A gép, ami túl korán született

Fokker Eindecker IV.

1:72, Eduard, Part No.7025
A Fokker e.IV-es egyike az első világháború furcsa repülőszerkezeteinek, viszont amikor Anthony Fokker 1915-ben megépítette az e.III-as és e.IV-es típusokat még senki sem sejthette, hogy a jövő vadászgépeit öntötte – a kor szerény lehetőségeihez mérten – formába.

Miért is különleges ez a gép? Az egyfedelű madár már ránézésre is kilóg az első világháború bi- illetve triplánjainak sorából. Ezen a típuson alkalmaztak először kétsoros, 14 hengeres csillagmotort, amelynek hűtését úgy oldották meg, hogy maga a motor is forgott, illetve e típushoz köthető az első szinkronizált géppuska is. Valószínűleg a sok újítás beépítése miatt a gépekkel rengeteg probléma adódott, amelyek sokszor katasztrofális következményekkel jártak a pilótákra nézve. A géppuska szinkronizáló hibája játszott közre pl. Max Immelmann tragikus halálában is… A pilóták sem kedvelték különösen a típust, mert bár hiába volt valamennyivel gyorsabb, mint korának többi vadászgépe, a manőverező képessége ezekhez képest csapnivaló volt. Csak a második világháborúban, az egyfedelű gépek tömeges elterjedésével alakult ki az a taktika, amit a Fokkerek alkalmazni tudtak volna: sebesség- és magasságfölény, gyors rácsapás, eltűnés. De ugyebár az első világégés lovagi tornákra emlékeztető légitusáiba ez még nem fért bele…

A makett

Az ICM-mel párhuzamosan az Eduard is fantáziát látott a típusban és szinte egyszerre jelentek meg az e.IV-es makettjével. A cseh cég dobozában egy darab, karamellszínű öntőkeret lapul, amit akárhányszor meglátok, mindig elmosolyodok annyira aprónak és törékenynek tűnik ez a repülőszerkezet a későbbi gépekhez képest. Ennek ellenére a 37 darab műanyag alkatrész már első látásra is nagyon szimpatikus. Beszívódásokkal, sorjával sehol sem találkoztam, a kilépőélek kellően vékonyak, az összerakás sem ígérkezik túl idegtépőnek. Talán két észrevételem lenne: hiányolom a dobozból a szélvédőt (a doboztetőn lévő rajzon is szerepel), így azt nekünk kell pótolni vékony, átlátszó fóliából, illetve a kabin padlója nem tömör lemez, hanem a rácsszerkezet volt itt is. Persze az Eduard meg is hazudtolta volna önmagát, ha nem csempészett volna egy tenyérnyi maratást a dobozba (Ez csak a Profipack dobozra érvényes!). A rézlemezen megtalálhatjuk a kabin oldalfalainak csőváz szerkezetét (megint kilapítva…), a géppuskák perforált burkolatait, egy új ülést, a légcsavar leszorító lemezét (ebből kettőt is kapunk), a motor bekötésének elölről látszó részeit, a hengerek szelepemelő rúdjait és még néhány apróságot a kabinhoz és a külső részek feljavításához.

És most jön a szívfájdalmam… Az öntőkereten ott van a két gumiabroncs, a maratott lapon pedig az ebbe illő küllős középső rész. Csak ilyen, be nem burkolt kerékkel az e.IV-eseken nem találkoztam…
A géphez a gyártó négyféle festést ad meg, de mindegyik a szokásos vászon és fémszínű változat. A matricák nyomása szemet gyönyörködtető.

A Part maratás

Az Eduard laphoz képest másfélszeres méretű maratás tulajdonképpen az ICM maketthez készült. Nagyjából az alkatrészek is megegyeznek, de a Part a törzs szinte teljes rácsszerkezetét adja, ami szerintem felesleges, mert a kabin mögötti rész amúgy sem fog látszani. Kapunk még egy üzemanyag tartályt (ami az ülés mögött megint nem fog látszani), a gép orrába egy olajtartályt, a kabin két oldalára a fém taposócsíkokat, a kormányfelületek mozgatórúdjait, valamint számtalan 1 négyzetmiliméternél kisebb bekötőszemet és lefogatófület… Már csak jó szem és biztos kéz kell... :-)
Keret
Keret
Eduard réz
Eduard réz
Matrica
Matrica
Doboz
Doboz
A Part maratás
A Part maratás
2008.03.04.
lori
Makettinfo Online Klub
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció