Magyar honvéd
1/35, saját faragás + ICM + Dragon
Pintér György - Múzeumi krimik
Bár az utóbbi időben tűntek fel Magyarországon is műgyantás vállalkozások, melyek többek között magyar témájú figurákat is gyártottak, az 1945 utáni időszakból szinte semmi ilyen nem jelent még meg - a Botond Models három készletét leszámítva. Több magyar festésű modern jármű van a gyűjteményemben, ezekhez több modern érájú figurát is készítettem már (nem kell azért nagy dologra gondolni, a Dragon harckocsizóit alakítottam át például), de olyat, ami egyedül is megállja a helyét, még nem. Most jött el ennek az ideje. Nem terveztem túlbonyolítani a dolgot, egy a 70-es-80-as évek jellegzetes hidegebb idős öltözetét hordó figurát akartam. A szűkebb értelemben vett "napjaink"-ra jellemző terepszínek, csatok, szíjak, zsebek majd akkor jönnek, ha kicsit ügyesebb leszek.
Az alapkoncepció egy rohamsisakban, mikádóban, Kalasnyikovval a kezében álló alak lett, és mivel nem sci-fi modellről van szó, következő lépésként kezdődhetett hozzá az anyaggyűjtés. Először a Néphadsereg 70-es évekbeli felszerelésleírását vettem elő, másodjára pedig a korabeli fényképes albumokat emeltem le a polcról. Mostanában nem nagyon látok ilyet, a néphadsereges időkben több igényesen kötött, nagyalakú, a hadsereget bemutató fényképalbum is megjelent. Nem is annyira ismeretterjesztő kiadványok ezek, mint inkább reprezentációs anyagok; április negyedikén jól oda lehetett adni egy ilyet a pártot és a népet hűen szolgáló elvtársnak. Diorámaötletekhez, egyenruhák részleteinek megfigyeléséhez viszont ideális egy ilyen könyv. (A cikk címe is egy ilyen album címéből jött).
Faragjunk! Azaz még ne, előbbb túrjuk át a bitz boxot - ami beszerezhető innen-onnan, annak elkészítésével feleslegesen ne szopassa magát az ember. Szerencsére a két legnehezebben megformázható alkatrészt, a rohamsisakot és a fegyvert készen be tudtam szerezni, előbbit egy ICM-készletből, utóbbit a Dragon kiegészítőszettjéből. A sisakhoz a hozzá tartozó fejet is felhasználtam, ahogy a Dragon készletéből a fegyvert tartó jobb kézfejet is.
A test alapja egy fogpiszkálóra hengergetett green stuff-gombóc lett, ebből alakítottam ki a mikádó alapját. A szabást a fent említett öltözködési utasításból, a gyűrődéseket fényképek alapján próbáltam megcsinálni. Kicsit bonyolította a helyzetet, hogy két válltáskát is raktam a figurára, ezek miatt különösen figyelni kellett a gyűrődésekre. A vállakon kellett kicsit késsel igazítani, majd a jobb kar megformázása következett. Ebbe egyúttal beleragasztottam a fegyvert tartó kezet is, melyre száradás után felkerült a másik, bal kéz is.
A testet közben megcsapoltam, a majdani lábak részére, és a surranót is elkezdtem kifaragni egy német csizmából. Az alja megmaradt, a bokarészt kellett gs-ből kialakítani, majd a csatos bokafogót, vagy nem tudom, hogy hogy hívják. Utána a bakancsba drótot fúrtam a bokáknak, és a kabát aljára is elkészítettem a majdani combok drótvázát. A kilógó drótokra aztán megformáztam a nadrágszárakat, kihegyezett fogpiszkálóval kialakítva a ruha gyűrődéseit.
Az emberalak ezzel nagyjából készen is volt, a két táska következett. Az egyik, ha jól nézem, a gépkarabély tárait tartalmazza, a másik a magyar punk, alteros és rocker-populáció körében igen népszerű gázálarctáska. Különösebb gond nem volt velük, először a nagyobb részeiket készítettem el, majd a kis zsebeket. Nehézséget talán csak a gázálarctáska gyűrődő fedele okozott, de végülis kilapítgatott green stuffból megcsináltam azt is.
Innentől már csak apróbb módosításokra volt szükség: elkészítettem a nadrág zsebét (már ami látszik belőle), a táskák szíjának a csatlakozását (a testre előzőleg rádolgozott pánthoz), és a sisak szíját.
A figura ezzel készen állt a festésre, lásd a mellékelt ábrát. A GW fehér alapozójával alapoztam, majd lefestettem akrillal az arcot, kezeket és a ruházatot. A lábakat megcsapoltam, és egy falapra rögzítettem - ezen fog állni, amíg festem. Az arccal kezdtem a művészolajazást. Az eddigi figuráimon túl sápadtak voltak az arcok, ezért a Flesh Tint és a Titanium-Zinc White mellett ezúttal Red Ochre helyett Burnt Umbra-t használtam a mélyebben fekvő részek kifestéséhez, sőt, egy kis pirosat is kevertem a színbe, hogy élénkebb legyen (Louvre olajfestékekről van szó). Valamivel tényleg kevésbé sápadt lett így. Mikor az arc megszáradt, elkészítettem a szemeket, és a szemöldököt. Utána a sisak következett, krómoxid-zöld és fekete keverékével, a peremen egy kis feketével, de tényleg csak kicsivel, nem akartam túlhangsúlyozni, inkább homogénre szerettem volna festeni. Miután megszáradt, lekentem félfényes lakkal.
A kabát a sisak festéséhez használt színek egy kicsit világosabb árnyalatával készült, megpróbáltam a napfény beesési szöge szerint festeni, a mélyedések felfelé forduló alsó részét világosabbra, a lefelé forduló felső részét sötétebbre. A nadrág elvileg szintén ezzel a színnel készült, de valahogy egy kicsit más árnyalatnak látszik a fehér és a fekete árnyékok eltérő aránya miatt, és lehet, hogy egy kis barnás árnyalat is ment bele, már nem emlékszem. Nem mintha itt nagyot lehetne tévedni, a fényképek tanúsága szerint az újszerű, élénkzöldtől a fakó, szétmosott, rommá kopott egyenruháig könnyen előfordulhatott bármi.
A bakancsot és az övet Burnt Umbra barnára festettem, az elmaradhatatlan fehér és fekete árnyékolással a kiálló, illetve alsó, vagy beljebb lévő részeken. A táskákhoz ismét a zöldet vettem elő. A gázálarczsák még a ruhánál is kopottabb lett, míg a tölténytáskát megpróbáltam kifejezetten élénk színűre csinálni. Mikor a táskák megszáradtak, elkészítettem a bőr részeiket, az övhöz is használt színekkel és módon. Végső simításként pedig a patentokat, és csatokat festettem ki ezüstre, kicsit erős lett, egy fekete bemosással visszavettem a csillogásából.
A talapzatot egy versenyen nyertem korábban, úgy határoztam, hogy ehhez a figurához fogom felhasználni. Egy őszi-téli laktanyaudvarra gondoltam (igen, mind a három négyzetcentiméterre :) ), ehhez az aszfalt smirgliből lett kivágva, festettem rá egy csíkot fehérrel, majd őszi erdőnek majorannát ragasztottam rá PVA-val. Erre jött a hó PVA-ból és szódabikarbónából, amivel csúnyán beszoptam, mert a szódbikarbóna felszívta a levelek színanyagát, így le kellett festenem, amivel harmadannyira se lett élethű a hó. A vízfolyásokat lakkal imitáltam, hát, végülis kinéz valahogy.
Összességében elégedett vagyok a figurával, bár tudom, hogy azért még van hová fejlődni mind a szobrászásban, mind a festésben. Ez a magyar téma sok kihasználatlan és érdekes lehetőséget tartogat még, úgyhogy ha valami, hát az biztos, hogy nem ez volt az utolsó modern magyar témájú figurám.
Az alapkoncepció egy rohamsisakban, mikádóban, Kalasnyikovval a kezében álló alak lett, és mivel nem sci-fi modellről van szó, következő lépésként kezdődhetett hozzá az anyaggyűjtés. Először a Néphadsereg 70-es évekbeli felszerelésleírását vettem elő, másodjára pedig a korabeli fényképes albumokat emeltem le a polcról. Mostanában nem nagyon látok ilyet, a néphadsereges időkben több igényesen kötött, nagyalakú, a hadsereget bemutató fényképalbum is megjelent. Nem is annyira ismeretterjesztő kiadványok ezek, mint inkább reprezentációs anyagok; április negyedikén jól oda lehetett adni egy ilyet a pártot és a népet hűen szolgáló elvtársnak. Diorámaötletekhez, egyenruhák részleteinek megfigyeléséhez viszont ideális egy ilyen könyv. (A cikk címe is egy ilyen album címéből jött).
Faragjunk! Azaz még ne, előbbb túrjuk át a bitz boxot - ami beszerezhető innen-onnan, annak elkészítésével feleslegesen ne szopassa magát az ember. Szerencsére a két legnehezebben megformázható alkatrészt, a rohamsisakot és a fegyvert készen be tudtam szerezni, előbbit egy ICM-készletből, utóbbit a Dragon kiegészítőszettjéből. A sisakhoz a hozzá tartozó fejet is felhasználtam, ahogy a Dragon készletéből a fegyvert tartó jobb kézfejet is.
A test alapja egy fogpiszkálóra hengergetett green stuff-gombóc lett, ebből alakítottam ki a mikádó alapját. A szabást a fent említett öltözködési utasításból, a gyűrődéseket fényképek alapján próbáltam megcsinálni. Kicsit bonyolította a helyzetet, hogy két válltáskát is raktam a figurára, ezek miatt különösen figyelni kellett a gyűrődésekre. A vállakon kellett kicsit késsel igazítani, majd a jobb kar megformázása következett. Ebbe egyúttal beleragasztottam a fegyvert tartó kezet is, melyre száradás után felkerült a másik, bal kéz is.
A testet közben megcsapoltam, a majdani lábak részére, és a surranót is elkezdtem kifaragni egy német csizmából. Az alja megmaradt, a bokarészt kellett gs-ből kialakítani, majd a csatos bokafogót, vagy nem tudom, hogy hogy hívják. Utána a bakancsba drótot fúrtam a bokáknak, és a kabát aljára is elkészítettem a majdani combok drótvázát. A kilógó drótokra aztán megformáztam a nadrágszárakat, kihegyezett fogpiszkálóval kialakítva a ruha gyűrődéseit.
Az emberalak ezzel nagyjából készen is volt, a két táska következett. Az egyik, ha jól nézem, a gépkarabély tárait tartalmazza, a másik a magyar punk, alteros és rocker-populáció körében igen népszerű gázálarctáska. Különösebb gond nem volt velük, először a nagyobb részeiket készítettem el, majd a kis zsebeket. Nehézséget talán csak a gázálarctáska gyűrődő fedele okozott, de végülis kilapítgatott green stuffból megcsináltam azt is.
Innentől már csak apróbb módosításokra volt szükség: elkészítettem a nadrág zsebét (már ami látszik belőle), a táskák szíjának a csatlakozását (a testre előzőleg rádolgozott pánthoz), és a sisak szíját.
A figura ezzel készen állt a festésre, lásd a mellékelt ábrát. A GW fehér alapozójával alapoztam, majd lefestettem akrillal az arcot, kezeket és a ruházatot. A lábakat megcsapoltam, és egy falapra rögzítettem - ezen fog állni, amíg festem. Az arccal kezdtem a művészolajazást. Az eddigi figuráimon túl sápadtak voltak az arcok, ezért a Flesh Tint és a Titanium-Zinc White mellett ezúttal Red Ochre helyett Burnt Umbra-t használtam a mélyebben fekvő részek kifestéséhez, sőt, egy kis pirosat is kevertem a színbe, hogy élénkebb legyen (Louvre olajfestékekről van szó). Valamivel tényleg kevésbé sápadt lett így. Mikor az arc megszáradt, elkészítettem a szemeket, és a szemöldököt. Utána a sisak következett, krómoxid-zöld és fekete keverékével, a peremen egy kis feketével, de tényleg csak kicsivel, nem akartam túlhangsúlyozni, inkább homogénre szerettem volna festeni. Miután megszáradt, lekentem félfényes lakkal.
A kabát a sisak festéséhez használt színek egy kicsit világosabb árnyalatával készült, megpróbáltam a napfény beesési szöge szerint festeni, a mélyedések felfelé forduló alsó részét világosabbra, a lefelé forduló felső részét sötétebbre. A nadrág elvileg szintén ezzel a színnel készült, de valahogy egy kicsit más árnyalatnak látszik a fehér és a fekete árnyékok eltérő aránya miatt, és lehet, hogy egy kis barnás árnyalat is ment bele, már nem emlékszem. Nem mintha itt nagyot lehetne tévedni, a fényképek tanúsága szerint az újszerű, élénkzöldtől a fakó, szétmosott, rommá kopott egyenruháig könnyen előfordulhatott bármi.
A bakancsot és az övet Burnt Umbra barnára festettem, az elmaradhatatlan fehér és fekete árnyékolással a kiálló, illetve alsó, vagy beljebb lévő részeken. A táskákhoz ismét a zöldet vettem elő. A gázálarczsák még a ruhánál is kopottabb lett, míg a tölténytáskát megpróbáltam kifejezetten élénk színűre csinálni. Mikor a táskák megszáradtak, elkészítettem a bőr részeiket, az övhöz is használt színekkel és módon. Végső simításként pedig a patentokat, és csatokat festettem ki ezüstre, kicsit erős lett, egy fekete bemosással visszavettem a csillogásából.
A talapzatot egy versenyen nyertem korábban, úgy határoztam, hogy ehhez a figurához fogom felhasználni. Egy őszi-téli laktanyaudvarra gondoltam (igen, mind a három négyzetcentiméterre :) ), ehhez az aszfalt smirgliből lett kivágva, festettem rá egy csíkot fehérrel, majd őszi erdőnek majorannát ragasztottam rá PVA-val. Erre jött a hó PVA-ból és szódabikarbónából, amivel csúnyán beszoptam, mert a szódbikarbóna felszívta a levelek színanyagát, így le kellett festenem, amivel harmadannyira se lett élethű a hó. A vízfolyásokat lakkal imitáltam, hát, végülis kinéz valahogy.
Összességében elégedett vagyok a figurával, bár tudom, hogy azért még van hová fejlődni mind a szobrászásban, mind a festésben. Ez a magyar téma sok kihasználatlan és érdekes lehetőséget tartogat még, úgyhogy ha valami, hát az biztos, hogy nem ez volt az utolsó modern magyar témájú figurám.
|
|
Egy képen minden lényeges
|
|
|
Festésre várva
|
|
|
Szemből
|
|
|
Oldalról
|
|
|
Másik oldalról
|
|
|
Hátoldal
|
2008.12.20.