McDonnell Douglas F-4N Phantom II
1:48, Esci
Pintér György - Múzeumi krimik
Az F-4 Phantom II volt a világ első több feladatú repülőgépe, jócskán megelőzve a korát. Használhatjuk a most divatos komplex fegyver rendszer jelzőt is, hiszen egy elég időt álló platformot sikerült a McDonnell Douglasnak megalkotnia. A Phantom prototípusa 1957. május 27-én repült először. Az F-4B típusból állt először szolgálatba 649 darab 1962-ben a U.S.Navy kötelékébe. A tengerészet kölcsön adott 29 db-t a légierőnek, kipróbálás céljából. Miután az összes légierős gépet felülmúlta, így megrendelték a saját F-4C változatukat. A folyamatos fejlesztésnek köszönhetően elég sok alváltozat jött létre. A tengerészetnél F-4B,J,N,S , a légierőben F-4C,D,E illetve a felderítő RF-4 változatok. A vietnámi háborúból sikeresen kivette a részét, bár ott jött elő az egyik legnagyobb hiányossága, a fedélzeti gépágyú hiánya. A gép karban tartás és javítás is elég macerás volt, sok álmatlan éjszakát okozva a műszaki állománynak. A háború szülte a F4G Wild Weasel (vadmenyét) változatot, melyet az ellenséges légvédelmi rendszerek ellen fejlesztettek ki.
A hidegháborúba a Phantom alkotta a NATO légierejének gerincét.
Mivel gyerekkorom egyik kedvenc repülője volt, régen terveztem a megépítését. A tengerészeti gépeket mindig is előnybe részesítettem, azon belül is a Jolly Rogers század által repült típusokat szeretném összegyűjteni, így természetesen koponyás svancú F-4B Phantomot akartam építeni.
A beszerzés elég kalandos volt, mert nem akaródzott közel tízezer forintot kiadni a makettért. Miután átböngésztem az elérhető gyártók termékeit, a régi 1/48-as Escire jutott a választás.
Természetesen mire eldöntöttem, hogy beszerzem, égen-földön nem találtam tengerészeti változatot. kényszer megoldásból vettem egy F-4E-t, ráadásul a Thunder Birds gépét, fegyverzet nélkül. Bő egy évig gyűjtögettem a tengerészeti változathoz való alkatrészeket, kabint, hajtóművet, orrkúpot, első futómű ajtót és kerekeket. A probléma az volt, hogy az Escihez nem gyártottak kiegészítőt, így a Hasegawához gyártott műgyanta másolatokat, ill. Eduard maratást szereztem be. A legnagyobb kiadás az amerikai Furball matrica volt, melyet szerencsére felesbe vettem egy makettező kollégával. Ez tartalmazta az összes stencilt, felségjeleket és a Jolly Rogers jelzéseket. Egy bibi volt, hogy egy konkrét F-4N gép jelzései voltak.
Szerencsére csak egy nagy különbség volt, a légbeömlő tetején lévő antenna .
A makett építését a kabinnal kezdtem. Első lépésként a műgyanta kabint kellett hozzáigazítani a a két fél törzsbe. Ez töméntelen mennyiségű porral járt, ráadásul a törzs belsejéből is ki kellett marni egy keveset. A legnagyobb gubanc az orr futó akna felső része és a kabin aljánál volt. Ott szinte hártya vékonyságura csiszoltam. Miután a műgyanta elemeket befaragtam, lefújtam Gunze H417+világos szürke keverékvel. Az Eduard maratott műszer panel ugyan ezt a szint kapta, a műszereket tartalmazó film lap hátulját fehérrel festettem. Száradás után hozzá igazítottam a műgyantához, ill . felhelyeztem a kabintetőre is a maratott alkatrészeket. Amikor végeztem az alkatrészek összeragasztásával, félretettem és jöhetett a törzs feljavítása.
Első lépésként az internetről letöltött rajzok alapján megjelenítettem a szegecseket Z63 féle rádlizó segítségével. A nagyobb szegecs, vagy csavar fejek elkészítésére vékony injekciós tűt használtam. Panel vonalat csak a gerincen kellett pótolni. A legnagyobb átalakításnak a szívó csatorna elkészítése bizonyult. Kezdésként kivágtam a nyílást, majd vékony rézlemezből elkészítettem a csatornát. Ez két félből áll, melyet pillanat ragasztóval ragasztottam össze és rögzítettem a beömlő nyíláshoz. Miután lefestettem Revell 5 fehérrel, a végére beragasztottam a turbinát, melyet egy Academy F-15-ös készletből szereztem. A turbinát Gunze H76 égett fém színnel festettem, majd Humbrol alumínium festékkel szárazecseteltem. Ugyanezzel a megoldással festettem a vízszintes vezérsíkok belső részét és a kiömlőket is csak ott még egy kis sötét barnával (Revell 84) is átdörzsöltem a felületet. A hajtómű kiömlőit szintén bele kellett faragni a helyére.
A következő barkácsolás a beömlők felső részén található antenna burkolatok voltak, melyeket AIM-7 rakéta törzs felekből készítettem.
Eljött az építés fénypontja, a két törzs fél összeillesztése. Az orr résznél pillanat ragasztót és műanyag szorítókat kellett használnom. Következő lépésként bekábeleztem a futómű aknákat, ill. behelyeztem az Edu maratott alkatrészeit. Ugyanezzel a lendülettel elkészítettem a futóműveket is. A vezetékeléshez 0.2, 0.3, 0.5mm-es ónhuzalokat használtam.
A huzalozás után összeállítottam a szárnyakat és egyesítettem a törzzsel.
Következett a várva várt festés. Először Model Master 1569 sárgával festettem a szárny végeket és a svanc tetejét. Maszkolásuk után Revell 6 matt feketével lefújtam a svancot, a kabin elötti részt, a már lemaszkolt kabin tetőt, katapult üléseket és átfújtam a panelosztásokat, ill. előárnyékoltam a felületet. A svanc belépő élét Tamiya XF-16 alu festékkel fújtam. Ez után Guze H 11 fehérrel fújtam a gép hasát, az orrot, vízszintes vezérsíkokat, rakétákat, futómű szárakat, üzemanyag tartályokat és a felső felületen egy-két panelt. A Gunze fehéret itt-ott megfújtam Revell 5 fehérrel, hogy még elhasználódottabb felületet kapjak. A fehér részek kitakarása után megkapta a gép a világosszürke felső színt Gunze 315-ös festékkel.
A felület száradása után eltávolítottam a maszkokat és jöhetett a koszolás, melyet a jól bevált pasztel porral végeztem. A lecsiszolt kréta pórt 0/3-as ecsettel kentem a lemezosztásokba, utána a felesleget széles ecsettel menetiránnyal ellentétesen letöröltem a felületről. Közbe kifestettem az üléseket fényképek alapján. Az ülés párna Humbrol 155, a szíjjak kékes-szürke színt kaptak.
A koszolás után kapott a repülő két réteg fényes lakkot, előtte beragasztottam a futóművet. Három nap száradás után elkezdtem a matricázást. A Furball terméke remek, elég vékony és nagyon szépen tapad a felületre. A nagyobb matricáknál van egy kis probléma, hogy ha egyszer rászívta magát a felületre, nagyobb víz mennyiség hatására sem hajlandó megmozdulni.
A matricák száradása után felhelyeztem a rakétákat és az üzemanyag tartályokat, majd következett még egy réteg fényes lakk, majd zárás képen két réteg matt lakk.
A svancra felragasztottam az injekciós tűkből készített antennákat. Ez után egy kis kényszer pihenő következett, mert nem voltak megfelelő kerekek a géphez. miután beszereztem Csitei Bélától a Brassin kerekeket, folytathattam az építést. Első lépésként a Brassin kerekekbe be kellett ragasztanom egy közbetétet, melyet fülpucoló szárából készítettem. Végül lefestettem és kicsit koszoltam a gumi felületét sötétszürkével. A felhelyezése után felhelyeztem a kabin tetőt és a beszálló létrát.
Miután készen voltam még sokáig nem tettem be a vitrinbe, napokig gyönyörködtem benne. Ennek meg lett a hátul ütője, mert ilyenkor mindig találni kisebb hibákat. Ennek ellenére elégedett vagyok a végeredménnyel, a nehézségek ellenére az építés majdnem minden percét élveztem. Arra vagyok a legbüszkébb amikor megkérdezik, hogy Eduard, vagy Academy gyártmányú a makett.
A hidegháborúba a Phantom alkotta a NATO légierejének gerincét.
Mivel gyerekkorom egyik kedvenc repülője volt, régen terveztem a megépítését. A tengerészeti gépeket mindig is előnybe részesítettem, azon belül is a Jolly Rogers század által repült típusokat szeretném összegyűjteni, így természetesen koponyás svancú F-4B Phantomot akartam építeni.
A beszerzés elég kalandos volt, mert nem akaródzott közel tízezer forintot kiadni a makettért. Miután átböngésztem az elérhető gyártók termékeit, a régi 1/48-as Escire jutott a választás.
Természetesen mire eldöntöttem, hogy beszerzem, égen-földön nem találtam tengerészeti változatot. kényszer megoldásból vettem egy F-4E-t, ráadásul a Thunder Birds gépét, fegyverzet nélkül. Bő egy évig gyűjtögettem a tengerészeti változathoz való alkatrészeket, kabint, hajtóművet, orrkúpot, első futómű ajtót és kerekeket. A probléma az volt, hogy az Escihez nem gyártottak kiegészítőt, így a Hasegawához gyártott műgyanta másolatokat, ill. Eduard maratást szereztem be. A legnagyobb kiadás az amerikai Furball matrica volt, melyet szerencsére felesbe vettem egy makettező kollégával. Ez tartalmazta az összes stencilt, felségjeleket és a Jolly Rogers jelzéseket. Egy bibi volt, hogy egy konkrét F-4N gép jelzései voltak.
Szerencsére csak egy nagy különbség volt, a légbeömlő tetején lévő antenna .
A makett építését a kabinnal kezdtem. Első lépésként a műgyanta kabint kellett hozzáigazítani a a két fél törzsbe. Ez töméntelen mennyiségű porral járt, ráadásul a törzs belsejéből is ki kellett marni egy keveset. A legnagyobb gubanc az orr futó akna felső része és a kabin aljánál volt. Ott szinte hártya vékonyságura csiszoltam. Miután a műgyanta elemeket befaragtam, lefújtam Gunze H417+világos szürke keverékvel. Az Eduard maratott műszer panel ugyan ezt a szint kapta, a műszereket tartalmazó film lap hátulját fehérrel festettem. Száradás után hozzá igazítottam a műgyantához, ill . felhelyeztem a kabintetőre is a maratott alkatrészeket. Amikor végeztem az alkatrészek összeragasztásával, félretettem és jöhetett a törzs feljavítása.
Első lépésként az internetről letöltött rajzok alapján megjelenítettem a szegecseket Z63 féle rádlizó segítségével. A nagyobb szegecs, vagy csavar fejek elkészítésére vékony injekciós tűt használtam. Panel vonalat csak a gerincen kellett pótolni. A legnagyobb átalakításnak a szívó csatorna elkészítése bizonyult. Kezdésként kivágtam a nyílást, majd vékony rézlemezből elkészítettem a csatornát. Ez két félből áll, melyet pillanat ragasztóval ragasztottam össze és rögzítettem a beömlő nyíláshoz. Miután lefestettem Revell 5 fehérrel, a végére beragasztottam a turbinát, melyet egy Academy F-15-ös készletből szereztem. A turbinát Gunze H76 égett fém színnel festettem, majd Humbrol alumínium festékkel szárazecseteltem. Ugyanezzel a megoldással festettem a vízszintes vezérsíkok belső részét és a kiömlőket is csak ott még egy kis sötét barnával (Revell 84) is átdörzsöltem a felületet. A hajtómű kiömlőit szintén bele kellett faragni a helyére.
A következő barkácsolás a beömlők felső részén található antenna burkolatok voltak, melyeket AIM-7 rakéta törzs felekből készítettem.
Eljött az építés fénypontja, a két törzs fél összeillesztése. Az orr résznél pillanat ragasztót és műanyag szorítókat kellett használnom. Következő lépésként bekábeleztem a futómű aknákat, ill. behelyeztem az Edu maratott alkatrészeit. Ugyanezzel a lendülettel elkészítettem a futóműveket is. A vezetékeléshez 0.2, 0.3, 0.5mm-es ónhuzalokat használtam.
A huzalozás után összeállítottam a szárnyakat és egyesítettem a törzzsel.
Következett a várva várt festés. Először Model Master 1569 sárgával festettem a szárny végeket és a svanc tetejét. Maszkolásuk után Revell 6 matt feketével lefújtam a svancot, a kabin elötti részt, a már lemaszkolt kabin tetőt, katapult üléseket és átfújtam a panelosztásokat, ill. előárnyékoltam a felületet. A svanc belépő élét Tamiya XF-16 alu festékkel fújtam. Ez után Guze H 11 fehérrel fújtam a gép hasát, az orrot, vízszintes vezérsíkokat, rakétákat, futómű szárakat, üzemanyag tartályokat és a felső felületen egy-két panelt. A Gunze fehéret itt-ott megfújtam Revell 5 fehérrel, hogy még elhasználódottabb felületet kapjak. A fehér részek kitakarása után megkapta a gép a világosszürke felső színt Gunze 315-ös festékkel.
A felület száradása után eltávolítottam a maszkokat és jöhetett a koszolás, melyet a jól bevált pasztel porral végeztem. A lecsiszolt kréta pórt 0/3-as ecsettel kentem a lemezosztásokba, utána a felesleget széles ecsettel menetiránnyal ellentétesen letöröltem a felületről. Közbe kifestettem az üléseket fényképek alapján. Az ülés párna Humbrol 155, a szíjjak kékes-szürke színt kaptak.
A koszolás után kapott a repülő két réteg fényes lakkot, előtte beragasztottam a futóművet. Három nap száradás után elkezdtem a matricázást. A Furball terméke remek, elég vékony és nagyon szépen tapad a felületre. A nagyobb matricáknál van egy kis probléma, hogy ha egyszer rászívta magát a felületre, nagyobb víz mennyiség hatására sem hajlandó megmozdulni.
A matricák száradása után felhelyeztem a rakétákat és az üzemanyag tartályokat, majd következett még egy réteg fényes lakk, majd zárás képen két réteg matt lakk.
A svancra felragasztottam az injekciós tűkből készített antennákat. Ez után egy kis kényszer pihenő következett, mert nem voltak megfelelő kerekek a géphez. miután beszereztem Csitei Bélától a Brassin kerekeket, folytathattam az építést. Első lépésként a Brassin kerekekbe be kellett ragasztanom egy közbetétet, melyet fülpucoló szárából készítettem. Végül lefestettem és kicsit koszoltam a gumi felületét sötétszürkével. A felhelyezése után felhelyeztem a kabin tetőt és a beszálló létrát.
Miután készen voltam még sokáig nem tettem be a vitrinbe, napokig gyönyörködtem benne. Ennek meg lett a hátul ütője, mert ilyenkor mindig találni kisebb hibákat. Ennek ellenére elégedett vagyok a végeredménnyel, a nehézségek ellenére az építés majdnem minden percét élveztem. Arra vagyok a legbüszkébb amikor megkérdezik, hogy Eduard, vagy Academy gyártmányú a makett.
|
| 2015-08-17 21.15.14 |
|
| 2015-04-02 13.19.15 |
|
| 2015-04-02 13.19.33 |
|
| 2015-04-02 13.34.13 |
|
| 2015-04-02 13.34.48 |
|
| 2015-04-02 13.35.25 |
|
| 2015-04-02 16.32.54 |
|
| 2015-04-06 22.54.18 |
|
| 2015-04-06 22.54.52 |
|
| 2015-04-06 22.55.26 |
|
| 2015-04-06 22.55.49 |
|
| 2015-05-09 09.26.49 |
|
| 2015-05-09 09.27.12 |
|
| 2015-05-16 21.03.45 |
|
| 2015-05-25 11.06.28 |
|
| 2015-05-26 05.31.00 |
|
| 2015-07-08 22.39.44 |
|
| 2015-07-08 22.41.19 |
|
| 2015-07-16 05.28.13 |
|
| 2015-07-16 05.28.54 |
|
| 2015-07-24 01.29.01 |
|
| 2015-08-05 17.50.50 |
|
| 2015-08-05 17.55.56 |
|
| 2015-08-06 22.49.26 |
|
| 2015-08-06 22.50.30 |
|
| 2015-08-06 22.51.00 |
|
| 2015-08-17 21.14.34 |
|
| 2015-08-17 23.59.47 |
|
| 2015-08-18 00.00.47 |
|
| 2015-08-18 00.01.25 |
|
| 2015-08-18 00.02.13 |
|
| 2015-08-06 22.51.40 |
|
| 2015-08-18 00.01.25 |
|
| 2015-08-17 21.15.00 |
2015.11.03.