Pintér György - Múzeumi krimik
Életkoromból adódóan az esti tévéhíradó egyik ismétlődő műsorszáma lángolva zuhanó amerikai repülőgépeket, magukat lombokkal álcázó vietnámi szabadságharcosokat, falvakra hulló bombákat, elszánt arcú vietnámi légvédelmi tüzéreket mutatott, persze fekete-fehérben.
Tehát, ha bombázás, akkor amerikai. Vagy mégsem?
1972-ben az amerikai hadvezetés újabb frontot nyitott a dél-vietnámi partizánok (vagy talán a demarkációs vonaltól délre küldött észak-vietnámi csapatok?) fő támogatója, a Vietnámi Demokratikus Köztársaság ellen. Elaknásították a kikötőket és az amerikai haditengerészet is beszállt a harcba a maga eszközeivel. Erre persze a vietnámiak is válaszoltak. Partvédő ágyúk lőttek vissza és több amerikai hajót is megrongáltak. A kis vietnámi flotta korlátozott lehetőségein belül szintén harcolt. Légitámadásra senki sem számított – ezen az oldalon. A másik oldal, miután észlelte az amerikai flotta aktivizálódását, lépéseket tett, hogy odébb hessegessék a parttól a településeket, utakat és katonai célpontokat hajótüzérséggel pusztító amerikaiakat. Így vetődött fel egy légitámadás ötlete. Több típus is rendelkezésre állt. Végül a MiG-17F – ami igazából nem bombázó, hanem vadászgép volt – került némi átalakításra. Bombatartók és fékezőernyő, no meg a bombázáshoz szükséges célzóeszköz került felszerelésre a 923. ezred állományában. A Kubából érkezett és "Ernesto" néven ismert szakember tíz pilótát készített fel bombavetésre.
Eközben folytatódott a "Tengeri Sárkány" hadművelet, azaz a párharc a flotta és a vietnámi partvédelem között. Ahogy Virág elvtárs mondta: "Csapásokat adunk, csapásokat kapunk."
Végül elérkezett április 19. Ekkor az Oklahoma vezetésével egy négy hajóból álló csoportosítás érkezett Da Nangból az aznapi lőszermennyiség elhasználására Dong Hoi célpontjaira, amikor két alacsonyan közeledő célpont jelent meg a radarernyőkön. A nap a hátuk mögött, a parti hegyek hátterében nehezen látható célpontok voltak. Úgy tűnt, "Ernesto" értette a dolgát. A két MiG, fedélzetén Nguyen Van Bei-jel (2047) illetve Le Xuan Di-vel (2011) megérkezett. A célpont a USS Higbee volt. (A hajó érdekessége, hogy névadója nő volt: Lenah H. Sutcliffe Highbee – 1874-1941 – kanadai származású ápolónő, az első világháború idején az USN nővéregységének főfelügyelője volt.) Ha már arra jártak, kioldották a bombáikat. A vietnámi források 250 kilós, az amerikaiak 250 fontos bombákról írnak. Összesen négy bomba volt. Ebből kettő nem okozott kárt a hajókban, az egyik a Highbee kormányszerkezetét rongálta meg, a másik telibe kapta a hátsó lövegtornyot. A találat és az azt követő másodlagos lőszerrobbanások komoly károkat okoztak, felhasították a hajó bal oldalát, de nem okozták a hajó pusztulását. A hajó "saját lábán" jutott vissza Da Nangba. "Az utófedélzet (hátsó fedélzet) úgy nézett ki, mint egy piszkos, olajban úszó roncstelep." – jellemezte a látványt egy amerikai műszaki tiszt.
Az amerikaiak a lelőtt MiG-en kívül tudnak elsüllyesztett vietnámi őrnaszádokról is. A vietnámiak szerint nem járt még a környéken sem hajójuk. Szóval zavaros a dolog, mint nyolc esztendővel korábban a "tonkini incidens"-nek nevezett esemény(sor?), amiről 2001-ben egy szenátusi vizsgálóbizottság kiderítette, hogy úgy, ahogy azt előadták, nem történt meg.
A vietnámi források két, az amerikaiak három támadó MiG-ről tudnak. Ezek közül egyet visszaúton lelőttek. Ebben lehet valami, hiszen a másik, a 2047-es kiállításra került később.
Persze a következő napon az amerikai légierő megtámadta a környék mindkét vietnámi repülőterét, sőt, egy nappal később megtalálták az erre a támadásra létrehozott ghat-i repülőteret is.
A hajó történetét bemutató kiadványban egy egymondatos bejegyzés foglalkozott az esettel, amit 2019-ben onnan is töröltek.
források:
http://home.att.net/~iris.gardner/subic.html
https://tiberius66.livejournal.com/1548761.html
képek:
https://ic.pics.livejournal.com/tiberius66/64946744/1442412/1442412_900.jpg
https://www.navsource.org/archives/05/pix1/0580630.jpg
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/69/VPAF_pilots_with_MiG-17s.jpg/1200px-VPAF_pilots_with_MiG-17s.jpg
http://home.att.net/~iris.gardner/subic.html
http://scalemodels.ru/images/2022/02/1643775828_11.jpg
Tehát, ha bombázás, akkor amerikai. Vagy mégsem?
1972-ben az amerikai hadvezetés újabb frontot nyitott a dél-vietnámi partizánok (vagy talán a demarkációs vonaltól délre küldött észak-vietnámi csapatok?) fő támogatója, a Vietnámi Demokratikus Köztársaság ellen. Elaknásították a kikötőket és az amerikai haditengerészet is beszállt a harcba a maga eszközeivel. Erre persze a vietnámiak is válaszoltak. Partvédő ágyúk lőttek vissza és több amerikai hajót is megrongáltak. A kis vietnámi flotta korlátozott lehetőségein belül szintén harcolt. Légitámadásra senki sem számított – ezen az oldalon. A másik oldal, miután észlelte az amerikai flotta aktivizálódását, lépéseket tett, hogy odébb hessegessék a parttól a településeket, utakat és katonai célpontokat hajótüzérséggel pusztító amerikaiakat. Így vetődött fel egy légitámadás ötlete. Több típus is rendelkezésre állt. Végül a MiG-17F – ami igazából nem bombázó, hanem vadászgép volt – került némi átalakításra. Bombatartók és fékezőernyő, no meg a bombázáshoz szükséges célzóeszköz került felszerelésre a 923. ezred állományában. A Kubából érkezett és "Ernesto" néven ismert szakember tíz pilótát készített fel bombavetésre.
Eközben folytatódott a "Tengeri Sárkány" hadművelet, azaz a párharc a flotta és a vietnámi partvédelem között. Ahogy Virág elvtárs mondta: "Csapásokat adunk, csapásokat kapunk."
Végül elérkezett április 19. Ekkor az Oklahoma vezetésével egy négy hajóból álló csoportosítás érkezett Da Nangból az aznapi lőszermennyiség elhasználására Dong Hoi célpontjaira, amikor két alacsonyan közeledő célpont jelent meg a radarernyőkön. A nap a hátuk mögött, a parti hegyek hátterében nehezen látható célpontok voltak. Úgy tűnt, "Ernesto" értette a dolgát. A két MiG, fedélzetén Nguyen Van Bei-jel (2047) illetve Le Xuan Di-vel (2011) megérkezett. A célpont a USS Higbee volt. (A hajó érdekessége, hogy névadója nő volt: Lenah H. Sutcliffe Highbee – 1874-1941 – kanadai származású ápolónő, az első világháború idején az USN nővéregységének főfelügyelője volt.) Ha már arra jártak, kioldották a bombáikat. A vietnámi források 250 kilós, az amerikaiak 250 fontos bombákról írnak. Összesen négy bomba volt. Ebből kettő nem okozott kárt a hajókban, az egyik a Highbee kormányszerkezetét rongálta meg, a másik telibe kapta a hátsó lövegtornyot. A találat és az azt követő másodlagos lőszerrobbanások komoly károkat okoztak, felhasították a hajó bal oldalát, de nem okozták a hajó pusztulását. A hajó "saját lábán" jutott vissza Da Nangba. "Az utófedélzet (hátsó fedélzet) úgy nézett ki, mint egy piszkos, olajban úszó roncstelep." – jellemezte a látványt egy amerikai műszaki tiszt.
Az amerikaiak a lelőtt MiG-en kívül tudnak elsüllyesztett vietnámi őrnaszádokról is. A vietnámiak szerint nem járt még a környéken sem hajójuk. Szóval zavaros a dolog, mint nyolc esztendővel korábban a "tonkini incidens"-nek nevezett esemény(sor?), amiről 2001-ben egy szenátusi vizsgálóbizottság kiderítette, hogy úgy, ahogy azt előadták, nem történt meg.
A vietnámi források két, az amerikaiak három támadó MiG-ről tudnak. Ezek közül egyet visszaúton lelőttek. Ebben lehet valami, hiszen a másik, a 2047-es kiállításra került később.
Persze a következő napon az amerikai légierő megtámadta a környék mindkét vietnámi repülőterét, sőt, egy nappal később megtalálták az erre a támadásra létrehozott ghat-i repülőteret is.
A hajó történetét bemutató kiadványban egy egymondatos bejegyzés foglalkozott az esettel, amit 2019-ben onnan is töröltek.
források:
http://home.att.net/~iris.gardner/subic.html
https://tiberius66.livejournal.com/1548761.html
képek:
https://ic.pics.livejournal.com/tiberius66/64946744/1442412/1442412_900.jpg
https://www.navsource.org/archives/05/pix1/0580630.jpg
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/69/VPAF_pilots_with_MiG-17s.jpg/1200px-VPAF_pilots_with_MiG-17s.jpg
http://home.att.net/~iris.gardner/subic.html
http://scalemodels.ru/images/2022/02/1643775828_11.jpg
|
| mighig.jfif |
|
| 0580624 |
|
| 1441740_900 |
|
| 1441814_900 |
|
| 1643775828_11 |
|
| VPAF_pilots_with_MiG… |
|
| higmig1.jfif |
|
| higmig10 |
|
| higmig11 |
2024.01.31.
Utolsó módosítás: 2024.02.05.
Utolsó módosítás: 2024.02.05.