FMA IA 58A Pucará
1:72, Airfix
No.A03068 (2008)
Pintér György - Múzeumi krimik
Visszanézve az előzményeket magam is nagyon meglepődtem, hogy 12 éve már meg volt ez a készlet, 2008-ban írtam a cikk 1. részét. Valahogy mindig volt más, ami miatt a doboz halom alján maradt a Pucara. Aztán a COVID-19 hatására 2020 tavaszán belevágtam az összeépítésébe. (Megjegyzem soha nem épültek a makettjeim olyen tempóban, mint a vészhelyzet idején.)
Az építést szokás szerint információ gyűjtéssel kezdtem, amihez jó alap volt a korábbi cikkem. Azt már régen eldöntöttem, hogy az Uruguay-i gépet építem meg, így a világhálón a 224-es oldalszámú gépről kerestem fotókat. Ráadásul még egy walkaround videót is találtam! Építési leírásokat kutattam, hogy az esetleges tapasztalatokat fel tudjam használni.
Ezt követően mély levegő és megtörtént az első "kapavágás". Szokás szerint a kabinnal kezdtem. A nagyméretű kabintető miatt megpróbáltam minél több dolgot feljavítani. A katapultülések tetejére üvegtörő szarvak kerültek maradék maratás lapokat felhasználva, a kilövő fogantyúkat vékony rézvezetékből hajlítottam.
Revell NATO figurakészletből 2 pilótát használtam fel, bekötőhevederjeik Tamiya maszkoló szalagból vannak. A kabin beragasztását a törzsfelekbe figyelmesen kell pozicionálni, az összeállítási útmutató finoman szólva nem mindig nyújt hathatós segítséget. Különösen fontos a megfelelő szög annak tükrében, hogy ezzel meghatározzuk a szárnyak beállítását a törzshöz viszonyítva!
A gépágyúk és géppuskák nyílásait is még összeállítás előtt célszerű kifúrni, bár ez később sem volt lehetetlen, csak körülményesebb.
A törzsfelek összeragasztása előtt viszont látogassunk meg egy horgász boltot, mert tetemes mennyiségű ólomra lesz szükségünk ahhoz, hogy ne legyen farnehéz a madarunk.A kabin fenéklemeze alá tudtam súlyt elhelyezni, de ez a későbbiekben még úgy tűnt, hogy nem lesz elég, ezért még a hajtóművekbe is került ólom. A rúd formájú horgászólom pont illeszkedett a hajtómű fedél ((D6-os alkatrész) belső oldalán lévő furatba.
A törzsfelek összeállításánál továbbá egy kicsit rá kellett segítenem hajszárítóval, hogy az alkatrészek kisebb görbületét meg tudjam szüntetni.
Itt lehetett volna egy további feljavítási lehetőség, de későn figyeltem fel rá. A függőleges vezérsík előtti gerincmerevítő egy vékonyabb rész, nem a makett által megjelenített forma. Egy bankkártya vastagságú műanyag lapból kiszabható a megfelelő alkatrész.
A szárnyak összeállításánál ismét észnél kell lennünk. A főfutók aknáinak összeállítása esetén szintén nagyon fontos az alkatrészek pozicionálása, ugyanis a B5-ös alkatrészekbe kell rögzíteni a futóműveket is. Egy kisebb szögeltérés már igen ferde teleszkópokat eredményezhet. Azt talán nem is kellene külön megemlítenem, hogy a vízszintes vezérsíkok megfelelő helyzetbe történő rögzítését szintén nem segíti semmilyen csap, vagy horony. Bízzunk a szemmértékünkben!
Az előbb említettem a futóműveket. Ezek beragasztásánál az összeállítási útmutató ismét bőven a fantáziánkra bízza, hogy mit és hova ragasszunk be, de az eredeti gépekről készült fotók, valamint a Scalemates nevű web oldal segítségével ugyanezen gép Special Hobby (SH) kiviteléhez készített, némileg részletesebb összeállítási útmutató levadászásával sikeresen túl jutottam ezen a feladaton is. Egyébként a hajtómű pontosabb festéséhez, a fotómű alkatrészekhez is a SH útmutatója nyújtott jó támpontot.
Újabb embert (makettezőt) próbáló feladat jön az összeállítási rajz szerint. A légcsavarokat úgy kell felragasztani a miniatűr agyra, hogy tájoló elemek hiányában is kiadják a tollak a 120 fokot, továbbá ugyanolyan szöget zárjanak be a forgássíkkal. Nem csoda, hogy lehet vásárolni készre öntött műgyanta feljavítót. Kisebb mennyiségű ősz hajszál keletkezése árán megoldódott ez is.
A kabintetőt is most kellene a helyére tenni. Az alkatrész szép tiszta, viszont az aló keret menet irány szerinti bal oldala némileg homorú. Tömítés és festés után nem annyira feltűnő, de attól még ott van.
A kisebb antennák helyzetét szerencsére jelölték a makett felületén, erre az előzmények után már nem is számítottam. A kérdéses 224-es oldalszámú gépről készült fotók alapján a gerinc fölötti huzal antennát elhagytam, viszont helyette egy nagyobb késantennát felragasztottam. A kabin mögé jelölt egy antenna helyett kettőt helyeztem el, szintén a referencia fotók alapján.
A mellső szélvédőre maradék maratás keretből legyártottam egy ablaktörlőt.
Az orr részen van egy furat, amelyet szintén elkészíthetünk, de a pontos pozicionálás itt is nagyon fontos.
A fényképek összehasonlítása alapján megállapítható volt, hogy a repülőgépet többször is felújították, a folttérkép kisebb változásokon ment keresztül. A legbiztosabb, ha egy adott fotó alapján festjük le a gépet, mert repülőnként is voltak eltérések. Ami biztos, hogy a vízszintes vezérsík tetején az útmutatónktól eltérően nincs minta. A javasolt Humbrol festék kódok viszont egész jók. Begyökeresedett ecsetes makettezőként a javasolt enamel festékek (Alulra HU147, felülre HU116 és HU156) rendelkezésemre álltak, ezek felhasználásával pingáltam le a makettet. A futóműszárakhoz a HU65 tökéletesen megfelelt. A fém színekhez vegyesen Humbrol, ModelMaster, valamint akril MiG festékeket használtam. A matricázáshoz alkohollal hígított MiG félfényes lakkot szintetikus lapos ecsettel vittem fel.
A matricákról előre lehetett tudni, hogy kicsit vastagok, de ráadásul a nyomtatás a több színű tételeknél némileg el is csúszott, egyes oldalakon zavaró fehér csíkot eredményezve. Felhelyezés és száradás után nagyon vékony ecsetet használva az alapszínnel orvosoltam a problémát. Záró rétegként ismét a félfényes MiG lakkot használtam.
Kis közbeszúrás: A MiG Lucky Vanish sorozatából be kell szerzem a nagyobb kiszerelésű változatokat, mert nagyon meggyőző eredményt produkálnak ecsettel is. Az ultra matt változat tényleg képes letompítani minden felületet.
Gyárilag nem kapunk semmilyen függesztményt, ezért az Uruguay által rendszeresített Mk82 Snake Eye féklapos bombák Hasegawa fegyverkészletből származó példányait használtam fel. A bombákat természetesen csak a festés után ragasztottam fel.
Szintén az utolsó műveletek közé tartozott a törzs bal alsó részén található huzalantenna elkészítése. A rendkívül vékony, egy játék maszkról származó műhaj szál rögzítésénél már minden rendelkezésemre álló különleges ragasztóval csődöt mondtam, míg veszteni való híján kipróbáltam a normál Revell tűs ragasztót is. Simán működött.
A makett legvégül kis alapra került. A biztonság kedvéért a jobb oldali főfutó külső abroncsánál egy kis fém csappal is biztosítottam elmozdulás ellen. A reptér részlet nyomtatott rajzlap, ezzel diorámának ugyan nem nevezném a munkát, de a pilóták miatt szükségét éreztem a betonnak.
Összességében elégedett vagyok az elkészült makettel, kezdőknek nem annyira ajánlom, de a gyakorlottabb makettezők boldogulnak vele. A makett bőven ad lehetőséget a feljavításokra.
Az építést szokás szerint információ gyűjtéssel kezdtem, amihez jó alap volt a korábbi cikkem. Azt már régen eldöntöttem, hogy az Uruguay-i gépet építem meg, így a világhálón a 224-es oldalszámú gépről kerestem fotókat. Ráadásul még egy walkaround videót is találtam! Építési leírásokat kutattam, hogy az esetleges tapasztalatokat fel tudjam használni.
Ezt követően mély levegő és megtörtént az első "kapavágás". Szokás szerint a kabinnal kezdtem. A nagyméretű kabintető miatt megpróbáltam minél több dolgot feljavítani. A katapultülések tetejére üvegtörő szarvak kerültek maradék maratás lapokat felhasználva, a kilövő fogantyúkat vékony rézvezetékből hajlítottam.
Revell NATO figurakészletből 2 pilótát használtam fel, bekötőhevederjeik Tamiya maszkoló szalagból vannak. A kabin beragasztását a törzsfelekbe figyelmesen kell pozicionálni, az összeállítási útmutató finoman szólva nem mindig nyújt hathatós segítséget. Különösen fontos a megfelelő szög annak tükrében, hogy ezzel meghatározzuk a szárnyak beállítását a törzshöz viszonyítva!
A gépágyúk és géppuskák nyílásait is még összeállítás előtt célszerű kifúrni, bár ez később sem volt lehetetlen, csak körülményesebb.
A törzsfelek összeragasztása előtt viszont látogassunk meg egy horgász boltot, mert tetemes mennyiségű ólomra lesz szükségünk ahhoz, hogy ne legyen farnehéz a madarunk.A kabin fenéklemeze alá tudtam súlyt elhelyezni, de ez a későbbiekben még úgy tűnt, hogy nem lesz elég, ezért még a hajtóművekbe is került ólom. A rúd formájú horgászólom pont illeszkedett a hajtómű fedél ((D6-os alkatrész) belső oldalán lévő furatba.
A törzsfelek összeállításánál továbbá egy kicsit rá kellett segítenem hajszárítóval, hogy az alkatrészek kisebb görbületét meg tudjam szüntetni.
Itt lehetett volna egy további feljavítási lehetőség, de későn figyeltem fel rá. A függőleges vezérsík előtti gerincmerevítő egy vékonyabb rész, nem a makett által megjelenített forma. Egy bankkártya vastagságú műanyag lapból kiszabható a megfelelő alkatrész.
A szárnyak összeállításánál ismét észnél kell lennünk. A főfutók aknáinak összeállítása esetén szintén nagyon fontos az alkatrészek pozicionálása, ugyanis a B5-ös alkatrészekbe kell rögzíteni a futóműveket is. Egy kisebb szögeltérés már igen ferde teleszkópokat eredményezhet. Azt talán nem is kellene külön megemlítenem, hogy a vízszintes vezérsíkok megfelelő helyzetbe történő rögzítését szintén nem segíti semmilyen csap, vagy horony. Bízzunk a szemmértékünkben!
Az előbb említettem a futóműveket. Ezek beragasztásánál az összeállítási útmutató ismét bőven a fantáziánkra bízza, hogy mit és hova ragasszunk be, de az eredeti gépekről készült fotók, valamint a Scalemates nevű web oldal segítségével ugyanezen gép Special Hobby (SH) kiviteléhez készített, némileg részletesebb összeállítási útmutató levadászásával sikeresen túl jutottam ezen a feladaton is. Egyébként a hajtómű pontosabb festéséhez, a fotómű alkatrészekhez is a SH útmutatója nyújtott jó támpontot.
Újabb embert (makettezőt) próbáló feladat jön az összeállítási rajz szerint. A légcsavarokat úgy kell felragasztani a miniatűr agyra, hogy tájoló elemek hiányában is kiadják a tollak a 120 fokot, továbbá ugyanolyan szöget zárjanak be a forgássíkkal. Nem csoda, hogy lehet vásárolni készre öntött műgyanta feljavítót. Kisebb mennyiségű ősz hajszál keletkezése árán megoldódott ez is.
A kabintetőt is most kellene a helyére tenni. Az alkatrész szép tiszta, viszont az aló keret menet irány szerinti bal oldala némileg homorú. Tömítés és festés után nem annyira feltűnő, de attól még ott van.
A kisebb antennák helyzetét szerencsére jelölték a makett felületén, erre az előzmények után már nem is számítottam. A kérdéses 224-es oldalszámú gépről készült fotók alapján a gerinc fölötti huzal antennát elhagytam, viszont helyette egy nagyobb késantennát felragasztottam. A kabin mögé jelölt egy antenna helyett kettőt helyeztem el, szintén a referencia fotók alapján.
A mellső szélvédőre maradék maratás keretből legyártottam egy ablaktörlőt.
Az orr részen van egy furat, amelyet szintén elkészíthetünk, de a pontos pozicionálás itt is nagyon fontos.
A fényképek összehasonlítása alapján megállapítható volt, hogy a repülőgépet többször is felújították, a folttérkép kisebb változásokon ment keresztül. A legbiztosabb, ha egy adott fotó alapján festjük le a gépet, mert repülőnként is voltak eltérések. Ami biztos, hogy a vízszintes vezérsík tetején az útmutatónktól eltérően nincs minta. A javasolt Humbrol festék kódok viszont egész jók. Begyökeresedett ecsetes makettezőként a javasolt enamel festékek (Alulra HU147, felülre HU116 és HU156) rendelkezésemre álltak, ezek felhasználásával pingáltam le a makettet. A futóműszárakhoz a HU65 tökéletesen megfelelt. A fém színekhez vegyesen Humbrol, ModelMaster, valamint akril MiG festékeket használtam. A matricázáshoz alkohollal hígított MiG félfényes lakkot szintetikus lapos ecsettel vittem fel.
A matricákról előre lehetett tudni, hogy kicsit vastagok, de ráadásul a nyomtatás a több színű tételeknél némileg el is csúszott, egyes oldalakon zavaró fehér csíkot eredményezve. Felhelyezés és száradás után nagyon vékony ecsetet használva az alapszínnel orvosoltam a problémát. Záró rétegként ismét a félfényes MiG lakkot használtam.
Kis közbeszúrás: A MiG Lucky Vanish sorozatából be kell szerzem a nagyobb kiszerelésű változatokat, mert nagyon meggyőző eredményt produkálnak ecsettel is. Az ultra matt változat tényleg képes letompítani minden felületet.
Gyárilag nem kapunk semmilyen függesztményt, ezért az Uruguay által rendszeresített Mk82 Snake Eye féklapos bombák Hasegawa fegyverkészletből származó példányait használtam fel. A bombákat természetesen csak a festés után ragasztottam fel.
Szintén az utolsó műveletek közé tartozott a törzs bal alsó részén található huzalantenna elkészítése. A rendkívül vékony, egy játék maszkról származó műhaj szál rögzítésénél már minden rendelkezésemre álló különleges ragasztóval csődöt mondtam, míg veszteni való híján kipróbáltam a normál Revell tűs ragasztót is. Simán működött.
A makett legvégül kis alapra került. A biztonság kedvéért a jobb oldali főfutó külső abroncsánál egy kis fém csappal is biztosítottam elmozdulás ellen. A reptér részlet nyomtatott rajzlap, ezzel diorámának ugyan nem nevezném a munkát, de a pilóták miatt szükségét éreztem a betonnak.
Összességében elégedett vagyok az elkészült makettel, kezdőknek nem annyira ajánlom, de a gyakorlottabb makettezők boldogulnak vele. A makett bőven ad lehetőséget a feljavításokra.
|
| Pucara1 |
|
| IA58A_02 |
|
| IA58A_03 |
|
| IA58A_04 |
|
| IA58A_05 |
|
| IA58A_06 |
|
| IA58A_07 |
|
| IA58A_08 |
|
| IA58A_09 |
|
| IA58A_10 |
2020.07.01.
Utolsó módosítás: 2020.07.02.
Utolsó módosítás: 2020.07.02.
Szöveg és fotók: Szekér Géza (Wolfpack Makett Klub)