Mikojan-Gurjevics MiG-19PM Farmer
1:72, Bilek
No.958
Pintér György - Múzeumi krimik
Amikor valahol szóba kerülnek a MiG-ek, az emberek mire gondolnak rögtön? Felrémlenek a koreai háborúban pánikot keltő Mig-15-ök, amelyek a magyar sugaras repülés pilótabölcsői is voltak. Emlékezünk még a Vietnam felett Phantomokat megalázó Mig-17-es vadászokra, a sikeres MiG-21 családra. Még találkozhatunk a kecskeméti MiG-29-ekkel, de ha elhangzik a Mig-19-es neve, akkor azt bizony csend szokta követni. Na igen, a MiG-család mostohatestvéréről van szó.
A Mig-19-es születése tulajdonképpen egy, a Mig-15-ből kiinduló fejlesztési sorozatnak volt köszönhető. A tervezés alapja igen egyszerűen lett megfogalmazva az ’50-es évek elején: Gyorsabban, magasabbra, messzebbre, lehetőleg még tegnap… Az 1953-ban először felszálló prototípus mindezeknek eleget is tett és korának egyik legfigyelemreméltóbb repülőgépévé vált. Az erősen nyilazott szárnyú, két hajtóműves gép sebessége már vízszintes repülési helyzetben is átlépte a hangsebességet, így a Keleti-blokk első szuperszónikus vadászgépévé tette. Két fő változatban gyártották: Az alap gép egyszerű műszerezettségű volt és csak jó látási viszonyok mellett lehetett eredményesen alkalmazni, míg a másik fő változat már radarral volt felszerelve a bonyolult időjárási körülmények között elvégzendő elfogó feladatokhoz. Természetesen a két fő változaton belül további alváltozatok is voltak, bár ezek száma nem volt olyan magas, mint a Mig-21 esetében.
Maga a gép nem volt rossz konstrukció, de felépítése miatt evolúciós zsákutcának bizonyult és a pár évvel később megjelenő Mig-21 néhány év alatt kiszorította a Varsói Szerződés légierőiből ezt a típust.
A Mig-19 kiválóságát azonban mi sem bizonyítja jobban, hogy a kínaiak által gyártott (és továbbfejlesztett) F-6-ok a 90-es évek végéig sikeresen láttak el harci feladatokat a pakisztáni légierőben, sőt Albánia és Kína a mai napig használja ezeket a gépeket.
A Mig-19-es több konfliktusban is szerepelt. A típus a vietnami háborúban nem jutott túl nagy szerephez, viszont Pakisztán sikeresen alkalmazta az Indiával vívott háborúk során. Szomorú kimenetele volt a Szvedrovszk feletti U-2 elleni bevetésüknek, ahol a Mig-19-es géppár parancsnokát a kapkodó légvédelem lőtte le. Érdekes adat, hogy az összes MiG típus közül a 19-nek a legjobb a légiharc győzelem/veszteség aránya.
A makett:
Ha az ember egy 1/72-es MiG-19-es megépítésére adja a fejét, akkor nincs túl sok választási lehetősége. A KP valamikor a ’70-es évek végén készítette el a radar nélküli MiG-19S változatot, majd a ’90-es években követte őt a Bilek, akik viszont elkészítették a MiG-19S, P, PM, valamint a kínai F-6 változatokat is. (Állítólag a Heller is kiadta valamikor a saját makettjét, de erről semmit sem tudok.)
A Bilek MiG-19PM –szerintem nem éppen esztétikus– dobozát kibontva két szürke öntőkeretet, egy osztott kabintetőt, egy műgyanta alkatrészt és egy egész szépen nyomtatott matricalapot találhatunk. Első pillantásra a készlet elég jónak tűnik, a turpisságok csak a tüzetes vizsgálódáskor derülnek ki.
A kabint összesen 9 alkatrészből kell összerakni. A Bilek mindenképpen dicséretet érdemelt volna a külön-külön elkészített oldalfalakért és oldalkormány-pedálokért, de az megjelenített részletek túl határozatlanra sikerültek. A két részes katapultülés sajnos egyáltalán nem hasonlít az eredetire (bár a KP készlethez képest jobb). A műszerfal sem a legjobb, de használható.
A sárkány főbb elemeinek felülete szépen sikerült, a panelvonalakat vékony mélyedések képviselik a maketten, öntési hibákkal –az én példányom esetében- nem találkoztam. A törzs első részéhez a radar nélküli és a radaros változatok alkatrészeit is mellékeli a gyártó. A készlet egyetlen műgyanta eleme ide készült, ez a P/PM változatok radarral szerelt beömlője, amely sajnos a szívócsatornát kb. 4mm után illúzióromboló módon lezárja. A főbb alkatrészek illeszkedéséről egyelőre nem tudok mit mondani, mert a gép összerakását még nem kezdtem el.
A futóművek meglepően részletesek, az alkatrészeken ugyan van némi sorja, de ez csak kevés többletmunkát jelent. Az orrfutó akna mélysége nem megfelelő, a főfutóké elfogadható. Érdekes, de szerintem a régi KP makett főfutó aknáinak mintázata szebben sikerült… A futóakna-ajtók nagyon szépek és részletesek, viszont sajnos nagyon vastagok.
Az apró alkatrészek (köztük tucatnyi beömlő, áramlásterelő-lemezek, pitot-csövek, hajtómű kiömlők, póttartályok) jó közepes minőségűek. A mellékelt fegyverzet (4 db RSz2-USz rakéta) nagyon elnagyolt, a pilonok közül pedig kettő mérethibás! A két részre bontott kabintető nem túl vastag, ennek ellenére kissé opálos.
A szépen és pontosan nyomtatott, tenyérnyi matricalap öt natúr fémszínű gép (mindegyik PM változat) jelzéseit tartalmazza, tételesen egy-egy szovjet, csehszlovák, lengyel, bolgár és NDK géphez. Érdekes, hogy a fénymásolt összeállítási útmutató elején viszont a szolnoki múzeum 28-as oldalszámú gépe látható, de ehhez jelzéseket nem kapunk…
Az Extratech maratás:
Az alig tenyérnyi rézlap a legfontosabb, feltétlenül javításra, vagy cserére szoruló kisebb-nagyobb alkatrészeket (44 db) tartalmazza. A kabin oldalfalai részletesebbé tehetők egy, illetve két maratással, kapunk egy gyönyörű műszerfalat és oldalkormány pedálokat. A katapultülés váza és fejtámlája nagyon hasznos, sokat dob az ülés összképén, akárcsak a kabintető hátracsúszó része alá szánt lemezborítás.
A futóaknák takarólemezei szépek, de ezek felhasználásával a főfutók aknaajtóin található kidudorodásokat pótolni kell valahogyan. Az ide mellékelt két darab hidraulikus munkahenger nem biztos, hogy élethű, inkább injekciós tűkből fogom legyártani ezeket. Szépen sikerült és nagyon hasznos viszont a szárnyak felső részén lévő két terelőlemez, a póttartályok szárnyai, a késantenna és a két hajtómű-kiömlő.
A Pavla kabintető:
A vékony, víztiszta alkatrésznek egyetlen hibája, hogy egy darabból van, így a kabin kinyitásához ketté kell vágni. A kivitelezés nem lehetetlen, de hibázásra nincs lehetőség…
A műgyanta alkatrészek:
Ezeket egy makettező kollégától kaptam, de a 8 db, szépen megmunkált alkatrész eredetét egyelőre nem sikerült kiderítenem. A kanteknő egy darabból álló alkatrésze nagyon szép, részletes a műszerfal és annak borítása, a katapultülés is szemet gyönyörködtető. A P/PM változatokra jellemző, egyrészes orrban kb 3,5 cm hosszan van a bemlőnyílás kidogozva, ami ebben a méretarányban több, mint elégséges. Sajnos az orrfutóaknát mélyíteni kell majd. A rakétaindító sinekből –a valóságnak megfelelően- hosszabb és rövidebb változatokat is rejtett a parányi zacskó.
Összefoglalva: Hibái, hiányosságai ellenére a Bilek makettje nem rossz, bátran ajánlható minden, kicsit tapasztaltabb makettépítő számára. A kiegészítők beszerzése idő és türelem kérdése, de nem lehetetlen és –előre láthatóan- nagyon látványossá teszik majd e méltatlan módon elfeledett szuperszónikus madár kicsinyített mását.
A Mig-19-es születése tulajdonképpen egy, a Mig-15-ből kiinduló fejlesztési sorozatnak volt köszönhető. A tervezés alapja igen egyszerűen lett megfogalmazva az ’50-es évek elején: Gyorsabban, magasabbra, messzebbre, lehetőleg még tegnap… Az 1953-ban először felszálló prototípus mindezeknek eleget is tett és korának egyik legfigyelemreméltóbb repülőgépévé vált. Az erősen nyilazott szárnyú, két hajtóműves gép sebessége már vízszintes repülési helyzetben is átlépte a hangsebességet, így a Keleti-blokk első szuperszónikus vadászgépévé tette. Két fő változatban gyártották: Az alap gép egyszerű műszerezettségű volt és csak jó látási viszonyok mellett lehetett eredményesen alkalmazni, míg a másik fő változat már radarral volt felszerelve a bonyolult időjárási körülmények között elvégzendő elfogó feladatokhoz. Természetesen a két fő változaton belül további alváltozatok is voltak, bár ezek száma nem volt olyan magas, mint a Mig-21 esetében.
Maga a gép nem volt rossz konstrukció, de felépítése miatt evolúciós zsákutcának bizonyult és a pár évvel később megjelenő Mig-21 néhány év alatt kiszorította a Varsói Szerződés légierőiből ezt a típust.
A Mig-19 kiválóságát azonban mi sem bizonyítja jobban, hogy a kínaiak által gyártott (és továbbfejlesztett) F-6-ok a 90-es évek végéig sikeresen láttak el harci feladatokat a pakisztáni légierőben, sőt Albánia és Kína a mai napig használja ezeket a gépeket.
A Mig-19-es több konfliktusban is szerepelt. A típus a vietnami háborúban nem jutott túl nagy szerephez, viszont Pakisztán sikeresen alkalmazta az Indiával vívott háborúk során. Szomorú kimenetele volt a Szvedrovszk feletti U-2 elleni bevetésüknek, ahol a Mig-19-es géppár parancsnokát a kapkodó légvédelem lőtte le. Érdekes adat, hogy az összes MiG típus közül a 19-nek a legjobb a légiharc győzelem/veszteség aránya.
A makett:
Ha az ember egy 1/72-es MiG-19-es megépítésére adja a fejét, akkor nincs túl sok választási lehetősége. A KP valamikor a ’70-es évek végén készítette el a radar nélküli MiG-19S változatot, majd a ’90-es években követte őt a Bilek, akik viszont elkészítették a MiG-19S, P, PM, valamint a kínai F-6 változatokat is. (Állítólag a Heller is kiadta valamikor a saját makettjét, de erről semmit sem tudok.)
A Bilek MiG-19PM –szerintem nem éppen esztétikus– dobozát kibontva két szürke öntőkeretet, egy osztott kabintetőt, egy műgyanta alkatrészt és egy egész szépen nyomtatott matricalapot találhatunk. Első pillantásra a készlet elég jónak tűnik, a turpisságok csak a tüzetes vizsgálódáskor derülnek ki.
A kabint összesen 9 alkatrészből kell összerakni. A Bilek mindenképpen dicséretet érdemelt volna a külön-külön elkészített oldalfalakért és oldalkormány-pedálokért, de az megjelenített részletek túl határozatlanra sikerültek. A két részes katapultülés sajnos egyáltalán nem hasonlít az eredetire (bár a KP készlethez képest jobb). A műszerfal sem a legjobb, de használható.
A sárkány főbb elemeinek felülete szépen sikerült, a panelvonalakat vékony mélyedések képviselik a maketten, öntési hibákkal –az én példányom esetében- nem találkoztam. A törzs első részéhez a radar nélküli és a radaros változatok alkatrészeit is mellékeli a gyártó. A készlet egyetlen műgyanta eleme ide készült, ez a P/PM változatok radarral szerelt beömlője, amely sajnos a szívócsatornát kb. 4mm után illúzióromboló módon lezárja. A főbb alkatrészek illeszkedéséről egyelőre nem tudok mit mondani, mert a gép összerakását még nem kezdtem el.
A futóművek meglepően részletesek, az alkatrészeken ugyan van némi sorja, de ez csak kevés többletmunkát jelent. Az orrfutó akna mélysége nem megfelelő, a főfutóké elfogadható. Érdekes, de szerintem a régi KP makett főfutó aknáinak mintázata szebben sikerült… A futóakna-ajtók nagyon szépek és részletesek, viszont sajnos nagyon vastagok.
Az apró alkatrészek (köztük tucatnyi beömlő, áramlásterelő-lemezek, pitot-csövek, hajtómű kiömlők, póttartályok) jó közepes minőségűek. A mellékelt fegyverzet (4 db RSz2-USz rakéta) nagyon elnagyolt, a pilonok közül pedig kettő mérethibás! A két részre bontott kabintető nem túl vastag, ennek ellenére kissé opálos.
A szépen és pontosan nyomtatott, tenyérnyi matricalap öt natúr fémszínű gép (mindegyik PM változat) jelzéseit tartalmazza, tételesen egy-egy szovjet, csehszlovák, lengyel, bolgár és NDK géphez. Érdekes, hogy a fénymásolt összeállítási útmutató elején viszont a szolnoki múzeum 28-as oldalszámú gépe látható, de ehhez jelzéseket nem kapunk…
Az Extratech maratás:
Az alig tenyérnyi rézlap a legfontosabb, feltétlenül javításra, vagy cserére szoruló kisebb-nagyobb alkatrészeket (44 db) tartalmazza. A kabin oldalfalai részletesebbé tehetők egy, illetve két maratással, kapunk egy gyönyörű műszerfalat és oldalkormány pedálokat. A katapultülés váza és fejtámlája nagyon hasznos, sokat dob az ülés összképén, akárcsak a kabintető hátracsúszó része alá szánt lemezborítás.
A futóaknák takarólemezei szépek, de ezek felhasználásával a főfutók aknaajtóin található kidudorodásokat pótolni kell valahogyan. Az ide mellékelt két darab hidraulikus munkahenger nem biztos, hogy élethű, inkább injekciós tűkből fogom legyártani ezeket. Szépen sikerült és nagyon hasznos viszont a szárnyak felső részén lévő két terelőlemez, a póttartályok szárnyai, a késantenna és a két hajtómű-kiömlő.
A Pavla kabintető:
A vékony, víztiszta alkatrésznek egyetlen hibája, hogy egy darabból van, így a kabin kinyitásához ketté kell vágni. A kivitelezés nem lehetetlen, de hibázásra nincs lehetőség…
A műgyanta alkatrészek:
Ezeket egy makettező kollégától kaptam, de a 8 db, szépen megmunkált alkatrész eredetét egyelőre nem sikerült kiderítenem. A kanteknő egy darabból álló alkatrésze nagyon szép, részletes a műszerfal és annak borítása, a katapultülés is szemet gyönyörködtető. A P/PM változatokra jellemző, egyrészes orrban kb 3,5 cm hosszan van a bemlőnyílás kidogozva, ami ebben a méretarányban több, mint elégséges. Sajnos az orrfutóaknát mélyíteni kell majd. A rakétaindító sinekből –a valóságnak megfelelően- hosszabb és rövidebb változatokat is rejtett a parányi zacskó.
Összefoglalva: Hibái, hiányosságai ellenére a Bilek makettje nem rossz, bátran ajánlható minden, kicsit tapasztaltabb makettépítő számára. A kiegészítők beszerzése idő és türelem kérdése, de nem lehetetlen és –előre láthatóan- nagyon látványossá teszik majd e méltatlan módon elfeledett szuperszónikus madár kicsinyített mását.
|
| A nem túl eszté… |
|
| Az eredeti matrica |
|
| Keret_1 |
|
| Keret_2 |
|
| HPIM7574 |
|
| A Pavla tet |
|
| Az Extratech maratá… |
|
| A műgyanta beöml |
|
| A műgyanta feljaví… |
|
| Néhány KP alkatré… |
|
| Új oldalszámok |
|
| ...és csillagok |
2009.10.02.
Utolsó módosítás: 2010.05.16.
Utolsó módosítás: 2010.05.16.