A Schwimmwagen Type 166 dióhéjban

A német hadsereg a II. világháború elejétől alkalmazott plyan könnyűgépkocsikat (terepjárókat), amikkel rossz környezeti körülmények között is gyorsan tudtak előrehaladni.

Ezek közül az egyik leghatékonyabb a Kübelwagennel rokon lelkű Schwimmwagen, azaz úszóautó volt. A jármű tervezése már a világháború előtt elkezdődött. A tervezést a Kraft durch Freud (örömben az erő) nevű Német Munkafron végezte. Látszólag a németországi egyszerű embereket akarta modernizálniolcsó, könnyen fenntartható autóval, különböző rendezvényein pedig a náci ideológiát terjesztette. Az autót Ferdinand Porsche tervezte, de az egyszerű emberek álmából nem sok lett. A hozzá hasonlító személygépkocsit, a Volkswagent, csak a háború után ismerte meg a világ. Viszont megvoltak az alapjai egy hatékony, katonai célokra megfelelő autónak. az első pár darab bogárhátú volt, ami inkább hétköznapra, semmint katonai célra felelt meg. Majd jött a Kübelwagen Typ 82 és a komolyabb testvér, a Schwimmwagen alapja, a Typ 87 négykerék meghajtású parancsnoki kocsi. Mindegyik autót a Porsche tervezőirodájában álmodták meg.

1940. június elején a WHA (fegyveres erők hivatala) felkérte Ferdinand Porschét, hogy a Kübelwagen Typ 87-ből fejlesszen ki egy kétéltű járművet.
Követelmények:
- vízen való haladás legalább 10 km/h sebességgel
- a jármű elhagyása nélkül tudjon vízreszállni, illetve abból kijönni
- természetesen négykerék meghajtás
- olcsó, egyszerű, gyors előállítás

Több prototípus is készült, de amíg a BMW és a Horch járművei elsüllyedtek, vagy elakadtak a sárban, addig a Porsche által építettek állták a próbát. Az első a Typ 129, amely tengeralattjáró formája, nehézkes mozgása és irányítása miatt nem hozott jó eredményeket.

Majd jött a Typ 128, ami külsőleg a 166-ra nagyon hasonló, de két méterrel rövidebb tengelytávú volt. Volt egy Typ 138, amelyet számtalan apróság tett jobbá elődjétől, de arra nincs bizonyíték, hogy egyet is összeépítettek volna. Csak a Porsche-archívumban látható képek bizonyítják létezését. A végső változat a Typ 166, 1941. augusztusában született meg, de a sorozatgyártás csak 1942. februárjában kezdődött el.

A tervezők a régi kétéltű csigamozgató szerkezetét elhagyták, így a hátsó ülésen ülő utas egy pálca segítségével tudta üzembe helyezni a propellert. A motor már nem egy hosszú csövön szívta a hűtéshez szükséges levegőt, hanem a hátsó ülések között lévő ráccsal lefedett nyíláson. Gömbölyűbb megerősített kád formájú karosszériát kapott, mert a régi hajlamos volt az elcsavarodásra. A hátsó erőátviteli rendszernél magasított áttételt alkalmaztak. és fogaskerék áttételen keresztül hajtották a kerekeket. A motorháztető mögé helyezték a kipufogót, hogy a vízvonaltól minél magasabbra kerüljön, viszont a motort és a váltót változatlanul hagyták.

Nem akartam a jármű technikai adatait leírni, mert azt már sokan megtették előttem. Inkább csak kedvcsinálónak szántam a cikket egy impozáns kis makett megépítéséhez. Úgy érzem, ahhoz elég ez a dióhéjnyi történet. Aki II. világháborús német maketteket épít, annak feltétlenül ajánlom ennek a szompatikus járműnek az összeépítését. Ehhez jó alap lehet a Tamiya 35224-es készlete, amely tapasztalatom szerint a legjobb a piacon. A cikkel kapcsolatban bárki építő kritikáját szívesen fogadom.

Ress Gábor