6

A Me-110 kísérővadászként elszenvedett teljes csődje már idejekorán speciális változatok kifejlesztéséhez vezetett. A Me-110 C-6 a két 20 mm-es ágyúja mellé még egy 30 mm-es MK 101-at kapott a törzs alatti burkolatban. Ezt a változatot nehézvadászként vetették be az ellenséges bombázógépek ellen. A sorozat egy részét 1200 LE-s DB 601 N-ekre motorizálták át.

Me-110 C-7

Speciális gyorsbombázó változat két külső függesztésű 500 kg-os bombával. A típus erősebb futóművet és két 1200 LE-s DB 601 N motort kapott.

Messerschmitt Me-110 D-sorozat

Az alapvetően a Me-110 C-vel megegyező Me-110 D távolsági rombolónak készült, így a lehető legnagyobb hatótávolság elérésére törekedve fejlesztették ki.

Me-110 D-0

Előszéria, a két 20 mm-es MG FF-et elhagyták a fegyverzetből. Az 1270 l-es belső üzemanyagkapacitást a törzs alatti 1050 l-es póttartállyal (Dackelbauch="tacskóhas"), illetve a szárnyak alatti két ledobható 900 l-es tartállyal lehetett kiegészíteni. Ezzel a típus figyelemreméltó, 4120 l-es tüzelőanyagkészlettel rendelkezett. Mivel a "tacskóhas" nem volt ledobható és harci helyzetben jelentős hátrányt képezett, ezen felül túl hosszú felszállóutat igényelt a gép, a fejlesztést abbahagyták.

Me-110 D-1

A sorozatváltozat a D-0-lal lényegében azonos felépítés mellett már nem rendelkezett "Dackelbauch"-hal. A két gépágyút itt is elhagyták. A szárnyak alá függesztett póttartályok mérete 300 l és 900 l között változott.


Me-110 D-1

Me-110 D-2

Megegyezett a Me-110 D-1-gyel, de két 500 kg-os bomba számára voltak függesztői. A B-állást megerősítették, így innét két 7,9 mm-es MG 15-tel lehetett tüzelni.

Me-110 D-3

Megfelelt a Me-110 D-1-nek, de két 500 kg-os bombafüggesztő volt rajta.

Messerschmitt Me-110 E-sorozat

A C-sorozat egy stratégiai célú leszármazottja volt a Me-110 E. Ez - a Me-110 E-3 kivételével - a nagyobb bombateherben különbözött.

Me-110 E-0

Bombázó előszéria két DB 601 A motorral. A törzs alatt egy 1000 kg-os, a szárnyak alatt négy 50 kg-os bombát szállíthatott legfeljebb.

Me-110 E-1

A Me-110 E-0-lal teljesen megegyező sorozatváltozat. A fegyverzetet négy MG 17, két MG FF és egy MG 15 alkotta.

Me-110 E-2

Két 1200 LE-s DB 601 N szabványszerű beépítése, ami által a bombateher a törzs alatt 2000 kg-ra és a szárnyak alatt négy 50 kg-os bombára nőtt.

Me-110 E-3

A Me-110 E-2 távolsági felderítőverziója csökkentett fegyverzettel, bombafüggesztők nélkül. Ellenben a szárnyak alatt két ledobható 900 l-es póttartályt helyezhettek el.

Messerschmitt Me-110 F-sorozat

Ez az elődsorozattól csak az 1350 LE-s DB 601 F motorok alkalmazásában tért el.

Me-110 F-0

Előszéria, a motorok kivételével teljesen azonos a Me-110 E-0-lal.

Me-110 F-1

Gyorsbombázó-változat, a motoroktól eltekintve teljesen megegyezett a Me-110 E-1-gyel.

Me-110 F-2

Nehézvadász négy 21 cm-es WG 21 rakétacsővel a szárnyak alatt.

Me-110 F-3

Nagyhatótávolságú felderítő, a motorok kivételével teljesen megfelelt a Me-110 E-3-nak.

Me-110 F-4

1940. júliusában Kammhuber, az éjszakaivadász légierő parancsnoka (General der Nachtjagd) felállította az első éjszakaivadász egységeket a Luftwaffén belül, és ezeket részben Me-110 C-1-esekkel fegyverezte fel. Az ellenséges bombázók leküzdésére irányuló harceljárás a "Hellen Nachtjagd" (világos éjszakaivadászat) volt. Ebben a fényszórók fényében repülő ellenséges gépeket az éjszakaivadászok földi irányítás nélkül támadták. Hogy meggyőzőbb eredményeket érjenek el, új rendszert kellett kidolgozni, melyben a vadászok rávezetése a földről történt. 1942. elején ezt a rendszert a helyhezkötötött "Würzburg Riese" és a repülőgépbe beépíthető "Lichtenstein" lokátorok megjelenése után hívhatták életre "Himmelbett" néven. Az éjszakaivadászok elnagyolt rávezetése a célra a földi "Würzburg Riese"-k segítségével történt. Hogy a "Himmelbett" számára teljesértékű éjszakaivadászt kapjanak, a Me-110 F-4 képében létrehozták az első tisztán éjszakaivadász gépet. Ugyan ez még nem rendelkezett saját radarral, de volt két 30 mm-es MK 108-ca és a személyzet egy harmadik fővel bővült.

Messerschmitt Me-110 G-sorozat

1942. végére kialakították a Me-110 újabb szériáját, amire az útódtípus Me-210 gyártásának leállítása miatt volt szükség. A Me-110 G két 1475 LE-s DB 605-ös motort kapott és a Me-110 összes változata közül ezt gyártották a legnagyobb számban. A háború végéig gyártották.

Me-110 G-0

A G-sorozat 1942. végén leszállított előszériája már az új motorokkal, de még a régi fegyverzettel. A fegyverzet két MG FF-ből, négy MG 17-ből és egy MG 15-ből állt. Nehézvadászként, vagy vadászbombázóként vetették be.

Me-110 G-1

A Me-110 G-0-lal megegyező sorozat. Leszállítása a csapatok részére 1943. tavaszán kezdődött. A Me-110 G-2 váltotta fel.

Me-110 G-2

Ez a nehézvadászként, vadászbombázóként, vagy gyorsbombázóként bevetett változat megegyezett a Me-110 G-1-gyel, de fegyverzetét javították, így két MG 151/20-szal, négy MG 17-tel és egy MG 801 Z-vel rendelkezett.


Me-110 G-2

Típus: Kétmotoros romboló.
Szárny: Kétrészes szabadonhordó alsószárny egyfőtartós, teljesen fém szerkezettel. A szétnyíló csűrők és a törzs között hidraulikus, szétnyíló féklapok. A kiegyensúlyozott csűrők a lapok kiengedésekor automatikusan leereszkednek. A lapok 250 km/h-ig működnek. Automatikus Handley-Page-előszárnyak a csűrők szélességében.
Törzs: Teljesen fém héjszerkezet ovális keresztmetszettel, ami két félhéjből tevődik össze.
Vezérsíkok: Szabadonhordó vízszintes vezérsík a végein elhelyezett függőleges vezérsíkokkal. Teljesen fém szerkezet, a vezérsíkok síklemez-, a kormányok vászonborítást kaptak. Valamennyi kormányon trimmlapok.
Futómű: Merőleges kialakítású behúzható futómű. A csillapított száron elhelyezkedő főkerekeket hidraulikusan lehet a motorgondolába hátrafelé behúzni. Merev farokkerék.
Motor: Két 1475 LE-s Daimler-Benz DB 605 B folyadékhűtéses tizenkéthengeres fordított V-motor. Az elektromos szabályozólapokkal ellátott folyadékhűtők a motor mellett, a külső szárnyrész alatt vannak. A kézileg vezérelt szabályozólapos olajhűtő a motor alatt van. 3,40 m átmérőjű, háromtollú állítható VDM-légcsavarok. A szárnyközép négy tartályába összesen 1270 l üzemanyagot lehet tölteni.
Személyzet: Két fő. A pilóta és a megfigyelő-rádiós-faroklövész egymás mögött ül a hosszú kabintető alatt.
Fegyverzet: Az orr alsó részébe két 20 mm-es MG 151/20, a felső részébe négy 7,9 mm-es MG 17 van mereven beépítve. A kabintető hátsó végében egy mozgatható, kétcsövű 7,9 mm-es MG 81 Z. A törzs alatt függesztők vannak két 500 kg-os bomba számára.

Speciálisan a páncélosok elleni harcra alakították ki a Me-110 G-2/R 1-et. Ez alapvetően megegyezett a G-2-vel, de a két 20 mm-es ágyú helyett egy 37 mm-es Flak 18-at (BK 3,7) kapott 72 lövéssel. Ehhez hasonlóan a Me-110 G-2/R 3 is egy BK 3,7-es ágyút kapott, de ezenkívül GM 1 teljesítményfokozóval is ellátták. A G-2/R 1 egy további, BK 3,7-tel felszerelt változata volt a Me-110 G-2/R 4, ami a négy MG 17 helyett két 30 mm-es MK 108-at kapott. A Me-110 G-2/R 5 megfelelt a G-2/R 4-nek, de ez is GM 1-et kapott.

Me-110 G-3

Távolsági felderítő a Me-110 G-2 fegyverzetével. Ez egy Rb 50/30 és egy Rb 75/30 kamerát kapott. A Me-110 G-3/R3 vadászfelderítő ugyanezeket a kamerákat szállította, de a G-2/R 4 fegyverzete mellett.

Me-110 G-4

A nagyobb brit éjszakai bombázókötelékek megjelenése a Német Birodalom felett 1943. elejétől azt eredményezte, hogy a Me-110 utolsó sorozatai kizárólag éjszakai vadásznak készültek. A G-4 első, radar nélküli változatai azonban kevés sikert arattak. Ezeket egy részét később a nappali vadászok közt vetették be. A Me-110 G-4 felépítésében nem különbözött a G-széria előző tagjaitól, de fegyverzetét megváltoztatták. Az orrban kettő-négy MG 151/20 és négy MG 17 kapott helyet, valamint egy MG 81 Z volt a B-állásban. A Me-110 G-4/U 7 megegyezett a G-4-gyel de GM 1-gyel rendelkezett. A Me-110 G-4/U 8 a GM 1 helyett nagyobb üzemanyagkapacitást és a szárnyak alá két ledobható 300 l-es póttartályt kapott. Az első, Lichtenstein SN 2 radarral és agancsantennákkal (Hirschgeweih) felszerelt változat a Me-110 G-/R 3 volt. Ennek fegyverzete az orrban két 30 mm-es MK 108 és két 20 mm-es MG 151/20 volt. A radar kezelésére egy harmadik főnek is helyet szorítottak. Evvel megegyezett a Me-110 G-4/R 6, de GM 1 teljesítménynövelővel. Az utolsó változatnál, a Me-110 G-4/R 7-nél ezt két ledobható 300 l-es póttartályra csrélték.


Me-110 G-4/U 7


Me-110 G-4/U 8

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge

Vissza a listához