Pintér György - Múzeumi krimik
Egy elfelejtett háború a Mekong mentén (1941. január 5-28.)
A vietnámi hárorúk szinte mindenki által ismertek. De azt már kevesebben tudják, hogy a két, korábbi "szomszéd", Thaiföld és Francia-Indokína (így a gyarmattartó francia állam) is megvívta a maga háborúját a későbbi Laosz, illetve Kambodzsa egyes területeiért.
1940 nyarán a thai kormány intenzív diplomáciai manővereket kezdett a franciák ellen. Az akkor Indokínát gyarmataként birtokló Franciaország éppen ezidőtájt szenvedett vereséget a náci Németországtól a háború európai "ringjében". A cél egy 1893-ban megkötött és 1904-ben újratárgyalt szerződés felbontása. Eszerint a franciák Indokínához csatolták a korábbi sziámi felségterület egy részét.
Az antifasiszta államok európai kudarca megerősítette Japán pozícióit. Olyannyira, hogy a Kína déli területein operáló japán csapatok az elvileg francia kézen lévő, vietnámi Haiphong kikötőjén keresztül szállították a hadianyagot. A Hanoiban székelő francia gyarmati kormányzat saját helyzetének megerősitése céljából teljes mértékben kiszolgálta a japán érdekeket. Ennek értelmében teljesen blokád alá vonták a Dél-Kínába vezető útbonalakat, ahol a japánok ellen harcoló kínai erők lőszer-, fegyver- és üzemanyagutánpótlást kaphattak. Thaiföld, amely 1939. június 24-ig Sziám néven létezett, japánbarát politikát folytatott. Thaiföldön egy erős, nacionalista kormányzat volt hatalmon, amely elkezdett lépéseket tenni egy 1867-ben Francia-Indokínához csatolt, szerintük thai tartományok visszaszerzésére. Franciaország európai veresége erősítette ezt a gondolatot. Az anyaországtól elvágott területek könnyű zsákmánynak ígérkeztek. Decemberben a thai erők előrenyomultak a Mekong folyó jobb partjáig, elfoglalva Chamassak tartományt, ami eddig francia fennhatóság alatt állt.
1941. januárjáig is napirenden voltak a thai légtérsértések, amiket aztán egy állítólagos francia légitámadásra hivatkozva (ugye ismerős ez az indok valahonnan?) szárazföldi műveletek követtek.
A szembenálló erők létszáma a thai oldanak kedvezett, hiszen 60.000 főnyi seregükkel a franciák csak egy 50.000-es sereget tudtak felvonultatni, amiből 12.000 volt francia, a többi helyi bennszülöttekből toborzott gyarmati katonaságból, illetve a Francia Idegenlégió itt állomásozó egységeiből állt össze.
Műszakilag a thai páncélos erők többszörösen meghaladták a franciák 20 darab, még az I. világháborúban használt Renault F-17-es harckocsiját. A légierejük is a duplája volt a franciák "a gyarmatokon ez is megfelel"-stílusban összeállított repülőerőinél. A thai légicsapások, amiben leginkább zuhanóbombázókat vetettek be, a francia repülőterek kikapcsolását célozták.
A thai támadás a laoszi területeken sikeres volt, de Kambodzsa nehezebb diónak bizonyult. Január 16-án a franciák ellentámadást indítottak, ami a rossz tervezés és a nem létező felderítés miatt kudarcba fulladt. A megsemmisüléstől egyetlen dolog mentette meg a visszavonuló francia erőket. Az üldözésükre indított thai páncélosok, amelyek 6 tonnás Vickersek és Carden-Loyd tanketták voltak, belefutottak az Idegenlégió tűzérségébe, ami aztán alaposan megtizedelte a thai tankokat.
A thai nyomás ellensúlyozására a kisebb létszámú francia flotta támadást indított és január 17-én a kong-chang-i tengeri csatában szétverte a thai flottát, megsemmisítve legkorszerűbb egységeinek jó részét. (Ennek a csatának az emlegetése még mindig dühöngést válthat ki a thai katonatisztekből.)
Ez a győzelem azonban nem fordította meg a háború menetét. Érdekesség, hogy a harcok megihlettek egy olasz festőt, Giuseppe Ravát is, aki egy kézitusát örökített meg festményén.
Japán elérkezettnek látta az időt, hogy rendet tegyen, hiszen Francia-Indokína ekkor már az ő uralma alatt állt és a munkakapcsolatot a Vichy-Franciaországgal meg akarták tartani. Így japán közvetítéssel január 28-tól fegyverszünet lépett életbe. Ennek értelmében négy addig francia gyarmati terület került thai fennhatóság alá. Ezek területe 97.600 km², ahol csaknem félmillió ember lakott.
Thaiföld azonban nem élvezhette sokáig e győzelme eredményeit, hiszen december 8-án egy párórás csata után japán befolyás alá került.
Források:
https://www.bridgemanimages.com/en/rava/guerre-franco-thailandaise-1940-1941-combat-opposant-l-armee-de-thailande-du-general-plaek/dessin/asset/5040175
http://theminiaturespage.com/boards/msg.mv?id=335221
https://www.researchgate.net/figure/The-Cambodian-Territories-annexed-by-Thailand-following-the-Franco-Thai-War-in-1941_fig3_364614962
https://forum.axishistory.com/viewtopic.php?t=103554
https://www.simpleplanes.com/a/sgXH4S/Franco-Thai-War-Challenge
A vietnámi hárorúk szinte mindenki által ismertek. De azt már kevesebben tudják, hogy a két, korábbi "szomszéd", Thaiföld és Francia-Indokína (így a gyarmattartó francia állam) is megvívta a maga háborúját a későbbi Laosz, illetve Kambodzsa egyes területeiért.
1940 nyarán a thai kormány intenzív diplomáciai manővereket kezdett a franciák ellen. Az akkor Indokínát gyarmataként birtokló Franciaország éppen ezidőtájt szenvedett vereséget a náci Németországtól a háború európai "ringjében". A cél egy 1893-ban megkötött és 1904-ben újratárgyalt szerződés felbontása. Eszerint a franciák Indokínához csatolták a korábbi sziámi felségterület egy részét.
Az antifasiszta államok európai kudarca megerősítette Japán pozícióit. Olyannyira, hogy a Kína déli területein operáló japán csapatok az elvileg francia kézen lévő, vietnámi Haiphong kikötőjén keresztül szállították a hadianyagot. A Hanoiban székelő francia gyarmati kormányzat saját helyzetének megerősitése céljából teljes mértékben kiszolgálta a japán érdekeket. Ennek értelmében teljesen blokád alá vonták a Dél-Kínába vezető útbonalakat, ahol a japánok ellen harcoló kínai erők lőszer-, fegyver- és üzemanyagutánpótlást kaphattak. Thaiföld, amely 1939. június 24-ig Sziám néven létezett, japánbarát politikát folytatott. Thaiföldön egy erős, nacionalista kormányzat volt hatalmon, amely elkezdett lépéseket tenni egy 1867-ben Francia-Indokínához csatolt, szerintük thai tartományok visszaszerzésére. Franciaország európai veresége erősítette ezt a gondolatot. Az anyaországtól elvágott területek könnyű zsákmánynak ígérkeztek. Decemberben a thai erők előrenyomultak a Mekong folyó jobb partjáig, elfoglalva Chamassak tartományt, ami eddig francia fennhatóság alatt állt.
1941. januárjáig is napirenden voltak a thai légtérsértések, amiket aztán egy állítólagos francia légitámadásra hivatkozva (ugye ismerős ez az indok valahonnan?) szárazföldi műveletek követtek.
A szembenálló erők létszáma a thai oldanak kedvezett, hiszen 60.000 főnyi seregükkel a franciák csak egy 50.000-es sereget tudtak felvonultatni, amiből 12.000 volt francia, a többi helyi bennszülöttekből toborzott gyarmati katonaságból, illetve a Francia Idegenlégió itt állomásozó egységeiből állt össze.
Műszakilag a thai páncélos erők többszörösen meghaladták a franciák 20 darab, még az I. világháborúban használt Renault F-17-es harckocsiját. A légierejük is a duplája volt a franciák "a gyarmatokon ez is megfelel"-stílusban összeállított repülőerőinél. A thai légicsapások, amiben leginkább zuhanóbombázókat vetettek be, a francia repülőterek kikapcsolását célozták.
A thai támadás a laoszi területeken sikeres volt, de Kambodzsa nehezebb diónak bizonyult. Január 16-án a franciák ellentámadást indítottak, ami a rossz tervezés és a nem létező felderítés miatt kudarcba fulladt. A megsemmisüléstől egyetlen dolog mentette meg a visszavonuló francia erőket. Az üldözésükre indított thai páncélosok, amelyek 6 tonnás Vickersek és Carden-Loyd tanketták voltak, belefutottak az Idegenlégió tűzérségébe, ami aztán alaposan megtizedelte a thai tankokat.
A thai nyomás ellensúlyozására a kisebb létszámú francia flotta támadást indított és január 17-én a kong-chang-i tengeri csatában szétverte a thai flottát, megsemmisítve legkorszerűbb egységeinek jó részét. (Ennek a csatának az emlegetése még mindig dühöngést válthat ki a thai katonatisztekből.)
Ez a győzelem azonban nem fordította meg a háború menetét. Érdekesség, hogy a harcok megihlettek egy olasz festőt, Giuseppe Ravát is, aki egy kézitusát örökített meg festményén.
Japán elérkezettnek látta az időt, hogy rendet tegyen, hiszen Francia-Indokína ekkor már az ő uralma alatt állt és a munkakapcsolatot a Vichy-Franciaországgal meg akarták tartani. Így japán közvetítéssel január 28-tól fegyverszünet lépett életbe. Ennek értelmében négy addig francia gyarmati terület került thai fennhatóság alá. Ezek területe 97.600 km², ahol csaknem félmillió ember lakott.
Thaiföld azonban nem élvezhette sokáig e győzelme eredményeit, hiszen december 8-án egy párórás csata után japán befolyás alá került.
Források:
https://www.bridgemanimages.com/en/rava/guerre-franco-thailandaise-1940-1941-combat-opposant-l-armee-de-thailande-du-general-plaek/dessin/asset/5040175
http://theminiaturespage.com/boards/msg.mv?id=335221
https://www.researchgate.net/figure/The-Cambodian-Territories-annexed-by-Thailand-following-the-Franco-Thai-War-in-1941_fig3_364614962
https://forum.axishistory.com/viewtopic.php?t=103554
https://www.simpleplanes.com/a/sgXH4S/Franco-Thai-War-Challenge
|
| FFL Thai Vichy War… |
|
| siam-franco war… |
|
| sgXH4S-UserView-0 |
|
| térkép |
|
| blog |
2023.12.15.