SS Jeremiah O'Brien (Liberty osztály)
1:200, Halinski
Pintér György - Múzeumi krimik
Amikor az atlanti csata javában dühöngött, a szövetségesek ráébredtek, ha nem akarják elveszíteni szállítási kapacitásukat, több hajót kell építeni, mint amit a német U-bootok elsüllyesztenek. Ez a szükség hozta létre az EC2-S-C-1 hajóosztályt.
Ez az osztály akkori mértékkel nézve nagy egységekből állt:
hossz: 134,7m; szélesség: 17,4 m; merülés: min 2,4m, max 8,5m; vízkiszorítás: 14245 BRT.
Mivel háborús területre szánták, ezért némi védőfegyverzettel is ellátták:
1 db 127 mm löveg a taton, 1 db 76,2 mm-es löveg az orrban; 8 db 20 mm-es géppuska (2 db a hajó első harmadán, 4 db a középső felépítményen; 2 db a hátsó felépítményen elhelyezett betonból készült fedezékekben).
Mivel több gyárban épültek, ráadásul építés közben is módosítottak a terveken, így az egységek között némi eltérés tapasztalható.
Az osztály tagjait szabadságharcosokról nevezték el, így lett az osztály Liberty néven ismert.
Jelenleg két egység biztosan üzemel még, múzeumhajóként. Egyik a Thomas W Brown, a másik a Jeremiah O'Brien. Ennek a hajónak a makettjét lehet elkészíteni a Halinski kiadónak köszönhetően.
A hajó eredetijéről
A Maine-i South Portlandben levő New England Shipbuilding Corporationnél mindössze 57 nap alatt épült meg, 1943. június 19-én bocsátották vízre. A hajó captain Jeremiah O'Brien (1744–1818)-ről kapta a nevét aki az amerikai függetlenségi háború egyik hőse volt.
A háború 16 hónapja alatt 7 utat tett meg. Járt az Atlanti-óceán északi és déli részén, az Indiai-óceánon, Chile, Peru, Új-Guinea, Fülöp-szigetek, India, Kína partjainál.
A hajó részt vett a normandiai partraszállásban is.
A 2. világháború végén a megmaradt Liberty hajók közül sokat eladtak, másokat lebontottak, egy részük a Tartalék Flottához került. Az O'Brien tartalékban volt 33 éven keresztül a Tartalék Flottánál Suisun Bayben. Az 1970-es években elhatározás született arról, hogy megőrizzenek egy változatlan Liberty hajót. Rear Admiral Thomas J. Patterson támogatásával az USMS (akkor az U.S. Maritime Administration Western Regional Director) a hajót megóvás céljából félretette.
Az O'Brien 1979-től a National Liberty Ship Memorial tulajdona.
A helyreállításra csoportosan jelentkeztek az önkéntesek. 30 év után, 1980. május 21-én begyújtották az O'Brien kazánjait és az elhagyta a Tartalék Flottát. Saját erőből haladt a San Francisco-öbölben a szárazdokk felé, ahol a több ezer óra restaurálást elvégezték. A restaurált hajó Fort Masonba költözött, ami a Fisherman rakodópartjától nyugatra helyezkedik el a San Francisco-i kikötőben. Ott az O'Brien úszó múzeummá vált, ami azoknak a férfiaknak és nőknek állít emléket, akik az Egyesült Államok kereskedelmi flottájának hajóit építették, és működtették a 2. világháborúban.
Azon felül, hogy egy úszó múzeumként szolgál, a hajó minden évben több utat tesz a San Francisco-i öböl térségében. Alkalmi utakat is végez távolabbi kikötőkbe, mint például Seattle-be és San Diegóba. 1994-ben az O'Brien a nyolcadik útján áthajózott a Golden Gate szoroson a nyugati part hosszában, a Panama-csatornán keresztül, az Atlanti-óceánon keresztül Angliába és Franciaországba, ahol az O'Brien és a legénysége (a veterán 2. világháborús tengerészek önkéntes legénysége és néhány a California Maritime Academyből való kadét) részt vett az Operation Overlord 50. évfordulóján.
A hajó helye a San Francisco-i kikötő 45. mólójánál van a Fishermannél Wharf-nál. A hajó amatőr rádió kódja a K6JOB.
A makett készítése során először a testet képező elemeket 1-2 mm-es kartonra kasíroztam fel, az összeállítási instrukciók szerint. Kivágás után össze lehetett állítani a hajó testét.
A vízvonal alatti burkolóelemek felragasztásakor füleket ragasztottam a csatlakozó felületek felőli oldalra, ezzel sikerült a pontos illesztést megoldani.
A vízvonal feletti részek több munkát igényeltek, mivel el kellett készíteni a mellvédek belső borítását és a vízlevezető nyílásokat is. Ezen elemeket már fülek nélkül ragasztottam a bordákra.
A fedélzetet elkészítésekor mindössze két réteg dipával vastagítottam. Kivágás után beépítésre került ez az elem is. Figyelni kellett, mivel az orr és a tat hasonló kialakítású.
A megfelelő helyekre felkerültek a már korábban elkészült kötélbikák, és a mellvéd merevítői. Ezután rövid ideig félretettem a testet, mivel a felépítményeket vettem kezelésbe.
Ezek az alkatrészek a hajótörzshöz hasonlóan készültek. A vázat itt is vastag karton adja, amit később bevontam a színre nyomott kartonnal.
Míg száradt a kasírozás, elkészültek a különféle csörlők. Ezek bonyolultságára jellemző, hogy 12 x 15 mm-es felületre kb. 40 db alkatrészt kellett beépíteni. Az építés közben készült képeken a vágólapon lévő félkész/kész alkatrészek láthatók. A lapon látható háló 10 x 10 mm osztású.
Az orrlöveg (és tatlöveg) csövét többszöri próbálkozásra sikerült elkészíteni. A csövet alkotó papírcsík egy 0,3-as injekciós tűre lett feltekerve. Így amikor a tűt kihúztam, akkor egy nyílás vált láthatóvá, ami imitálja a csőben lévő furatot. A löveg csövét később befestettem. Az ortorony beépítése nem volt egyszerű, mivel a torony tartóelemei egymástól függetlenek. A fedélzetbe 0,8-as furatokat készítettem, amibe az oldalsó tartóoszlopokat adó, 0,8-as drótok végei kerültek pillanatragasztóval rögzítve. A korlátok lézervágott alkatrészek.
A hátsó felépítmény viszonylag probléma mentesen épült, egészen a korlátok felhelyezéséig. Ekkor jöttem rá, a géppuskákat a korlát után lett volna célszerű beépíteni, mivel így meg lehett volna őket óvni. Így viszont megsérültek és újra kellett építeni őket...
A géppuskák a referenciák szerint nem egészen úgy néztek ki, ahogy az útmutatóban voltak, így rájuk fért némi tuning. A hátsó támaszok teljesen hiányoztak, az irányzék szintén, a tár ráadásul rossz oldalon volt. Így egy géppuska elkészítése olyan 1,5-2 órába került.
A szellőzők szívótorkai remek feladatot adtak a pontos hajlításból, ragasztásból. Mivel ezek a részek eléggé látványosak, ezért ezekre nagyon oda kell figyelni.
A középső felépítményen a lépcsők és a korlátok szintén lézerel vágott elemek. Ezek lényegesen egyszerűsítették a munkát, egyben jó minőséget is adtak. A kormánykerék több darabból állt össze, mivel a kivágása számomra lehetetlen feladat volt. A híd korlátja 0,2 mm-es rézdrótból készült. A ponyvát tartó vázszerkezetet lecseréltem a ponyvával együtt.
A csónakdaruk csigáinak kivágásához készítettem egy célszerszámot. Ezzel egyszerű volt kivágni a csigák testét. A csigák összeállítása így se volt egyszerű, de a csónakoknak a darukra rögzítéséhez képest mindez sétagalopp volt. Pár tartókötelet rézdrótból elkészítettem csak azért, hogy "ott legyen", azután feketére festettem, mivel ez a szín "ápol és eltakar".
A különféle árbocok rézdrótok, az antennahuzalok Z63-féle huzalok. Ebből a huzalból készültek a kémény- és az antennaárboc merevítő kötelei is.
Az oldalsó jelző reflektorokat feljavítottam, üveget és foncsort kaptak. A navigációs fények átlátszó húzott szálból készültek, ahogyan a tatlámpa üveg részei is.
A különféle apró ezek-azok beépítése után a korlátok elkészítése maradt. Először a hátsó tornyok alatti rész, közvetlenül a tornyok beépítése után (ekkor épültek be a lépcsők is), majd a felső fedélzet, végül a csónakfedélzet korlátjai és lépcsői készültek.
A 20 mm-es géppuskák a legvégén kerültek a helyükre.
A rakodónyílások elkészítése során jöttem rá, hogy két alkatrészt kihagytam. Mentségemre mondom, nem találtam az építési útmutatóban a beépítés mikéntjét. Röviden: az 1b és az 1c jelzésű alkatrészek, a rakodótér oldalfalait és a közbülső padlózatot mintázzák. Ezeket még a fedélzet beépítése előtt kellett volna felhasználni. Így viszont csak a zárt nyílásokat lehet bemutatni. A jó ebben a helyzetben az, hogy a feljáró lépcsőt se kell felrakni a hajóra, mert a rakodónyílások zárt állapotából következik a nyílt vízí állapott.
A mentőtutajoknál be kellett vetni a "csodafegyvert", vagyis a Neoflex pasztát. A tutajok oldalain lévő tömlők illesztései csapnivalók voltak, így tömítésre volt szükség. A tutajokat tartó váz 0,8-as rézdrótból készült ragasztásos technikával. A beépítés során jöttem rá, hogy nem kellett volna az építési útmutatóra hallgatni... Így a szögletes végű tutaj vázához utólag készült pár alkatrész.
A beépítésük után az árbocok és a daruk építése volt a következő feladat. Az árbocok az igazihoz hasonlóan készültek, bár az árboc törzsét alkotó csövet adó papírlapot (hajlító hiányában) nem volt egyszerű feladat meghajlítani. Az első árboc tetején lévő korlát hasonlóan nehéz feladat volt, annak finomsága miatt. Az árbocon lévő lámpákat lecseréltem húzott szálból készültre.
A daruk karjai 0,8 mm-es drótra feltekert 80 gr-os papírból készültek. Miután összeálltak a karok, befestettem őket. Ez eltakarta a drót eredeti színét és a papír élét is.
Ezután következett az a rész, amitől már az elején nagyon féltem. A daruk kábelezése.
A különféle csigák a csónakdaruk csigáinál leírt módszerrel készültek. Itt háromféle csigát, és annak szerszámait készítettem el, továbbá még kb. 50-60 db kötélszemet is. Ezek a fedélzetbe fúrt nyílásokba ragasztással rögzültek. Az árbocok merevítő kötelei a már említett Z63-féle huzalból, míg a daruk kábelei 0,05 mm-es rézdrótból készültek. Az első és az utolsó árbocnál volt némi zavar a kötelek vezetése terén, de a végére az is eltűnt. Végezetül fekete festékes ecsettel finoman meghúztam a szálakat, bár sok nem látszik a belőlük.
Összefoglalva a közel egy éves építést, remekül szórakoztam. A makettezés ezen ágát csak ajánlani tudom azoknak, akik viszonylag olcsón (bár sok munkával) szeretnének látványos és ritka maketteket birtokolni.
Ez az osztály akkori mértékkel nézve nagy egységekből állt:
hossz: 134,7m; szélesség: 17,4 m; merülés: min 2,4m, max 8,5m; vízkiszorítás: 14245 BRT.
Mivel háborús területre szánták, ezért némi védőfegyverzettel is ellátták:
1 db 127 mm löveg a taton, 1 db 76,2 mm-es löveg az orrban; 8 db 20 mm-es géppuska (2 db a hajó első harmadán, 4 db a középső felépítményen; 2 db a hátsó felépítményen elhelyezett betonból készült fedezékekben).
Mivel több gyárban épültek, ráadásul építés közben is módosítottak a terveken, így az egységek között némi eltérés tapasztalható.
Az osztály tagjait szabadságharcosokról nevezték el, így lett az osztály Liberty néven ismert.
Jelenleg két egység biztosan üzemel még, múzeumhajóként. Egyik a Thomas W Brown, a másik a Jeremiah O'Brien. Ennek a hajónak a makettjét lehet elkészíteni a Halinski kiadónak köszönhetően.
A hajó eredetijéről
A Maine-i South Portlandben levő New England Shipbuilding Corporationnél mindössze 57 nap alatt épült meg, 1943. június 19-én bocsátották vízre. A hajó captain Jeremiah O'Brien (1744–1818)-ről kapta a nevét aki az amerikai függetlenségi háború egyik hőse volt.
A háború 16 hónapja alatt 7 utat tett meg. Járt az Atlanti-óceán északi és déli részén, az Indiai-óceánon, Chile, Peru, Új-Guinea, Fülöp-szigetek, India, Kína partjainál.
A hajó részt vett a normandiai partraszállásban is.
A 2. világháború végén a megmaradt Liberty hajók közül sokat eladtak, másokat lebontottak, egy részük a Tartalék Flottához került. Az O'Brien tartalékban volt 33 éven keresztül a Tartalék Flottánál Suisun Bayben. Az 1970-es években elhatározás született arról, hogy megőrizzenek egy változatlan Liberty hajót. Rear Admiral Thomas J. Patterson támogatásával az USMS (akkor az U.S. Maritime Administration Western Regional Director) a hajót megóvás céljából félretette.
Az O'Brien 1979-től a National Liberty Ship Memorial tulajdona.
A helyreállításra csoportosan jelentkeztek az önkéntesek. 30 év után, 1980. május 21-én begyújtották az O'Brien kazánjait és az elhagyta a Tartalék Flottát. Saját erőből haladt a San Francisco-öbölben a szárazdokk felé, ahol a több ezer óra restaurálást elvégezték. A restaurált hajó Fort Masonba költözött, ami a Fisherman rakodópartjától nyugatra helyezkedik el a San Francisco-i kikötőben. Ott az O'Brien úszó múzeummá vált, ami azoknak a férfiaknak és nőknek állít emléket, akik az Egyesült Államok kereskedelmi flottájának hajóit építették, és működtették a 2. világháborúban.
Azon felül, hogy egy úszó múzeumként szolgál, a hajó minden évben több utat tesz a San Francisco-i öböl térségében. Alkalmi utakat is végez távolabbi kikötőkbe, mint például Seattle-be és San Diegóba. 1994-ben az O'Brien a nyolcadik útján áthajózott a Golden Gate szoroson a nyugati part hosszában, a Panama-csatornán keresztül, az Atlanti-óceánon keresztül Angliába és Franciaországba, ahol az O'Brien és a legénysége (a veterán 2. világháborús tengerészek önkéntes legénysége és néhány a California Maritime Academyből való kadét) részt vett az Operation Overlord 50. évfordulóján.
A hajó helye a San Francisco-i kikötő 45. mólójánál van a Fishermannél Wharf-nál. A hajó amatőr rádió kódja a K6JOB.
A makett készítése során először a testet képező elemeket 1-2 mm-es kartonra kasíroztam fel, az összeállítási instrukciók szerint. Kivágás után össze lehetett állítani a hajó testét.
A vízvonal alatti burkolóelemek felragasztásakor füleket ragasztottam a csatlakozó felületek felőli oldalra, ezzel sikerült a pontos illesztést megoldani.
A vízvonal feletti részek több munkát igényeltek, mivel el kellett készíteni a mellvédek belső borítását és a vízlevezető nyílásokat is. Ezen elemeket már fülek nélkül ragasztottam a bordákra.
A fedélzetet elkészítésekor mindössze két réteg dipával vastagítottam. Kivágás után beépítésre került ez az elem is. Figyelni kellett, mivel az orr és a tat hasonló kialakítású.
A megfelelő helyekre felkerültek a már korábban elkészült kötélbikák, és a mellvéd merevítői. Ezután rövid ideig félretettem a testet, mivel a felépítményeket vettem kezelésbe.
Ezek az alkatrészek a hajótörzshöz hasonlóan készültek. A vázat itt is vastag karton adja, amit később bevontam a színre nyomott kartonnal.
Míg száradt a kasírozás, elkészültek a különféle csörlők. Ezek bonyolultságára jellemző, hogy 12 x 15 mm-es felületre kb. 40 db alkatrészt kellett beépíteni. Az építés közben készült képeken a vágólapon lévő félkész/kész alkatrészek láthatók. A lapon látható háló 10 x 10 mm osztású.
Az orrlöveg (és tatlöveg) csövét többszöri próbálkozásra sikerült elkészíteni. A csövet alkotó papírcsík egy 0,3-as injekciós tűre lett feltekerve. Így amikor a tűt kihúztam, akkor egy nyílás vált láthatóvá, ami imitálja a csőben lévő furatot. A löveg csövét később befestettem. Az ortorony beépítése nem volt egyszerű, mivel a torony tartóelemei egymástól függetlenek. A fedélzetbe 0,8-as furatokat készítettem, amibe az oldalsó tartóoszlopokat adó, 0,8-as drótok végei kerültek pillanatragasztóval rögzítve. A korlátok lézervágott alkatrészek.
A hátsó felépítmény viszonylag probléma mentesen épült, egészen a korlátok felhelyezéséig. Ekkor jöttem rá, a géppuskákat a korlát után lett volna célszerű beépíteni, mivel így meg lehett volna őket óvni. Így viszont megsérültek és újra kellett építeni őket...
A géppuskák a referenciák szerint nem egészen úgy néztek ki, ahogy az útmutatóban voltak, így rájuk fért némi tuning. A hátsó támaszok teljesen hiányoztak, az irányzék szintén, a tár ráadásul rossz oldalon volt. Így egy géppuska elkészítése olyan 1,5-2 órába került.
A szellőzők szívótorkai remek feladatot adtak a pontos hajlításból, ragasztásból. Mivel ezek a részek eléggé látványosak, ezért ezekre nagyon oda kell figyelni.
A középső felépítményen a lépcsők és a korlátok szintén lézerel vágott elemek. Ezek lényegesen egyszerűsítették a munkát, egyben jó minőséget is adtak. A kormánykerék több darabból állt össze, mivel a kivágása számomra lehetetlen feladat volt. A híd korlátja 0,2 mm-es rézdrótból készült. A ponyvát tartó vázszerkezetet lecseréltem a ponyvával együtt.
A csónakdaruk csigáinak kivágásához készítettem egy célszerszámot. Ezzel egyszerű volt kivágni a csigák testét. A csigák összeállítása így se volt egyszerű, de a csónakoknak a darukra rögzítéséhez képest mindez sétagalopp volt. Pár tartókötelet rézdrótból elkészítettem csak azért, hogy "ott legyen", azután feketére festettem, mivel ez a szín "ápol és eltakar".
A különféle árbocok rézdrótok, az antennahuzalok Z63-féle huzalok. Ebből a huzalból készültek a kémény- és az antennaárboc merevítő kötelei is.
Az oldalsó jelző reflektorokat feljavítottam, üveget és foncsort kaptak. A navigációs fények átlátszó húzott szálból készültek, ahogyan a tatlámpa üveg részei is.
A különféle apró ezek-azok beépítése után a korlátok elkészítése maradt. Először a hátsó tornyok alatti rész, közvetlenül a tornyok beépítése után (ekkor épültek be a lépcsők is), majd a felső fedélzet, végül a csónakfedélzet korlátjai és lépcsői készültek.
A 20 mm-es géppuskák a legvégén kerültek a helyükre.
A rakodónyílások elkészítése során jöttem rá, hogy két alkatrészt kihagytam. Mentségemre mondom, nem találtam az építési útmutatóban a beépítés mikéntjét. Röviden: az 1b és az 1c jelzésű alkatrészek, a rakodótér oldalfalait és a közbülső padlózatot mintázzák. Ezeket még a fedélzet beépítése előtt kellett volna felhasználni. Így viszont csak a zárt nyílásokat lehet bemutatni. A jó ebben a helyzetben az, hogy a feljáró lépcsőt se kell felrakni a hajóra, mert a rakodónyílások zárt állapotából következik a nyílt vízí állapott.
A mentőtutajoknál be kellett vetni a "csodafegyvert", vagyis a Neoflex pasztát. A tutajok oldalain lévő tömlők illesztései csapnivalók voltak, így tömítésre volt szükség. A tutajokat tartó váz 0,8-as rézdrótból készült ragasztásos technikával. A beépítés során jöttem rá, hogy nem kellett volna az építési útmutatóra hallgatni... Így a szögletes végű tutaj vázához utólag készült pár alkatrész.
A beépítésük után az árbocok és a daruk építése volt a következő feladat. Az árbocok az igazihoz hasonlóan készültek, bár az árboc törzsét alkotó csövet adó papírlapot (hajlító hiányában) nem volt egyszerű feladat meghajlítani. Az első árboc tetején lévő korlát hasonlóan nehéz feladat volt, annak finomsága miatt. Az árbocon lévő lámpákat lecseréltem húzott szálból készültre.
A daruk karjai 0,8 mm-es drótra feltekert 80 gr-os papírból készültek. Miután összeálltak a karok, befestettem őket. Ez eltakarta a drót eredeti színét és a papír élét is.
Ezután következett az a rész, amitől már az elején nagyon féltem. A daruk kábelezése.
A különféle csigák a csónakdaruk csigáinál leírt módszerrel készültek. Itt háromféle csigát, és annak szerszámait készítettem el, továbbá még kb. 50-60 db kötélszemet is. Ezek a fedélzetbe fúrt nyílásokba ragasztással rögzültek. Az árbocok merevítő kötelei a már említett Z63-féle huzalból, míg a daruk kábelei 0,05 mm-es rézdrótból készültek. Az első és az utolsó árbocnál volt némi zavar a kötelek vezetése terén, de a végére az is eltűnt. Végezetül fekete festékes ecsettel finoman meghúztam a szálakat, bár sok nem látszik a belőlük.
Összefoglalva a közel egy éves építést, remekül szórakoztam. A makettezés ezen ágát csak ajánlani tudom azoknak, akik viszonylag olcsón (bár sok munkával) szeretnének látványos és ritka maketteket birtokolni.
|
| csörl |
|
| felépítmény ré… |
|
| kormány állás bal |
|
| horgonycsörl |
|
| kötélbakok |
|
| első árboc t |
|
| első árboc tő tat… |
|
| hajó hátsó fél |
|
| hátsó árboc t |
|
| hátsó árboc tő… |
|
| középső felépí… |
|
| középső felépí… |
|
| orr löveg tat felő… |
|
| tat |
|
| tat felépítmény |
|
| törzs első rész… |
|
| törzs hátsó jobb… |
|
| törzs közép elő… |
|
| jeremiah |
2008.09.15.
Utolsó módosítás: 2009.08.17.
Utolsó módosítás: 2009.08.17.