Hummer

Sokaknak mond ez a szó valamit, akik egy kicsit is érdeklődnek a haditechnika vagy a terepjárók iránt. Azonban a részleteket már kevesebben ismerik. A jó makett elkészítéséhez nem árt némi kis háttérinformáció. Azoknak akik még nem rendelkeznek ilyennel, most megpróbálom az eddig összeszedett ismereteimet egy kis írás keretein belül továbbadni az érdeklődőknek. Természetesen létezik az alábbiakon kívül is info erről a kocsiról, így bárki kiegészítheti azt.

Tehát, hogyan is kezdődött a történet? A hetvenes évek végén az Amerikai Hadsereg ráébredt, hogy túlságosan sokféle jármű végzi a szokásos napi feladatokat. Ennek a helyzetnek a további fenntartása nem tűnt gazdaságosnak és ésszerűnek. Ezért kívánatosnak találták egy egyszerű felépítésű járműcsalád kialakítását amely a sok alapfeladat kiszolgálásán túl lehetővé teszi speciális felépítményekkel a különleges küldetések végrehajtását is. 1979-ben a Hadsereg előzetes specifikációval egy versenyt írt ki az előbbi szempontok szerinti jármű tervezésére. 1981-ben a Hadsereg kibocsátotta a végleges műszaki specifikációját a járműnek, amit akkor úgy hívtak, hogy "nagy mozgékonyságú többcélú jármű". Az előbbi definíció angol rövídítése a HMMWV. A jármű specifikációja lehetővé tenné számos addigi jármű lecserélését, továbbá biztosítaná a továbbfejlődés lehetőségét. A specifikáció kiterjedt mind a mechanikai és motorikus részekre mind pedig a megjelenésre (tető és motorház magasság valamint forma). Ez elsősorban a harctéri illetve bevetésekkori igények kiszolgálását jelentette, így talán nem túl nagy csoda, hogy a Bradley's és M1 tankoknak is hasonlóak a követelményeik. A mintegy 40 cm-es szabad hasmagasság, a 60%-os hosszirányú és 40%-os keresztirányú lehetséges dőlési adatok a Hadsereg legtöbb járművének kívánalmával megegyezik. 1979-ben az AM General, a Chrysler és a Teledyne érdeklődött a projekt iránt. Az AM Generalnak nem volt semmilyen modellje amiből elindulhatott volna ezért egy teljesen új dizájn kitalálásához fogtak. A Chrysler a Saluki modelljét szánta alapnak, míg a Teledyne a Cheetah-t alakította volna át (A Cheetah a Lamborghini LM jelű terepjárója).

A prototípusokat letesztelték a Hadseregen belül is. A felmerülő problémákat követő kisebb módosítások végrehajtásával megkezdődtek tesztpályás próbák. A teszt második fázisában katonák próbálták ki harci körülmények között a járműveket, míg a harmadik fokozatban a világ különböző részein, különböző földrajzi és időjárási viszonyok között kínozták a tesztpéldányokat. Mivel a leghamarabb és a legjobb eredménnyel az AM General fejezte be a tesztsorozatot, ők nyerték a versenyt, velük kötött szerződést az Amerikai Hadsereg. Ezt tekinthetjük a HMMWV megszületésének. A HMMWV lecserélte az M151 Jeepet, az M274 Mule-t, az M561 Gamma Goat-ot, az M718A1 mentőautót és ezen kívül számos addig alkalmazott járművet. 1983 elején a Hadsereg 55000 darabot megrendelt mintegy 1,2 milliárd dollár értékben. A 15 különféle konfiguráció leszállítása 5 év alatt történt. 1989-ben egy újabb rendelést kapott a gyár több, mint 33000 db járműre.

Most nézzük a műszaki jellemzőket. A jármű alapvető koncepciója az azonos mechanikai alapokra (váz, rúgózás, meghajtáslánc, motorházfedél, főbb karosszéria elemek) készülő többféle felépítmény. Öt fő változata van, köztük szállító/csapatszállító, fegyveres, és mentőautó.

M998 Szállító, csapatszállító

A legnépszerűbb HMMWV verzió, mivel az adott helyszínen is könnyen átalakítható és variálható. Alapvetően egy kétszemélyes pickup nagy raktérrel hátul. A vezető és a mellette utazó személy fölött egy vászontető van. A hátsó, nyitott vagy vászontetővel lezárt részen komoly terhek szállíthatók, illetve átalakítva a két hosszanti szélső padon további nyolc személy utazhat teljes felszereléssel. A másik változatnál négy személy utazhat a fülkében, ekkor a rakfelület természetesen lecsökken. Az ajtajai acél vázon levő vászonborítással készülnek. Nincs fegyverzete. A terhelhetősége 1250 kg.

M966 Fegyveres változat

Fém tetővel és üvegszálerősítésű műanyagból készült ajtókkal szerelik. A tető formája lehet hátul lecsapott vagy szögletes. Az ajtókon levő ablak polikarbonátból készül. A szélvédő golyóálló műanyag. A kerekek kilőtt gumival is használhatóak maradnak (runflat system, erről később szó lesz még). A tetőre erősített fegyver 360 fokban tud körbefordulni. Fel lehet rá szerelni páncélzatot is. Ez különböző burkoló fémlemezekből áll, amik korántsem adnak teljes biztonságot inkább csak a kisebb tűzerejű lövedékek ellen védenek. Leginkább a tengerészet használja.

M996 Mentőautó

A kétféle változatban készül. A kisebb esetében a sofőrön kívül hordágy és 3 járóbeteg fér el, a nagyobb változatnál a hosszabb és magasabb hátsó résznek köszönhetően a kétfős személyzeten kívül 4 hordágy és 8 járóbeteg szállítható. Ez utóbbi változatban légkondícionáló, fűtés és generátor is van. Alap páncélzattal rendelkezik.

A fő változtatások

Az eredeti HMMWV-t egy V8-as 6,2 literes Detroit Diesel motorral szerelték ami 150 LE-s teljesítménnyel rendelkezett. Ehhez tartozott egy TH 400-as háromsebességes automata váltó és egy NPG 218 állandó összkerékhajtást biztosító erőátviteli rendszer 2.61:1 aránnyal. Torziós differenciálmű, 85 literes tank, független kerékfelfüggesztés, két részből álló felnik és Good Year Wrangler RT/II gumik voltak a főbb felszerelési jellemzők. A fogaskerekes kerékagy lehetővé teszik a kerék középvonalánál magasabb föld-futómű távolságot. A Hadsereg nagyobb terhelhetőséget akart ezért 1991-ben megjelent az M1097-es jelű modell 2200 kg terhelhetőséggel és megnövelt vontatási képességgel. A váz kereszttartóit és a lengéscsillapítókat módosították, de a motorhoz és az erőátviteli rendszerhez nem nyúltak. Ezzel egyidejüleg az AM General kiadott egy feljavító készletet a régebbi modellek kiegészítésére. Ezzel egyidejűleg egy jobb páncélzatú fegyverszállító változat is megjelent. Mind kívül, mind belül védelmet helyeztek el. Az ablakok 4 cm vastag polikarbonátból készülnek, amik ellenálnak a 7.62 mm-es lövedékeknek. Opcionálisan rendelhető egy alsó páncélzat is a 2 kg-os taposó és 6 kg-os harckocsiaknák elleni védelemre is. A páncélozott járműveket a csökkentett teherbírása miatt viszonylag kis számban alkalmazzák. 1994 elején jelent meg egy módosított, A1 jelű változat. Ennél a modellnél némi belső módosítás mellett a karosszérián is változtattak és az elektromos rendszer is javult. A motor változatlan maradt, de az erőátvitelt kicserélték NPG 242-re (2.72:1). 1995-ben mutatták be az A2-es változatot. A legfőbb változás a motornál volt. Az új motor egy 170 lóerős V8-as 6,5 literes Detroit Diesel egy 4L80E típusú elektronikus vezérlésű négysebességes autómata váltóval. Ezt a váltót használják a GM teherautókon is. A váltó hűtéséről az olajhűtővel kombinált rendszer gondoskodik. Ez a jármű fel van már szerelve egy központi guminyomás-szabályozó rendszerrel (CTIS, lásd később). A jármű terhelt összsúlya 5150 kg. Ezzel egyidőben új modellszámozás lép életbe. Az eddigi hosszabb jelölések - melyek arra is utaltak például, hogy csörlős vagy anélkül szerelt-e a jármű - helyett egyszerűbb kódokat adtak az egyes változatoknak. A csörlőt opcióként lehetett rendelni bármelyikhez. Megjelent egy újabb, megnövelt teherbírású jármű is. Az ECV rövidítésű jármű terhelhetősége 2200-2650 kg között volt. Ehhez szükség volt a váz, a differenciálmű, a fékek, a féltengelyek megváltoztatására iletve az egy darabból álló felni bevezetésére is. A motor teljesítménye 190 lóerőre nőtt és alapként légkondi is került bele. Itt született meg az igény a polgári változat létrehozására is. Jópáran nem tudják, hogy az elnevezésben is van különbség, hiszen csupán a polgári változat neve HUMMER, a katonai változatot HumVee-nek hívják.

Egy-két érdekesség:

Lehajtható első szélvédővel csak az M998-as és M1037-es modellek rendelkeztek. A szélvédő lehajtása kissé nehézkes, ezért általában csak a légi szállításkor csinálják, amikor a térfogat lecsökkentése a fő cél, vagy pedig meleg éghajlat esetén hosszab távon is lehajtva használják. Bizonyos esetekben, a tükröződés elkerülése érdekében még a szélvédőüveget is eltávolítják.

Warn csörlő. Az eredeti csörlő a Mil-6000-es, a későbbi a Mil-9000-es volt. Mindkettő 24VDC elektromos rendszerrel rendelkezett és 30 m 9,4 mm-es EIPS kábel tartozott hozzájuk. Mindkét fajta némileg eltér a polgári Warn csörlőktől. Egyrészt a motor és a vezérlés is vízálló, másrészt a jármű hűtőrendszeréhez van csatlakoztatva. A katonai változat 24 V-os rendszerű, a polgári 12 V-os.

Úszóképessége nincs a járműnek, viszont bármikor keresztülmegy 30 cm mély vizen. Létezik egy merülőkészlet is melyet alkalmazva 140 cm mély vizen is képes átmenni. A kit a levegőbeszívó illetve kipufogó rendszert teszi alkalmassá a műveletre.

Benzines motorral a Hummereket szerelték opcionálisan. Ez egy 5,7 literes GM V8 TBI motor 190 lóerővel. A motorok hűtéséről egy nagyméretű hűtő gondoskodik, amit a motorháztető fölső lapjára szerelnek. Az olaj, az erőátvitel és (1997-ig) a szervokormány hűtője is itt helyezkedik el.

Az erőátviteli rendszer mindegyik változatnál New Process Gear 242 típusú, kétfokozatú, állandó rendszerű. Négyféle üzemmódban használható: high/normál (H), high locked/normál zárva (HL), low(locked)/terep(zárva) (L), neutral/üres (N). Az áttételek aránya 1:1 a normál és 2.72:1 terep fokozatban.

A H fokozatban a nyomaték egyenlően oszlik meg a hátsó és első tengelyek között egy differenciálművön keresztül, ami ebben az esetben nyitva van. A HL fokozatban a differenciálmű zárva van, így az első és hátsó tengelyek azonos fordulattal forognak. Az L fokozatban a differenciálmű zárva van és a legnagyobb nyomaték (2.72:1) érhető el. Az N fokozatban minden ki van kapcsolva. Az egész rendszerben érzékelők figyelik a sebességet, nyomatékot, a differenciálmű helyzetét és az állapotokat visszajelző lámpák jelzik a műszerfalon. Az egész erőétviteli egység hűtve van.

A fékek mind a négy kerék esetében tárcsafékek. A mintegy 26 cm átmérőjű féktárcsák a differenciálmű és a féltengely csatlakozásánál vannak elhelyezve a jobb védelem érdekében.

A kerekek 1996-ig kétféle variációban készültek. Az egyrészes felni a hagyományos 42 cm átmérőjű volt, míg a kétrészes felni különálló oldalfala lehetővé tette a központi levegőnyomás-vezérlés, illetve a Runflat rendszer alkalmazását. 1996-tól egy újfajta egyrészes felnit vezettek be, amely alkalmas volt a két előbbi felszerelés elhelyezésére és egy módosított profilnak köszönhetően stabilabban tartotta a helyén a gumit.

Runflat System, ami magyarul annyit tesz, hogy a jármű kilőtt gumikkal is képes haladni. Ez a képesség egy, a gumik belsejébe szerelt, szintén gumiból készült távtartónak köszönhető. Íly módon a jármű akár több lapos kerékkel is megtehet kb. 48 kilométernyi távolságot mintegy 30 km/h sebességgel. Három különböző változat található a járműveken. A legegyszerűbb, az 1994-95-ben alkalmazott variáció, amikor egy fordított T alakú kb. 12.5 cm magas és a hegyénél mintegy 5 cm széles gumi profil van a felnire erősítve. Az újabb variációnál egy C-hez hasonló profil van kialakítva.

A gumik 1994-ig Good Year Wrangler MT típusúaak voltak, 37x12.5/16.5 (kb. 92 cm átmérőjű, kb. 31 cm széles és kb. 41 cm belső átmérőjű). Ez egy off-road típusú, nagymintás, hóra, sárra alkalmas gumi volt. 1995-ben az AMG már a GS-A típust ajánlotta, ami méreteiben megegyezik, viszont jobb az úttartása és csendesebb az aszfalton.

Vízállóra képezték ki a kerékagyakat, a csörlőt, az önindítót és az erőátviteli egységet, valamint a műszerfalat, a villamos berendezéseket, az elosztót is. Mindazonáltal ahol szükséges, ott az egyes berendezések el vannak látva egy, a levegőbeszívó szintjére kivezetett szellőző csővel is. A civil verzióknál nincs vízhatlanítva semmi.

A rúgózása teljesen fügetlen mind a négy keréknél. Az alsó és fölső trapézkarok közé szerelt tekercsrúgók belsejében vannnak a hidraulikus lengéscsillapítók. A részegységek, mint pl. a trapézkarok szimmetrikusak, így felcserélhetők pl. az elsők a hátsókkal.

Központi keréknyomás-vezérlő rendszerrel vannak felszerelve a járművek. Ez a polgári változatoknál csak opció. A rendszer tartozéka a kompresszor, a nyomásszabályozó, a vezérlő, a nyomásmérő műszer, a légvezetékek minden kerékhez és a kerekeknél levő csatlakozók. A kompresszortól egy cső vezet a vezérlőhöz. Innen megy egy cső a két hátsó kerékhez és egy a két elsőhöz. Az egy tengelyen levő kerekekben a nyomás egyforma. A műszer egyszerre ezt a két értéket mutatja. A töltés illetve a kiengedés egy kézi forgókapcsolóval ellátott szeleppel vezérelhető, bármely sebességnél. 1996 óta elektronikus vezérlést kapott a rendszer. Ezzel a módszerrel elérhető, hogy mindig az adott talajhoz legmegfelelőbb guminyomás legyen a kerekekben.

A karosszéria nem változott az évek folyamán, jóllehet egy-két apróbb fejlesztést ezen is véghezvittek. Az üvegszálerősítésű műgyantából készült motorházfedél előre nyílik. A karosszéria többi része 6061T6 jelű (a repülőgépiparban is használt hőálló) alumíniumból készül. Az alumínium panelek az egymáshoz való ragasztás után még meg is vannak szegecselve. Ez 2800 db szegecset jelent járművenként. Az ajtók, a tető és a szélvédőkeret acélból készülnek.

Az ülések közül az utasoké fixen rögzítettek, csak a sofőré mozgatható egy kicsit, amennyire a B oszlop távolsága engedi. Az akkumulátor korábban a vezető ülése alatt volt, azonban az újabb változatoknál már a motortérbe került.

Remélem ezzel a kis dolgozattal hozzájárultam egy kicsit a járgány jobb megismeréséhez.

Weiling Péter