Messerschmitt Bf-109 C-3
1:72, Avis
No.72011 (2009)
Pintér György - Múzeumi krimik
A Bf 109 „C” sorozata igazi unikum a Messer kedvelők körében, mert mindössze 58db készült belőle. Külsőre szinte ugyanolyan megjelenésű, mint a később belőlük kifejlesztett és nagy számban gyártott „Dora” verzió, ezért sok ’szakértő’ rendszeresen keveri is őket. Nincs könnyű dolga annak, aki Bf 109C –t akar építeni, mert képanyag szinte alig maradt fel arról a néhány példányról. Makettező szemmel az egyetlen használható kép a fehér 11 –es C-3 –at ábrázolja, ezért az AVIS is ehhez az egyhez ad matricát a 72011 –es készletében. Bevallom, amikor megvettem az Avis ezen készletét, csak a fehér 11 szám matrica kellett belőle, megépíteni nem akartam. Ezen negatív hozzáállásom előzménye két be nem fejezett A-model 109A volt, amelyek az Avis szerszámaival készültek, és nem jó szájízzel emlékeztem rájuk. A 11 –es oldalszámot egy AMG gyártású 109C –én akartam felhasználni, mígnem a számokról megállapítottam, hogy sajnos nem jó arányokkal bírnak. Végül úgy döntöttem, ha a makett is macerás, meg a matrica is problémás, akkor összeillenek, ezért mégiscsak megépítem ezt az Avis -t.
Még mielőtt bármit is leválasztottam volna a keretről, kihívásként kifúrtam a kipufogókat [B.1]. Bár tisztában voltam vele, hogy a nyílások valójában nyújtottabb alakúak a körhöz képest, én már annak is örültem, hogy a millimétertől kisebb kipufogóba 0,5mm körüli nyílásokat tudtam létrehozni anélkül, hogy a kipufogó fala leszakadt volna. Ha általánosságban minősíteném a kereteken az alkatrészeket, akkor azok sorjásak, felületük több helyen karcos, a panelvonalak sok helyen el is tűnnek. Az élek, és a formák helyenként elég határozatlanok. Korábbi tapasztalatom alapján a készlet legnagyobb problémája az öntés vastagsága, ami miatt sok esetben kell anyagot eltávolítani a kapcsolódó alkatrészekről, hogy azok megfelelően illeszkedhessenek. A plexiből ad korai rövidebb, és későbbi meredekebb homlokú verziót, azonban mindkettő anyaga sajnos nagyon vastag. A meredekebb típus csak külsőleg meredek, belülről bosszantó mód a rövidebb verzió eltérő dőlésszögét hordozza, ami nagyon kiábrándító hatást eredményez. A teljes átlátszó keretet lakkba mártotta a gyártó, hogy szebbnek tűnjön, de ettől még a fröccsöntési hibák nagyon is látszódnak rajtuk. Bár igényelné a csiszolást, és polírozást a plexi, én most elhagytam.
A motorburkolat nyílásai hatalmasak, és határozatlanok voltak [C.2]. Én a „korai B” verziók nyílás nélküli elemét használtam fel [C.3], azokra vágtam kisebb szellőzőket [C.4]. A motorgéppuskák a vályúkba voltak gyárilag fröccsöntve, de mivel nagyon szemcsések voltak, ezért kidaraboltam őket onnan. Az építés későbbi szakaszában QuickBoost 72389 készletéből pótoltam őket. Már az első szemrevételezéskor láttam, hogy a gyári főfutó kerekeiben a küllők közötti tér tele van nemkívánatos anyagmaradvánnyal, ezért lecseréltem őket egy bontott Zvezda 109F-2 kerekeire. [D.5] Az Avis is a Tamiya, ICM készleteiből származtatható örökségeit, ezzel együtt azok hibáit hordozza magán: egyik ilyen hiba a kis átmérőjű farokfutó. Korábbi AMG építésemből kimaradt egyik farokfutóra cseréltem le a gyárit. Kiegészítettem még egy rugóstag támasszal is [D.6]. Lecseréltem a pitot-csövet, amelynek mintáját egy AMG adta. [D.7]. A gyári pitot érdekessége, hogy van rajta egy pozicionáló talp, aminek az ellen-formáját viszont ki sem alakították a szárnyban. Az ülésekbe 0,1mm -es Tamiya PLA papírból vágtam hevedernek valót [D.8]. Az olajhűtő mindkét végén zárt volt, ezért kifúrtam azokat [D.9]. A vízhűtő szabályzó lemezének élei kiábrándítóan vastagok voltak, ezért kiéleztem mindkét irányban [D.10]. Nem tudván hogy a végén nem fog látszódni, még a mozgató rudazatokat is ragasztottam rá húzott szálból. A motor alsó burkolata (a 38 –as elem) feltűnően görbe volt bármilyen irányból is néztem. Több olyan része volt, aminek egymáshoz képest illet volna párhuzamosnak lennie, nem is igazán láttam át, melyik lehetne az a bázis vonal, amelyikhez igazíthatnám a többit. Az olajhűtő sem fért le az említett elem vájatának aljába, annak is ki kellett a sarkait dolgozni [E.11]. Az olajhűtőn a merevítők sem középen futottak össze [E.12], de lehetett úgy forgatni azt, hogy a nem szimmetrikus alsó burkolaton, ez kevéssé tűnjön ki [E.13]. A sötét fémszín felvitele után a merevítőkről csak egyszerűen lekapartam a festéket, hogy ki legyenek hangsúlyozva azok. Kapott egy réteg folyékony maszkolót ameddig még hozzáfértem. A fülkét szokásomnak megfelelően most sem bonyolítottam túl: amit adott a gyártó az belekerült. Festés is csak az alapszínekben, és egy kis panel kiemelőzésben merült ki. Az ülésheveder, a botkormány és a műszerfal kapott mindössze egy kis színezést [Q.49]. Megengedhettem magamnak ezt a felületességet, mert a plexi vastagsága, és minősége jótékonyan minden részletet elfedett.
A legizgalmasabb rész a törzsfelek egymáshoz házasítása volt. Szárazpróba során a géptörzs oldalainak illeszkedő felületeit nem tudtam egymásra zárni a belső elemek túlzott szélességének, a törzsfelek ’túltolt’ anyagvastagságának, vagy e kettő együttesének hibájából. Alulról az olajhűtőnél [E.14], felülről a műszerfalnál volt gond [F.15]. Felül a műszerfalból faragtam le [F.16], alul a törzsfelekből martam ki a szükséges helyet [F.17], ami után már össze tudtam ragasztani az oldalakat. Az összeállítási rajzon szereplő 4-es számú elemet nem építettem be [F.18], mert nem látszódott sehonnan a hiánya. Mivel volt egy fajta feszülés a motor környékén, ezért két lépcsőben ragasztottam. Először az alsó motorburkolatot a menetirány szerint jobb (képen balról) oldalra ragasztottam fel [G.19], majd kötés után egy tolómérőbe fogtam és keskeny pofájú satuként használva azt nyomtam rá-, ragasztottam rá a másik oldalt is [G.20]. Azért kellett így tennem, mert a légcsavar tengelynek kihagyott lyuk alatti (képen feletti) kis kapcsolódó felület ragasztása nem tudta a jelenlévő feszülést ellentartani. Szintén az anyagvastagság problémája miatt, nem tudott a felső motorburkolat a helyére megfelelően felülni, így ott is faragni kellett a motorblokkot imitáló elem sarkaiból [H.21]. Az alsó, felső, és oldalsó motorburkolati elemeket légcsavarhoz kapcsolódó elülső felületét sztirol lapokból pótoltam fel, és csiszolással hoztam egy síkba [H.22]. Kifúrtam a géppuskák helyét [H.23], bekarcoltam a géppuska vályút körben [H.24], a vízhűtő feltöltő nyílását és pár határozatlanabb panelosztást is. Az antenna árbóc alján egy rögzítőcsap található, melynek illesztéséhez nincs furat a plexin [H.25], ellenben van alatta egy nagy nyílás a géptörzsön, az eredeti Tamiya féle nagy tuskós antenna árbóchoz [H.26]. Ezt a nyílást én feltöltöttem. QB 72064 –ből egy Revi C/12 célzókészüléket ragasztottam a plexi keretére [H.27]. A géptörzsön a levegő és elektromos rendszerek szerviznyílásai a „B” mellett a „C”, és „D”, sőt még az „E” verziókra jellemző helyeken is meg voltak jelenítve. A nem kívánatosakat tömítettem, a szükséges hiányzót bekarcoltam. Végeredményben az összes törzsön lévő panelt is átkarcoltam [I.28]. Az oldalkormány illesztőcsapjainak mérete sokszorosa volt a függőleges vezérsíkban számukra kialakított lukaknak [I.29], ezért ledaraboltam a csapokat. Az oldalkormány a kívánttól magasabban ült a függőleges vezérsíkon, mert néhány méret a gyártás során ’elmászott’, így finoman egymáshoz daraboltam őket. Még ezek után is volt a sziluettben alul egy lépcső [I.30], amit egyvonalra igazítottam. A sűrítő szívótorka nagyon magas [I.31], és nem is tökéletesen ült a helyén, ezért csiszoltam le az aljából. A légcsavarkúp szoknyája is szélesebb volt a kelleténél, mint mögötte a tányér, így annak hosszából is csiszoltam el pár tizedet, így csökkentve annak átmérőjét [I.32]. A légcsavartengely feje túlságosan magas volt, -miatta a légcsavarkúp nem tudott támaszkodni a talphoz, ha légcsavar benne volt- ezért azt a fejet is elvékonyítottam.
Sztirol lap csíkjából a csűrőkre pótoltam a hiányzó kiegyenlítő lapokat [I.33]. Az alsó szárnyfél hornyait feltöltöttem [J.34], mert 2/3 –ad részt a felső szárnyfélben kell húzódnia az ágyúcsőnek. (Később, amikor már az alsó és felső szárnyfelek össze voltak állítva, a megfelelő magasságba fúrtam át a cső helyét.) A szárny alsó darabjának közepét belülről bevágással meggyöngítettem [J.35], és a szárny „V” állásszögét feszítéssel növeltem meg. A felső szárnyfelekben a futószár bekötés pontjai is teli voltak műanyaggal, ezért azokat fúróval kerekre tisztítottam ki [J.36]. A futószárnak a bekötési pont felöli szögletes végét a furathoz illő hengeres alakra faragtam. Törzs alatti kis beömlő anyagát az alsó szárnyfél belső oldala felől kimartam [J.37] [M.37]. Az alsó és a felső szárnyfeleket szárazon összepróbáltam, amely rávilágított pár megoldandó problémára. Az egyik, hogy a szárny vége felé volt egy kisebb lépcső [K.38], amelyet úgy orvosoltam, hogy az alsó szárnyfél belső oldalából loptam egy kis anyagot [K.39]. A másik, hogy a futóakna kerete távol tartotta a két szárnyfelet attól, hogy ragasztási felületen összeérhessenek, ezért az akna keret elülső éléből szögben daraboltam le anyagot [K.40]. A szárny darabjait először a hátsó [L.41], majd kötés után az elülső élüknél ragasztottam össze [L.42], csipeszek segítségével feszítettem egymásra őket, hogy legyőzzem azok továbbra is makacs ellenállását a megfelelő illeszkedéssel szemben. A fékszárnyat mozgató elemek, nem voltak egy vonalban [M.43], ezért ezeket ledarabolás után kellett a helyes pozícióba átragasztanom [M.44]. A vízszintes vezérsíkok csatlakozó elemei is annyira vastagra voltak öntve, hogy nem fértek be a helyükre, ezért azokat is vékonyítottam. A korábban gyengített (bevágott) szárnyat összeragasztottam a törzzsel, alábakoltam, súllyal megterheltem, a szükségesnél kicsit jobban is [N.45], tudván: hogy ebből még vissza fog rúgni valamelyest. A gyári olajhűtővel a kis mérete miatt nem voltam elégedett, így gyártottam egy kissé nagyobbat sztirol lapokból [O.46]. A vízhűtő radiátora mögött sztirol lappal tömítettem oldalt és hátul egy-egy hézagot [P.47]. A vízhűtő burkolatát merevítő pálca lyukát is ekkor fúrtam ki. Sok-sok apró felületi hibát kellett feltömítenem [P.48], és visszacsiszolnom.
Alapozás után volt még pár apróbb tömítés, csiszolás, majd feketével végeztem egy kis előárnyalást [Q.49]. Gunze Mr.Color RLM 70/71 felső rejtőszíneket kapott a madárkám [R.50]. Egyes archív képeken látható alacsonyabb kontrasztú 70/71 hatás elérésének érdekében, a 71 –et felülködöltem a sötétebb 70 –es színnel [R.52]. Hogy a kereszt mögötti (feltehetőleg javításból származó) folt látszódjon, azt a részt előzetesen kimaszkoltam [R.51]. A korábban fehérre festett és maszkolt légcsavarkúpot [R.53] is ekkor fújtam át 70 –esre.
Matricák közül a swastika az alakja-, a törzs keresztje a mérete-, az üzemanyag jelző matrica annak színelcsúszása miatt nem lett felhasználva. Ezeket, valamint a légcsavar gyártó matricáit egy AMG 109 készletből ollóztam össze. Utómunkálatok során kapott rugalmas szálból antenna huzalt, pisztollyal fújtam egy kis kormozódást, valamint a fehér felületeket átködöltem kicsit feketével, hogy ne rikítson annyira. Pigmenttel beporoltam a kerekeket, és ceruzával koptattam meg finoman a szárnytövet, kapaszkodókat, és a szárnygéppuska fedele környékét.
Végszónak: Építhető a drágám, de munkás készlet. Aki szeret faragni, az ebben megfogja találni az örömét.
Még mielőtt bármit is leválasztottam volna a keretről, kihívásként kifúrtam a kipufogókat [B.1]. Bár tisztában voltam vele, hogy a nyílások valójában nyújtottabb alakúak a körhöz képest, én már annak is örültem, hogy a millimétertől kisebb kipufogóba 0,5mm körüli nyílásokat tudtam létrehozni anélkül, hogy a kipufogó fala leszakadt volna. Ha általánosságban minősíteném a kereteken az alkatrészeket, akkor azok sorjásak, felületük több helyen karcos, a panelvonalak sok helyen el is tűnnek. Az élek, és a formák helyenként elég határozatlanok. Korábbi tapasztalatom alapján a készlet legnagyobb problémája az öntés vastagsága, ami miatt sok esetben kell anyagot eltávolítani a kapcsolódó alkatrészekről, hogy azok megfelelően illeszkedhessenek. A plexiből ad korai rövidebb, és későbbi meredekebb homlokú verziót, azonban mindkettő anyaga sajnos nagyon vastag. A meredekebb típus csak külsőleg meredek, belülről bosszantó mód a rövidebb verzió eltérő dőlésszögét hordozza, ami nagyon kiábrándító hatást eredményez. A teljes átlátszó keretet lakkba mártotta a gyártó, hogy szebbnek tűnjön, de ettől még a fröccsöntési hibák nagyon is látszódnak rajtuk. Bár igényelné a csiszolást, és polírozást a plexi, én most elhagytam.
A motorburkolat nyílásai hatalmasak, és határozatlanok voltak [C.2]. Én a „korai B” verziók nyílás nélküli elemét használtam fel [C.3], azokra vágtam kisebb szellőzőket [C.4]. A motorgéppuskák a vályúkba voltak gyárilag fröccsöntve, de mivel nagyon szemcsések voltak, ezért kidaraboltam őket onnan. Az építés későbbi szakaszában QuickBoost 72389 készletéből pótoltam őket. Már az első szemrevételezéskor láttam, hogy a gyári főfutó kerekeiben a küllők közötti tér tele van nemkívánatos anyagmaradvánnyal, ezért lecseréltem őket egy bontott Zvezda 109F-2 kerekeire. [D.5] Az Avis is a Tamiya, ICM készleteiből származtatható örökségeit, ezzel együtt azok hibáit hordozza magán: egyik ilyen hiba a kis átmérőjű farokfutó. Korábbi AMG építésemből kimaradt egyik farokfutóra cseréltem le a gyárit. Kiegészítettem még egy rugóstag támasszal is [D.6]. Lecseréltem a pitot-csövet, amelynek mintáját egy AMG adta. [D.7]. A gyári pitot érdekessége, hogy van rajta egy pozicionáló talp, aminek az ellen-formáját viszont ki sem alakították a szárnyban. Az ülésekbe 0,1mm -es Tamiya PLA papírból vágtam hevedernek valót [D.8]. Az olajhűtő mindkét végén zárt volt, ezért kifúrtam azokat [D.9]. A vízhűtő szabályzó lemezének élei kiábrándítóan vastagok voltak, ezért kiéleztem mindkét irányban [D.10]. Nem tudván hogy a végén nem fog látszódni, még a mozgató rudazatokat is ragasztottam rá húzott szálból. A motor alsó burkolata (a 38 –as elem) feltűnően görbe volt bármilyen irányból is néztem. Több olyan része volt, aminek egymáshoz képest illet volna párhuzamosnak lennie, nem is igazán láttam át, melyik lehetne az a bázis vonal, amelyikhez igazíthatnám a többit. Az olajhűtő sem fért le az említett elem vájatának aljába, annak is ki kellett a sarkait dolgozni [E.11]. Az olajhűtőn a merevítők sem középen futottak össze [E.12], de lehetett úgy forgatni azt, hogy a nem szimmetrikus alsó burkolaton, ez kevéssé tűnjön ki [E.13]. A sötét fémszín felvitele után a merevítőkről csak egyszerűen lekapartam a festéket, hogy ki legyenek hangsúlyozva azok. Kapott egy réteg folyékony maszkolót ameddig még hozzáfértem. A fülkét szokásomnak megfelelően most sem bonyolítottam túl: amit adott a gyártó az belekerült. Festés is csak az alapszínekben, és egy kis panel kiemelőzésben merült ki. Az ülésheveder, a botkormány és a műszerfal kapott mindössze egy kis színezést [Q.49]. Megengedhettem magamnak ezt a felületességet, mert a plexi vastagsága, és minősége jótékonyan minden részletet elfedett.
A legizgalmasabb rész a törzsfelek egymáshoz házasítása volt. Szárazpróba során a géptörzs oldalainak illeszkedő felületeit nem tudtam egymásra zárni a belső elemek túlzott szélességének, a törzsfelek ’túltolt’ anyagvastagságának, vagy e kettő együttesének hibájából. Alulról az olajhűtőnél [E.14], felülről a műszerfalnál volt gond [F.15]. Felül a műszerfalból faragtam le [F.16], alul a törzsfelekből martam ki a szükséges helyet [F.17], ami után már össze tudtam ragasztani az oldalakat. Az összeállítási rajzon szereplő 4-es számú elemet nem építettem be [F.18], mert nem látszódott sehonnan a hiánya. Mivel volt egy fajta feszülés a motor környékén, ezért két lépcsőben ragasztottam. Először az alsó motorburkolatot a menetirány szerint jobb (képen balról) oldalra ragasztottam fel [G.19], majd kötés után egy tolómérőbe fogtam és keskeny pofájú satuként használva azt nyomtam rá-, ragasztottam rá a másik oldalt is [G.20]. Azért kellett így tennem, mert a légcsavar tengelynek kihagyott lyuk alatti (képen feletti) kis kapcsolódó felület ragasztása nem tudta a jelenlévő feszülést ellentartani. Szintén az anyagvastagság problémája miatt, nem tudott a felső motorburkolat a helyére megfelelően felülni, így ott is faragni kellett a motorblokkot imitáló elem sarkaiból [H.21]. Az alsó, felső, és oldalsó motorburkolati elemeket légcsavarhoz kapcsolódó elülső felületét sztirol lapokból pótoltam fel, és csiszolással hoztam egy síkba [H.22]. Kifúrtam a géppuskák helyét [H.23], bekarcoltam a géppuska vályút körben [H.24], a vízhűtő feltöltő nyílását és pár határozatlanabb panelosztást is. Az antenna árbóc alján egy rögzítőcsap található, melynek illesztéséhez nincs furat a plexin [H.25], ellenben van alatta egy nagy nyílás a géptörzsön, az eredeti Tamiya féle nagy tuskós antenna árbóchoz [H.26]. Ezt a nyílást én feltöltöttem. QB 72064 –ből egy Revi C/12 célzókészüléket ragasztottam a plexi keretére [H.27]. A géptörzsön a levegő és elektromos rendszerek szerviznyílásai a „B” mellett a „C”, és „D”, sőt még az „E” verziókra jellemző helyeken is meg voltak jelenítve. A nem kívánatosakat tömítettem, a szükséges hiányzót bekarcoltam. Végeredményben az összes törzsön lévő panelt is átkarcoltam [I.28]. Az oldalkormány illesztőcsapjainak mérete sokszorosa volt a függőleges vezérsíkban számukra kialakított lukaknak [I.29], ezért ledaraboltam a csapokat. Az oldalkormány a kívánttól magasabban ült a függőleges vezérsíkon, mert néhány méret a gyártás során ’elmászott’, így finoman egymáshoz daraboltam őket. Még ezek után is volt a sziluettben alul egy lépcső [I.30], amit egyvonalra igazítottam. A sűrítő szívótorka nagyon magas [I.31], és nem is tökéletesen ült a helyén, ezért csiszoltam le az aljából. A légcsavarkúp szoknyája is szélesebb volt a kelleténél, mint mögötte a tányér, így annak hosszából is csiszoltam el pár tizedet, így csökkentve annak átmérőjét [I.32]. A légcsavartengely feje túlságosan magas volt, -miatta a légcsavarkúp nem tudott támaszkodni a talphoz, ha légcsavar benne volt- ezért azt a fejet is elvékonyítottam.
Sztirol lap csíkjából a csűrőkre pótoltam a hiányzó kiegyenlítő lapokat [I.33]. Az alsó szárnyfél hornyait feltöltöttem [J.34], mert 2/3 –ad részt a felső szárnyfélben kell húzódnia az ágyúcsőnek. (Később, amikor már az alsó és felső szárnyfelek össze voltak állítva, a megfelelő magasságba fúrtam át a cső helyét.) A szárny alsó darabjának közepét belülről bevágással meggyöngítettem [J.35], és a szárny „V” állásszögét feszítéssel növeltem meg. A felső szárnyfelekben a futószár bekötés pontjai is teli voltak műanyaggal, ezért azokat fúróval kerekre tisztítottam ki [J.36]. A futószárnak a bekötési pont felöli szögletes végét a furathoz illő hengeres alakra faragtam. Törzs alatti kis beömlő anyagát az alsó szárnyfél belső oldala felől kimartam [J.37] [M.37]. Az alsó és a felső szárnyfeleket szárazon összepróbáltam, amely rávilágított pár megoldandó problémára. Az egyik, hogy a szárny vége felé volt egy kisebb lépcső [K.38], amelyet úgy orvosoltam, hogy az alsó szárnyfél belső oldalából loptam egy kis anyagot [K.39]. A másik, hogy a futóakna kerete távol tartotta a két szárnyfelet attól, hogy ragasztási felületen összeérhessenek, ezért az akna keret elülső éléből szögben daraboltam le anyagot [K.40]. A szárny darabjait először a hátsó [L.41], majd kötés után az elülső élüknél ragasztottam össze [L.42], csipeszek segítségével feszítettem egymásra őket, hogy legyőzzem azok továbbra is makacs ellenállását a megfelelő illeszkedéssel szemben. A fékszárnyat mozgató elemek, nem voltak egy vonalban [M.43], ezért ezeket ledarabolás után kellett a helyes pozícióba átragasztanom [M.44]. A vízszintes vezérsíkok csatlakozó elemei is annyira vastagra voltak öntve, hogy nem fértek be a helyükre, ezért azokat is vékonyítottam. A korábban gyengített (bevágott) szárnyat összeragasztottam a törzzsel, alábakoltam, súllyal megterheltem, a szükségesnél kicsit jobban is [N.45], tudván: hogy ebből még vissza fog rúgni valamelyest. A gyári olajhűtővel a kis mérete miatt nem voltam elégedett, így gyártottam egy kissé nagyobbat sztirol lapokból [O.46]. A vízhűtő radiátora mögött sztirol lappal tömítettem oldalt és hátul egy-egy hézagot [P.47]. A vízhűtő burkolatát merevítő pálca lyukát is ekkor fúrtam ki. Sok-sok apró felületi hibát kellett feltömítenem [P.48], és visszacsiszolnom.
Alapozás után volt még pár apróbb tömítés, csiszolás, majd feketével végeztem egy kis előárnyalást [Q.49]. Gunze Mr.Color RLM 70/71 felső rejtőszíneket kapott a madárkám [R.50]. Egyes archív képeken látható alacsonyabb kontrasztú 70/71 hatás elérésének érdekében, a 71 –et felülködöltem a sötétebb 70 –es színnel [R.52]. Hogy a kereszt mögötti (feltehetőleg javításból származó) folt látszódjon, azt a részt előzetesen kimaszkoltam [R.51]. A korábban fehérre festett és maszkolt légcsavarkúpot [R.53] is ekkor fújtam át 70 –esre.
Matricák közül a swastika az alakja-, a törzs keresztje a mérete-, az üzemanyag jelző matrica annak színelcsúszása miatt nem lett felhasználva. Ezeket, valamint a légcsavar gyártó matricáit egy AMG 109 készletből ollóztam össze. Utómunkálatok során kapott rugalmas szálból antenna huzalt, pisztollyal fújtam egy kis kormozódást, valamint a fehér felületeket átködöltem kicsit feketével, hogy ne rikítson annyira. Pigmenttel beporoltam a kerekeket, és ceruzával koptattam meg finoman a szárnytövet, kapaszkodókat, és a szárnygéppuska fedele környékét.
Végszónak: Építhető a drágám, de munkás készlet. Aki szeret faragni, az ebben megfogja találni az örömét.
|
| A |
|
| B |
|
| C |
|
| D |
|
| E |
|
| F |
|
| G |
|
| H |
|
| I |
|
| J |
|
| K |
|
| L |
|
| M |
|
| N |
|
| O |
|
| P |
|
| Q |
|
| R |
|
| S |
|
| T |
|
| U |
|
| V |
|
| W |
|
| Z |
2019.01.31.
Utolsó módosítás: 2019.02.02.
Utolsó módosítás: 2019.02.02.