Takács Zoltán: Messerschmitt Me-321 "Gigant"

Messerschmitt Me-321 "Gigant"

A "Sonderkommando Merseburg"-gal ("Merseburg különleges kommandó") egyidejűleg - ami a hatalmas Ju-322 "Mammut" tehervitorlázót repülte be - Dél-Németországban elkezdődött a "Sonderkommando Leipheim", ami egy másik, hasonlóan nagy tehervitorlázóval, a Me-321 "Gigant"-tal foglalkozott. Mindkét vitorlázót sietve építették, hogy egy angliai invázióra készek legyenek. A Me-321 tervezése 1940. XI. 6-án kezdődött Fröhlich főkonstruktőr és húsz másik mérnök munkájaként. 1941. márciusában történt az első felszállás. A vontatógép egy - amerikai motorokkal felszerelt - Ju-90 volt, amit korábban a Ju-322-nél használtak.

A Me-321 kialakításában jelentősen különbözött a junkers-féle konstrukciótól, mivel hegesztett acélcsövekből épült fel, és vászon borította. Felépítésében teljesen megegyezett a Me-323-mal. Méreteiben a Me-321 kisebb volt, mint a Ju-322, de 22 tonnányi terhet bírt el. Ez egy század katonát jelentett, teljes felszereléssel, egy Panzer OV-t, vagy V-t, vagy egy 8,8 cm-es Flak-ot (légvédelmi ágyú) vontatójárművel és kiszolgálószemélyzettel együtt. Túlterhelésnél a rakomány súlya elérhette a 27 tonnát! 12 tonnás önsúlynál ezek az értékek elég meggyőzőek. A géppel repülni nem volt túl nehéz, csak a kormányerők voltak túl nagyok a szervókormányzás ellenére.

A Messerschmitt Me-321 A-nál a személyzet csak a pilótákból állt, ami később, a Me-321 B-nél - a kiegészítő fegyverzet miatt - három főre emelkedett. A pilótafülke páncélkabinként lett kialakítva. A farokban egy fékernyőt helyeztek el. A Me-321 B fegyverzete négy toronyból álélt, mindegyikben egy-egy MG 15-tel. A leszállásra négy darab csúszó szolgált. A felszállás négy ledobható kerékkel történt, amelyek a két hátsó csúszó alatti fő kerekekből és a Me-109-ről átvett orrkerekből álltak.


Me-321 B

A Me-321 vontatásához a német motorokkal felszerelt Ju-90 is gyengének bizonyult. Ezért vezették be az úgynevezett "trojka-fogatot", amelynél három Me-110 C vontatott egyidejűleg egy Me-321-et. Ez a vontatási módszer minden résztvevőjére nézve veszélyes volt. Hogy startnál elkerüljék a "Gigant" kitörését, mindkét orrkereket kirögzítették, amelyeket a földi guruláskor két embernek kellett - hosszú rudakkal - mozgatnia. A vontatókötél hossza a trojka-módszernél mintegy 120 m volt. A felszálláshoz majdnem 1200 m hosszú pályára volt szükség. A vontatási sebesség - tekintettel a három Me-110 megfelelő kormányozhatóságára - nem süllyedhetett 160 km/h alá. Hogy a starthosszt lerövidítsék és a vontatógépeket a kritikus felszállási szakaszban tehermentesítsék, a Me-321 szárnyai alá legfeljebb nyolc darab, egyenként 500 kp tolóerejű rakétát szereltek, amelyeket egymás után gyújtottak be és kiégés után ledobtak. Jobb eredményekkel járt a Ju-290 A-1-gyel történt vontatás, de ez előtt a típus előtt nem volt megfelelő gép elérhető. Az ideális megoldásnak a két He-111 összeépítésével létrejött He-111 Z bizonyult.

A Me-321-ből összesen 200 darabot gyártottak Leipheim-ben és Obertraubling-ben, majd ezeket átrepülték Franciaországba. Amint bizonyossá vált, hogy Anglia ellen nem lesz invázió, 1941. júliusában három század a keleti front különböző szakaszaira települt át és ott működött tovább.

fordította: Takács Zoltán
forrás: Kens-Nowarra: Die deutschen Flugzeuge

Vissza a listához