A dupla vadló

F-82E Twin Mustang

1:48, Modelcraft
A Második Világháborúban az amerikai légierő sikeresen alkalmazta kísérővadász feladatkörben a North American P-51 Mustang vadászgépét. Ezt a típust nem is kell bemutatni senkinek. A légierőben viszont már olyan bombázógépek fejlesztése folyt, amelyeknek az eddigieknél is nagyobb volt a hatótávolsága. Ezeknek kerestek kísérő vadászgépet, viszont ehhez a P-51 már nem volt elég. Adta magát az ötlet, hogy két Mustangból csináljanak egyet, és így a kiváló repülési jellemzők mellé még nagyobb hatótávolság is párosulhat. A tervezés még a háború folyamán megkezdődött, ám az új vadászgép, ami a P-81 Twin Mustang nevet kapta, már csak a háború után állhatott rendszerbe. Bár első ránézésre tagadhatatlan a hasonlóság a nagynevű őssel, mégis szinte mindent átalakítottak az új gépen, hovatovább egy teljesen új konstrukciót hozva létre.
A törzseket az orr és a farok irányába meghosszabbították, új szárnyakat terveztek, a futómű is teljesen új formát öltött. A két törzset egyetlen vízszintes vezérsík kötötte össze. A hat 12,7-es géppuskából álló fegyverzetet a két törzs közti szárnyrészbe helyezték. A pilóta a baloldali kabinban ült, a hosszútávú repüléseknél a jobboldali kabinban ülő „másodpilóta” vehette át tőle a gép irányítását. A két kabin műszerezettsége eltért, a jobb oldaliban csak a legszükségesebb műszerek kaptak helyet. A pilóta ülését kényelmesre tervezték, a pedálokat ki lehetett akasztani, hogy kinyújtózhasson. A Két 12 hengeres Allison motor 740 km/h végsebességre gyorsíthatta a gépet, és 3600 km-es hatótávolsággal valóban ideális kísérő vadászgéppé vált. Később a gépet átnevezték, F-82 jelölést kapott, és elkészült az éjszakai vadász változat is. Ennek a középső szárnyrészéhez egy előrenyúló, hosszú,hengeres tartályába helyezték a lokátort, és a jobb kabinban ülő tag lett a radaroperátor. A típust a Koreai Háborúban is bevetették, hatótávolsága miatt közvetlenül Japánból. Az első mindenidős sugárhajtású radaros vadászok megjelenésével a Twin Mustang ideje leáldozott, és 1953-ban (270 darab legyártását követően) kivonták a hadrendből.

Twin Mustangot makettben beszerezni nem egyszerű dolog. 1/72-ben talán még nem is olyan lehetetlen, na de 1/48-ban elég nagy szerencse kell hozzá. A Modelcraft nevű cég ez utóbbi méretarányban a P-82 több verzióját is kiadta. Lássuk hát, mit kapunk a pénzünkért.
A doboz szép és ízléses grafikájú,és büszkén hirdeti, hogy több mint 144 darabból álló pazar makettet rejt. Hát a belbecs azért erre rácáfol. Na nem a darabszámra, mert az megvan. A dobozban öt öntőkereten vannak az alkatrészek, ebből egy az átlátszóaké. Az utóbbin csak a kabintetők és a szélvédők vannak, elég rendesen karcosak is. A többi alkatrész is sorjás, és szinte minden részlet elnagyolt. Az már elsőre látszik, hogy lesz munka bőven. Az illeszkedések átlagosak, ám az orr-rész a motorral a törzshöz nem passzol, faragni és tömíteni kell. Mivel a madárka kéttörzsű, mindezt kétszer. A kabin felszereltsége lesújtóan szegényes, csúnya, pontatlan. Mind a kettő, természetesen. Az összeállítási rajz (ami szintén nem a XXI. század átlaga, de talán nem is a XIX.-é) figyelmeztet minket, hogy nem mindegy melyik alkatrész (műszerfal szerűség) melyik kabinba kerül. Szerintem meg mindegy, olyan rondák és elnagyoltak. Türelmesebb makettezők nyugodtan üljenek neki a feljavításnak, és persze szorozzák be kettővel. A szárnyak és a törzsek illeszkedését nevezzük átlagosnak, a panelvonalak negatívak és itt-ott határozatlanok. A törzsek és a szárnytövek találkozásai tömítőpaszta után kiáltanak. A futómű is csak egy jóindulatú átlagos minősítést kaphat, akárcsak az aknafedelek. A törzs alatti hűtő beömlőit külön darabokból kapjuk (minek így szétbontani az alkatrészeket…?),de beragasztásuk előtt jelentős faragást igényelnek. (nem reszelést, faragást) A légcsavar lapátokat külön darabonként mellékelik, és rendesen figyelni kell, hogy állítjuk be őket. Az alkatrészszámot növelik a nem irányított rakéták, kidolgozásuk szintén szegényes. Talán a pót üzemanyag tartályokra nem panaszkodhatunk, de sovány vigasz ez. A kabin szélvédője a törzshöz sehogyan sem akar passzolni. Anyaga rideg, könnyen törik, igazából újat kellene önteni, de gondolom, hozzám hasonlóan nem sokan művelik ezt a mesterséget. A makett egyetlen kifogástalan eleme a matricalap. Pontos, vékony, szép.
Így összegzésül: a makett az árát semmiképp sem éri meg. Nekem, aki a korszak gépeit gyűjti, mégis felbecsülhetetlen értékű. Főleg mert elképesztő sok meló volt vele. Noha egy nálam kicsit is képzettebb kolléga bizonyára pompás makettet varázsolt volna belőle, az én tudásommal ennyire futotta. Azonban szerény házi múzeumomba így is előkelő helyre került. A ritkasága miatt is.
doboz
doboz
keret1
keret1
keret2
keret2
keret3
keret3
keret4
keret4
keret5
keret5
matrica
matrica
kép1
kép1
kép2
kép2
Apja fia
Apja fia
2010.10.27.
trooper
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Gotha
2010.11.14. 13:16:51
Nagyon szép és különleges gép, mindig is csodáltam hogy tudnak vele repülni :). Gratula!
Juhasz.Adam
2010.11.14. 15:26:15
Én ilyenről még nem is hallottam!
De a makett és az ötlet is tettszik, széééép munkaaaaa!
cooper
2010.11.16. 11:13:02
a repüléshez nem értek ,mint annyi más dologhoz se ,de érdekelne hogy mi célt szolgált ez a szerkezet. minek volt két pilóta a gépen? stb stb
cooper
2010.11.16. 11:14:24
na klasz meglehet a cikket kellett volna elolvasni elöbb ,de olyan hosszú:)) azért pár kérdés még maradt
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció