Az USAF bolhája

Bensen X-25

1:48, saját (2016)
Valamelyik este az egyik repülős könyvemet lapozgattam, amikor megakadt a szemem egy autogirón. Ez a Bensen B-8 katonai változata volt, vagyis az USAF X-25B néven tesztelt példánya. Az autogiró ránézésre egy génhibás helikopterre hasonlít, valójában a repülőgép és a helikopter érdekes keveréke. Az autogiró hajtóműve a sebesség elérésére szolgál, közvetlenül nem hajtja meg a forgószárnyakat. Azok a növekvő sebesség hatására kezdenek forogni, és így termelődik felhajtóerő. Az ilyen repülőgépek nem tudnak helyből felszállni, vagy így leszállni. A modernebbeken már van lehetőség a forgószárnyak felszállás előtti felpörgetésére. A hajtómű nélküli változatok vontatással voltak képesek repülni: akár autó, vagy hajó mögé akaszthatták, és az a megfelelő sebességet tartva a levegőben vontathatta a „sárkánygirót”. Az X-25B a Bensen motorizált változata volt, amit egy négyhengeres léghűtéses boxermotor hajtott. Sóhajtottam egyet, hogy ez is hiányozni fog a gyűjteményemből… 1:72-ben gyártja ezt egy kis cég makettből, de 1:48-ban nem találtam róla infót. Aztán ahogy nézegettem a képet, arra gondoltam, hogy talán meg is építhetném. Internetes anyaggyűjtés következett, amiből kiderült, hogy alig van két egyforma Bensen, még a légierős példányok is eltérőek. Néhány jó kép lementése után jött a tényleges anyaggyűjtés: miből épüljön az autogiró? A váz nem csőből, hanem négyszögletes profilból készült. Ilyen műanyagot sehol sem találtam, a fiam adta meg a megoldást: gyufaszál! Volt otthon a hosszabb fajtából (még nem a gázgyújtó, de nem is a standard gyufa) az jónak tűnt. Kicsit meg kellett csiszolni őket, meg persze lekaparni a fejüket. A kerekek gyorsan meglettek, az elmúlt 20 év makettezői múlt hagyatéka a két maréknyi ilyen-olyan méretű makettkerék, csodálkoztam volna, ha nem akad 3 megfelelő méretű. A váz gyorsan elkészült, az elején lévő vázszerkezet szintén maketthulladék. A benzintanknak nem találtam semmit, így maradt a szobrászkodás, levegőre keményedő gyurmából. A motor hengerei egy régi csillagmotorból lettek kioperálva, a többi rész szintén műanyag hulladék. A műszerfal egy F-89 Scorpion-é volt, abból lett méretre szabva. A vezetékei cérnából készültek, csakúgy mint a motoré. A légcsavar egy helikopter faroklégcsavarja, a kelleténél talán keskenyebb. A vízszintes vezérsík (vagy inkább stabilizátor) polisztirol lap, a függőleges vezérsík polietilén csomagolóanyagból lett kivágva. Az összes merevítő és kormányrúd makettmaradék. A rotorlapát egy ismeretlen makett hagyatéka. Az ülés volt az, ami a legtöbb fejfájást okozta. Pilótaülésből szintén szép gyűjteményem van, de ez igazából egy szék. Adta magát az ötlet, hogy készítsem el drótból, de ilyenem nem volt itthon, vagyis ami volt, az nagyon vékony volt. Kezembe akadt egy tekercs forrasztóón, amin azért is csodálkoztam, mert sosem volt forrasztópákám… Ebből sikerült kihajtogatnom az ülést, méghozzá elsőre. A hátlap először úgy volt, hogy alufóliából lesz, de túl vékonynak találtam. Aztán eszembe jutott, hogy a gyerekeimnek van csokija, így annak a sztaniolját használtam fel (és ettem egy kis csokit is, mea maxima culpa). A szék ülőlapja egy párna, ami a képek szerint drótokon, vagy vékony hevedereken ül. Ezek fehér cérnából készültek, az ülőpárna pedig a már említett gyurmából. A gép orrát és a rotortartót összekötő huzal egy mátrixnyomtató fejének izéje, jó erős acél, alig hajlik, és meglepően vékony. A makett alkatrészeinek fixálásához pillanatragasztót használtam. A festés az összerakással folyamatosan ment, utólag derült ki, hogy jó döntés volt, mert így is nehezen lehetett az alkatrészekhez hozzáférni, a teljesen kész makettet pedig rémálom lett volna lekenni. A matricákat kiválogatni nem volt nehéz, volt miből. A U.S. AIR FORCE felirat egy kicsit nagyobb, de ennél csak sokkal kisebb lett volna, a pici lajstromszám pedig fiktív, mert ilyen pici számokból nem tudtam volna az eredetit kiválogatni, festeni meg így nem tudok. A végeredmény a maga hibáival együtt is csodás, nem hittem volna, hogy elsőre, és különösebb buktatók nélkül sikerül megvalósítani első teljesen saját építésű makettemet. Az építés nagyjából összesen 12 órát vett igénybe, és végig remekül éreztem magam. Most a vitrinben pihen, egy F-105-ös és egy F-106-os között, kiemelendő a két nagy tesó méreteit… vagy épp a saját apróságát.
DSC07662
DSC07662
DSC00194
DSC00194
DSC07631
DSC07631
DSC07632
DSC07632
DSC07661
DSC07661
DSC07663
DSC07663
DSC07664
DSC07664
DSC07665
DSC07665
DSC07666
DSC07666
DSC07667
DSC07667
2016.02.29.
Utolsó módosítás: 2016.10.18.
trooper
Értékeld a cikket! ?
A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció
Mekett
2016.10.26. 22:26:52
Mindig öröm látni, ha valaki egy soha sem látott típust énekel műanyagba. :)
Szólj hozzá! ?
Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció