Junkers Ju-88 A-4/D-1
1:72, Revell
No.04130
Pintér György - Múzeumi krimik
A makettet egy ismerősömtől kaptam 2009 karácsonyán. Nagyon megörültem neki, mert már régóta szerettem volna megépíteni ezt a híres repülőt. A dobozrajz egész igényes, szinte kiabál, hogy "Vegyél meg!". A doboz oldalán van néhány kép a kész makettről, és aminek nagyon megörültem, az a motor, ugyanis a képeken szabadon van, és nagyon jól néz ki.
A legjobbakra számítva nekiláttam, hogy kibontsam a dobozt, de az a hidegzuhany, amit a nyakamba kaptam, alapjaiban megrengette a Revell-ről kialakított nézeteimet.
A dobozban hét öntőkeretet találtam igénytelenül becsomagolva egy zacskóba. A ronda méregzöld, sorjától alig kivehető alkatrészek fele letörve az öntőkeretről, össze-vissza elszórva, eldeformálódva, eltörve. A viszonylag nagy részt kitöltő "átlátszó" alkatrészeken nem sok fény hatol át, tulajdonképpen,ha lefesteném az egész felületet feketére, akkor sem lenne sokkal rosszabb a fényáteresztő-képessége.
Elnagyolt, pozitív panelvonalak, a nagyobb alkatrészek mindegyike eldeformálódott, esetleg a szegecselés az, amire azt mondhatom, hogy viszonylag szép, de a nagy része úgyis el fog tűnni a tömítésnél vagy a csiszolásnál. Nem tudom,mit hittek ennek a makettnek a készítői, amikor belekezdtek a munkába, valószínűleg azt hitték, hogy már a II. világháborúban is léteztek UAV-k, ugyanis a pilótafülkét úgy ahogy van, egész egyszerűen kihagyták a makettből. És még sorolhatnám tovább, hogy mi milyen katasztrofálisan rossz ezen a maketten, de akkor túl hosszú lenne a cikk.
Még 2008 nyarán azzal az ismerősömmel, akitől a makettet kaptam ellátogattunk Héregre, ahol egy kis csapat repülőket javítgat, épít újra, többek között két Ju-88-ast. Az ott látottak mély nyomot hagytak bennem, és elhatároztam, hogy a Junkers-emet úgy építem meg, ahogy azt Héregen láttam: tulajdonképpen egy félig csupasz géptörzs egy állványon, körülötte néhány alkatrésszel. Így nem kell pilótafülkét építenem, és a ronda, elnagyolt szárnyakat sem kell felragasztanom a gépre.
A héregi műhelyben annyira el voltunk bűvölve, hogy elfelejtettünk fényképezni, így tulajdonképpen nem állt a rendelkezésemre semmilyen információ. Elkezdtem kutatni az interneten, és találtam pár jellegrajzot, ami alapján lehet következtetni a géptörzs belső szerkezetére, és nagy szerencsémre a héregi Junkers-ekről is találtam pár viszonylag jó minőségű fotót.
Már az elején sejtettem, hogy kemény menet lesz, de tele voltam ötletekkel, na meg jó adag kíváncsisággal, úgyhogy legyőztem a félelmeimet, és nekiláttam a makettnek.
Első lépésben levágtam az öntőkeretről a törzs két felét, és megszabadítottam a rengeteg sorjától. Ott, ahol a szárny a törzshöz kapcsolódik, a törzsön végigmegy egy kis kidudorodás, jelezve a szárny helyét. Mivel a csupasz géptörzsön ez nincs, kénytelen voltam a felületet simára reszelni, majd a törzs belső oldalán található, a szárny rögzítésére szolgáló hatalmas múanyag bumszlikat kimartam, majd a helyére vékony műanyaglapot ragasztottam. Erre azért volt szükség, mert a törzsön hatalmas lyuk tátongott, amit epoxy-gyantával ki kellett öntenem. Gondoltam, hogy egyszerű tömítőanyaggal kitömöm, de az alkatrészek csavarodása miatt ez hamar fölrepedezett volna, így elvetettem az ötletet. A kétkomponensű epoxy napokig száradt, és három hétig vártam, hogy végleg megkeményedjen.
Miután ez megvolt, a pozitív panelvonalakat egy kis kézi körfűrész segítségével negatívvá változtattam, majd szikével és reszelővel finomítottam. A képek alapján a törzset több helyen is megvágtam, így egy kicsit meggyengült a külső héj, de a belső szerkezet majd mereven tartja. Tömítőanyaggal eltüntettem az egyenletlenségeket a törzs belsejében, és megjelöltem a nagyobb bordák helyét. A törzs belső keresztmetszetét egy vékony, jól formázható drót segítségével lemásoltam, majd a drót alapján megrajzoltam a bordát papírra. Kivágtam, a kellő helyeken megigazítottam, majd átmásoltam egy sörösdoboz kiterített alumínium lapjára, és abból vágtam ki a végleges bordát. Ezt beragasztotam az egyik törzsfélbe, és hagytam száradni. Amikor megkötött, összepróbáltam a két törzsfelet, és a borda tökéletesen illeszkedett. Ezt a törzs két felére sajnos már nem lehet elmondani, az illesztés egyszerűen POCSÉK.
Miután minden bordát a helyére ragasztottam, elkezdtem a hoszanti merevítők gyártását. Ezt vékony drótból készítettem el, méretre vágtam és a helyére ragasztottam.
A legjobbakra számítva nekiláttam, hogy kibontsam a dobozt, de az a hidegzuhany, amit a nyakamba kaptam, alapjaiban megrengette a Revell-ről kialakított nézeteimet.
A dobozban hét öntőkeretet találtam igénytelenül becsomagolva egy zacskóba. A ronda méregzöld, sorjától alig kivehető alkatrészek fele letörve az öntőkeretről, össze-vissza elszórva, eldeformálódva, eltörve. A viszonylag nagy részt kitöltő "átlátszó" alkatrészeken nem sok fény hatol át, tulajdonképpen,ha lefesteném az egész felületet feketére, akkor sem lenne sokkal rosszabb a fényáteresztő-képessége.
Elnagyolt, pozitív panelvonalak, a nagyobb alkatrészek mindegyike eldeformálódott, esetleg a szegecselés az, amire azt mondhatom, hogy viszonylag szép, de a nagy része úgyis el fog tűnni a tömítésnél vagy a csiszolásnál. Nem tudom,mit hittek ennek a makettnek a készítői, amikor belekezdtek a munkába, valószínűleg azt hitték, hogy már a II. világháborúban is léteztek UAV-k, ugyanis a pilótafülkét úgy ahogy van, egész egyszerűen kihagyták a makettből. És még sorolhatnám tovább, hogy mi milyen katasztrofálisan rossz ezen a maketten, de akkor túl hosszú lenne a cikk.
Még 2008 nyarán azzal az ismerősömmel, akitől a makettet kaptam ellátogattunk Héregre, ahol egy kis csapat repülőket javítgat, épít újra, többek között két Ju-88-ast. Az ott látottak mély nyomot hagytak bennem, és elhatároztam, hogy a Junkers-emet úgy építem meg, ahogy azt Héregen láttam: tulajdonképpen egy félig csupasz géptörzs egy állványon, körülötte néhány alkatrésszel. Így nem kell pilótafülkét építenem, és a ronda, elnagyolt szárnyakat sem kell felragasztanom a gépre.
A héregi műhelyben annyira el voltunk bűvölve, hogy elfelejtettünk fényképezni, így tulajdonképpen nem állt a rendelkezésemre semmilyen információ. Elkezdtem kutatni az interneten, és találtam pár jellegrajzot, ami alapján lehet következtetni a géptörzs belső szerkezetére, és nagy szerencsémre a héregi Junkers-ekről is találtam pár viszonylag jó minőségű fotót.
Már az elején sejtettem, hogy kemény menet lesz, de tele voltam ötletekkel, na meg jó adag kíváncsisággal, úgyhogy legyőztem a félelmeimet, és nekiláttam a makettnek.
Első lépésben levágtam az öntőkeretről a törzs két felét, és megszabadítottam a rengeteg sorjától. Ott, ahol a szárny a törzshöz kapcsolódik, a törzsön végigmegy egy kis kidudorodás, jelezve a szárny helyét. Mivel a csupasz géptörzsön ez nincs, kénytelen voltam a felületet simára reszelni, majd a törzs belső oldalán található, a szárny rögzítésére szolgáló hatalmas múanyag bumszlikat kimartam, majd a helyére vékony műanyaglapot ragasztottam. Erre azért volt szükség, mert a törzsön hatalmas lyuk tátongott, amit epoxy-gyantával ki kellett öntenem. Gondoltam, hogy egyszerű tömítőanyaggal kitömöm, de az alkatrészek csavarodása miatt ez hamar fölrepedezett volna, így elvetettem az ötletet. A kétkomponensű epoxy napokig száradt, és három hétig vártam, hogy végleg megkeményedjen.
Miután ez megvolt, a pozitív panelvonalakat egy kis kézi körfűrész segítségével negatívvá változtattam, majd szikével és reszelővel finomítottam. A képek alapján a törzset több helyen is megvágtam, így egy kicsit meggyengült a külső héj, de a belső szerkezet majd mereven tartja. Tömítőanyaggal eltüntettem az egyenletlenségeket a törzs belsejében, és megjelöltem a nagyobb bordák helyét. A törzs belső keresztmetszetét egy vékony, jól formázható drót segítségével lemásoltam, majd a drót alapján megrajzoltam a bordát papírra. Kivágtam, a kellő helyeken megigazítottam, majd átmásoltam egy sörösdoboz kiterített alumínium lapjára, és abból vágtam ki a végleges bordát. Ezt beragasztotam az egyik törzsfélbe, és hagytam száradni. Amikor megkötött, összepróbáltam a két törzsfelet, és a borda tökéletesen illeszkedett. Ezt a törzs két felére sajnos már nem lehet elmondani, az illesztés egyszerűen POCSÉK.
Miután minden bordát a helyére ragasztottam, elkezdtem a hoszanti merevítők gyártását. Ezt vékony drótból készítettem el, méretre vágtam és a helyére ragasztottam.
|
| Doboztet |
|
| Leírás1 |
|
| Leírás2 |
|
| Leírás3 |
|
| Leírás4 |
|
| Leírás5 |
|
| Festési útmutat |
|
| Keret1 |
|
| Keret2 |
|
| Keret3 |
|
| Keret4 |
|
| Keret5 |
|
| Keret6 |
|
| Nem sok ilyen ronda… |
|
| Matricák |
|
| Átalakított törzs |
|
| A belső műanyag… |
|
| Bordák |
|
| Megvágott tö… |
|
| Váz |
|
| Illesztésnek csú… |
|
| Váz |
|
| DSC01440 |
|
| Alakulgat |
2010.03.12.
Utolsó módosítás: 2010.04.03.
Utolsó módosítás: 2010.04.03.