Szu-122

1:72, Attack Resin Model Kit No.18

Pintér György - Múzeumi krimik A polc mélyéről előkerült egy, a csomagolására nézve ókorinak tűnő makett, ami tán egy éve került hozzám, aztán "lemerült és kibekkelte" a tegnapig tartó időt.
Kinyitottam a dobozt. Valószínűleg sikerült beszereznem egy eléggé ősi készletet a cseh gyártótól. A helyzetet súlyosbítja, hogy egy nagyon régi sárga, vagy besárgult műgyantából hozták ki. A részletezést nem tolták túl, de a bontás észszerű, követhető. Az összeállítási rajznak csaknem túlzás az A/4-es méretű papír.
A kivitelezés eléggé minimál art jellegű, de a célnak megfelel, ha valaki egy sok munkával viszonylag ismeretlen harci eszköz makettjét szeretné elkészíteni (összesen 638 darab készült az eredetiből).

No, de nézzük, miről is van szó?
A szovjet hadseregben is megjelentek a II. világháború folyamán az önjáró lövegek. Alapnak a T-34-es alvázát vették és erre ültettek rá egy M-30-as 122 mm-es löveget az Uralmas-ban. A rövid csövű tarack a betonerődök rombolására és a gyalogság támogatására volt alkalmas. Lövedéke képes volt akár a Tigris harckocsi tornyának lerobbantására is - feltéve, hogy elég közel juthatott a német csúcstankhoz, ami nem volt egyszerű. Nagyobb távolságra alkalmatlan volt. Első bevetéseit a blokád fojtogatta Leningrád alatt teljesítette. Rövidesen felváltotta a Szu-85.

A makettről

Érdekesség, hogy a jármű teljes "testét" alkotó súlyos műgyanta tömb két oldalára külön alkatrészként, egy vékony lapra egybeöntve kapjuk a lengőkarokat és a feszítő-, illetve a meghajtógörgők illesztési pontjait. Ezzel ki lehet küszöbölni a lengőkarok rossz pozicionálását, viszont nem lehet - adott esetben a terephez - igazítani a lánctalpat. (Hacsak valaki le nem vagdossa a lengőkarokat és a neki megfelelő szögbe állítva vissza nem ragasztja, de ez szerintem már a mazochizmus határát súrolja.)

A 122-es tarack csövét nem árt kifúrni, már csak a jobb élethűség kedvéért. Ami izgalmas lesz, az a lánctalp, amit föl kell melegíteni, hogy alakítható legyen. Az alkatrészek leválasztása a vékony műgyantahártyából a gyógyszeradagolást juttatta eszembe.

Az építés menetéről, tapasztalatairól írok még - nem ússzátok meg! :)

Maga az építés nem bonyolult, csak követni kell az eléggé alapszintű összeállítási útmutatót szépen, lépésről, lépésre. Van például a fényszóró, ahol ajánlatos kis átmérőjű fúróval helyet csinálni. Egy kis feljavításra is rá tudtam venni magamat. A Müllerben vásárolt 0,3-as dekordrótból kapaszkodókat, illetve az üzemanyagtartályokra fogantyúkat ügyeskedtem. A végeredmény talán valamivel élethűbb makett, bár az alapkészlet nem világszínvonalú - de ennyivel talán jobb lesz.
A lánctalpszalagok kivételével az egész járművet telibe fújtam orosz zölddel. Hogy majd festek-e rá téli álcázó foltokat, majd még kiderül.
Végül találtam pár képet a teljesen hófehérkének álcázott példányokból. Így kifehérítettem a gépezetet. A maradékosból kerestem hozzá megfelelőnek gondolt matrica maradékokat, jelesül két, ötágú vöröscsillagot és számokat.
Ami még hátra van, az a makett "antikolása", azaz használt formájúvá tétele. Persze nem árt valami egyszerű alapot is készíteni hozzá. Az még dobhat egy kicsit, az amúgy nem túl részletes makett látványán.