Albatros W.4
1:72, Roden
No.028 (2003)
Pintér György - Múzeumi krimik
A korai Albatros W.4
1916 közepén a Német Katonai Parancsokság rendelést adott le különböző repülőgépgyáraknak, hogy készítsenek úszótalpas vadászokat, a partvonalak védelmére. Az Albatros Flugzeugwerke amely nemrég kezde meg a D.I. gyártását, rövid időn belül átalakította a D.I terveit a vízparti igényekhez. A törzs nem változott, azonban a szárnyak fesztávja és a szárnyak közti magasság megnőtt, átalakították a vezérsíkokat, valamint a futómű szerkezetét megváltoztatták, hogy felszerelhessék az úszótalpakat. Az első prototípust 1916 augusztusában fejezték be, azonban hamarosan visszakerült a gyárhoz, mivel a talpak túl rövidek voltak. Egy hónap múlva a tesztelés folytatódott, a pilóták nehezen kezelhető repülőnek tartották, azonban a gép sebessége és emelkedési képességei megfelelőnek bizonyultak.
Az első 3 repülőt még a rövidebb talpakkal készítették el, az utánuk következő, 1917-ben készült 10 db-ot már továbbfejlesztett úszótalpakkal látták el, melyet minden ezután épített gép megkapott. A repülőgépek használata közben különféle problémák kerültek előtérbe, a sós víz kikezdte a vásznazást, a fa úszótalpakat, valamint a légcsavart, emellett az oldalsó hűtők hatásfoka sem volt megfelelő.
Az 1484-es számú géptől kezdve (1917 júliusában repült elöszőr), a repülőket 4 db csűrőlappal, a felsőszárnyra szerelt hűtőradiátorral felszerelve rakták össze, valamint kissé csökkentették az úszótalpak és a törzs közti rudak hosszát. A késői változatok manőverezési képességei jobbak voltak, de előnyei ellenére a W.4 nem folytatta katonai pályafutását. 1917 végén a kétüléses repülők sikeres alkalmazása, mint például a Friedrichshafen FF33 és a Hansa Brandenburg W.12, bebizonyította, hogy tengerészeti használatra ezek a gépek a legmegfelelőbbek.
Összesen 118 db Albatros W.4 készült el, 8 db-ot az Osztrák-Magyar Monarchia vásárolt meg, de az utolsó 20 példány sosem került az alakulatokhoz. 1918 augusztusában csak 9 db W.4 volt katonai használatban(4 db. az északi tengeren, 5 db Törökországban), a többi javítás alatt állt, vagy oktatásra használták.
A makett
A doboz összesen 60 alkatrészt tartalmaz, melyekből az építés során nem használjuk fel mindet, mivel a Roden kiadta a késői változatot is, így a keretek mindkét változat eltérő alkatrészekeit tartalmazzák. Sajnos az öntőszerszámokon már látszik az idő vasfoga, mivel a szárnyak körül és az úszótalpaknál jelentős mennyiségű sorja található. A kit legnagyobb erőssége a teljes motor, melyet 1/72-ben nem készít el szinte egy cég sem. Azonban ez a pozitívum rögtön negatívumba csap át a pilótafülkében, ahova is egy széket, valamint egy botkormányt mellékelnek mindössze.
A szárnyak vásznazása átlagos, viszont a felső szárny bontása rémes. Ez három alkatrészből áll, melyet gyakorlatilag segítőpöckök nélkül kell összeragasztani (érdemesebb levágni őket, mint a középső alkatrészbe kifúrni a helyüket). Ezt megnehezíti a sorják miatti eltérő vastagság, és az esetleges vetemedés, ami a szerencsétől függ (nálam jelenleg 3 doboz van itthon, 2 korai és egy 1 késői, ebből az egyiket csak nehezen lehetett egyesnek nevezni). A 3 alkatrészt tanácsos revell tűs ragasztóval, vonalzók mellett összeragasztani, valamint a tetejére nehezéket rakni (például borítóval védett könyvek), így könnyen elérhető jó eredmény, viszont ügyeljünk a teljes száradási időre, mert a kötési idő vége előtt könnyen széteshet illetve elferdülhet.
A törzs illeszkedése jónak mondható, de a motor középre pozicionálásval ügyelni kell. A motorba, a ragasztás nélkül berakandó tengellyel vigyázni kell, mert könnyen eltörhet ha nem figyelünk és ezesetben nehéz lesz felrakni a légcsavart. Némi tömítőre szükség lehet a motor fölötti borítás illesztéséhez, de a törzs összeragasztása előtt ne felejtsük el kifúrni a függőleges-vezérsík helyét, mert a szerszámok kopása miatt, ez szinte már eltömődött.
Az uszótalpak elejébe nem árthat némi súlyt tenni, így biztosan nem ül fenékre a makett, valamint ragasztás után és a festés közt rakjuk el egy biztonságos helyre, mert a két műanyag rudacska sajnos nagyon törékeny, ezeket érdemesebb fémre cserélni.
A dobozból 3 eltérő lajstromszámú gépet készíthetünk el, köztük a prototípust (747) is. A festés az általános fa/vászon/szürke színekből áll össze, ami véleményem szerint nagyon feldobja az apró makettet (élethű faerezet készítéséhez érdemes Lőrincz Péter cikkeit áttanulmányozni!).
Összegzés
A makett egy erős közepes készlet, előnye a kidolgozott motor, viszont ha beszerezzük a Part Albatros D.I-es maratását, a makett nagy mértékben feljavítható, azonban pl a küllős kerekek, valamint a farok alkatrészei megmaradnak majd. Kezdőknek nem ajánlanám nyugodt szívvel a készletet, de akit érdekel a téma, annak a polcán a helye.
Köszönjük a Szikla-Főnix Kft-nek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a tesztelt makettet.
1916 közepén a Német Katonai Parancsokság rendelést adott le különböző repülőgépgyáraknak, hogy készítsenek úszótalpas vadászokat, a partvonalak védelmére. Az Albatros Flugzeugwerke amely nemrég kezde meg a D.I. gyártását, rövid időn belül átalakította a D.I terveit a vízparti igényekhez. A törzs nem változott, azonban a szárnyak fesztávja és a szárnyak közti magasság megnőtt, átalakították a vezérsíkokat, valamint a futómű szerkezetét megváltoztatták, hogy felszerelhessék az úszótalpakat. Az első prototípust 1916 augusztusában fejezték be, azonban hamarosan visszakerült a gyárhoz, mivel a talpak túl rövidek voltak. Egy hónap múlva a tesztelés folytatódott, a pilóták nehezen kezelhető repülőnek tartották, azonban a gép sebessége és emelkedési képességei megfelelőnek bizonyultak.
Az első 3 repülőt még a rövidebb talpakkal készítették el, az utánuk következő, 1917-ben készült 10 db-ot már továbbfejlesztett úszótalpakkal látták el, melyet minden ezután épített gép megkapott. A repülőgépek használata közben különféle problémák kerültek előtérbe, a sós víz kikezdte a vásznazást, a fa úszótalpakat, valamint a légcsavart, emellett az oldalsó hűtők hatásfoka sem volt megfelelő.
Az 1484-es számú géptől kezdve (1917 júliusában repült elöszőr), a repülőket 4 db csűrőlappal, a felsőszárnyra szerelt hűtőradiátorral felszerelve rakták össze, valamint kissé csökkentették az úszótalpak és a törzs közti rudak hosszát. A késői változatok manőverezési képességei jobbak voltak, de előnyei ellenére a W.4 nem folytatta katonai pályafutását. 1917 végén a kétüléses repülők sikeres alkalmazása, mint például a Friedrichshafen FF33 és a Hansa Brandenburg W.12, bebizonyította, hogy tengerészeti használatra ezek a gépek a legmegfelelőbbek.
Összesen 118 db Albatros W.4 készült el, 8 db-ot az Osztrák-Magyar Monarchia vásárolt meg, de az utolsó 20 példány sosem került az alakulatokhoz. 1918 augusztusában csak 9 db W.4 volt katonai használatban(4 db. az északi tengeren, 5 db Törökországban), a többi javítás alatt állt, vagy oktatásra használták.
A makett
A doboz összesen 60 alkatrészt tartalmaz, melyekből az építés során nem használjuk fel mindet, mivel a Roden kiadta a késői változatot is, így a keretek mindkét változat eltérő alkatrészekeit tartalmazzák. Sajnos az öntőszerszámokon már látszik az idő vasfoga, mivel a szárnyak körül és az úszótalpaknál jelentős mennyiségű sorja található. A kit legnagyobb erőssége a teljes motor, melyet 1/72-ben nem készít el szinte egy cég sem. Azonban ez a pozitívum rögtön negatívumba csap át a pilótafülkében, ahova is egy széket, valamint egy botkormányt mellékelnek mindössze.
A szárnyak vásznazása átlagos, viszont a felső szárny bontása rémes. Ez három alkatrészből áll, melyet gyakorlatilag segítőpöckök nélkül kell összeragasztani (érdemesebb levágni őket, mint a középső alkatrészbe kifúrni a helyüket). Ezt megnehezíti a sorják miatti eltérő vastagság, és az esetleges vetemedés, ami a szerencsétől függ (nálam jelenleg 3 doboz van itthon, 2 korai és egy 1 késői, ebből az egyiket csak nehezen lehetett egyesnek nevezni). A 3 alkatrészt tanácsos revell tűs ragasztóval, vonalzók mellett összeragasztani, valamint a tetejére nehezéket rakni (például borítóval védett könyvek), így könnyen elérhető jó eredmény, viszont ügyeljünk a teljes száradási időre, mert a kötési idő vége előtt könnyen széteshet illetve elferdülhet.
A törzs illeszkedése jónak mondható, de a motor középre pozicionálásval ügyelni kell. A motorba, a ragasztás nélkül berakandó tengellyel vigyázni kell, mert könnyen eltörhet ha nem figyelünk és ezesetben nehéz lesz felrakni a légcsavart. Némi tömítőre szükség lehet a motor fölötti borítás illesztéséhez, de a törzs összeragasztása előtt ne felejtsük el kifúrni a függőleges-vezérsík helyét, mert a szerszámok kopása miatt, ez szinte már eltömődött.
Az uszótalpak elejébe nem árthat némi súlyt tenni, így biztosan nem ül fenékre a makett, valamint ragasztás után és a festés közt rakjuk el egy biztonságos helyre, mert a két műanyag rudacska sajnos nagyon törékeny, ezeket érdemesebb fémre cserélni.
A dobozból 3 eltérő lajstromszámú gépet készíthetünk el, köztük a prototípust (747) is. A festés az általános fa/vászon/szürke színekből áll össze, ami véleményem szerint nagyon feldobja az apró makettet (élethű faerezet készítéséhez érdemes Lőrincz Péter cikkeit áttanulmányozni!).
Összegzés
A makett egy erős közepes készlet, előnye a kidolgozott motor, viszont ha beszerezzük a Part Albatros D.I-es maratását, a makett nagy mértékben feljavítható, azonban pl a küllős kerekek, valamint a farok alkatrészei megmaradnak majd. Kezdőknek nem ajánlanám nyugodt szívvel a készletet, de akit érdekel a téma, annak a polcán a helye.
Köszönjük a Szikla-Főnix Kft-nek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a tesztelt makettet.
|
|
Dobozfedél
|
|
|
Festési útmutató a dobozon
|
|
|
A doboz tartalma
|
|
|
A keretek
|
|
|
Keretek 2.
|
|
|
A törzs belseje
|
|
|
A törzs felülete
|
|
|
Motor
|
|
|
Motor 2.
|
|
|
Motor 3.
|
|
|
Szárnyak
|
|
|
Úszótalpak
|
|
|
Útmutató 1. oldal
|
|
|
Útmutató 2. oldal
|
|
|
Útmutató 3. oldal
|
|
|
Útmutató 4. oldal
|
|
|
Útmutató 5. oldal
|
|
|
Útmutató 6. oldal
|
|
|
Matricák
|
2008.06.22.