Ryan FR-1 Fireball
1:48, Czeh Model
Pintér György - Múzeumi krimik
A Ryan Aeronautics FR-1 nevű gépe első ránézésre nem tűnik különleges típusnak, de talán még igazán szépnek sem. Ami mégis kiemeli kortársai közül, az a meghajtása. Ugyanis az orrban hagyományos módon megtalálható csillagmotor mellett a gépet egy sugárhajtómű is hajtotta.
A gépet az Amerikai Haditengerészet számára kezdték el tervezni 1943-ban, és 1944 június 25-én már repült is. Az orrba egy Wright R-1820-74W csillagmotor került, a törzs hátuljába pedig egy General Electric J31-GE-3 sugárhajtóművet szerkesztettek. A sugárhajtómű a levegőt a szárnyak tövében kialakított beömlőkön kapta. A futómű orrfutós kialakítású volt, a fékezőhorgot a törzs aljáról, a főfutók vonalából lehetett leereszteni. Az FR-1 képes volt csak az egyik meghajtással repülni. A maximális sebesség csak csillagmotorral 446 km/h, míg „vegyes” használatban 686 km/h volt. (Valljuk be, az azért nem túl izmos teljesítmény, ha összevetjük a korabeli dugattyús meghajtású gépekével). A hatótávolsága igazi tengerészeti vadászhoz méltóan nagy volt, 2100 km.
Fegyverzete négy darab 12,7 mm-es géppuskából állt, amit a levegőbeömlők mellé építettek be. A szárnyak alatt két felfüggesztőn póttartályokat, vagy bombákat szállíthatott. Később ez kiegészült a szárnyak alatt két-két tartóval, amire nem irányított rakétákat függeszthettek. Noha eredetileg 700 darab Fireball-ra kötöttek szerződést, végül csak 66 darab készült el. Mire a századokat felszerelték vele, a 2. Világháború véget ért. A koreai háború pedig már a Fireball nélkül kezdődött el.
A Czeh Model jó érzékkel kezdte el gyártani a ritka repülőket ebben a méretarányban, így nem csoda, hogy az FR-1 is sorra került. A doboz sokat sejtető, a feliratok tanulsága szerint többet kapunk a makettel, mint amit általában szoktunk. Vákuum kabintetőt, és True Details műgyanta alkatrészeket. Non plus ultraként egy Sqadron/Signal MINI in action füzetecskét a típusról. Ez a kis kiadvány remek fotókkal segítheti a munkánkat. A dobozt kibontva elsőre a szemnek kellemes látvány a sok alkatrész. Azonban az építés közben kiderül, hogy azért nem olyan kellemes a menyasszony fekvése. A műanyag részek vésett panelvonalasak minimális sorjával. A gyanta alkatrészekkel azonban nem vagyok kibékülve. Annyira nem szépek, és elég macerás velük dolgozni. Szerintem fröccsöntve is lehetett volna ilyen minőséget produkálni. Ez akkor látszik igazán amikor az orrfutó kerekét megnézzük, ugyanis ez gyantából és műanyagból is megkapjuk.
A pilótafülke sem túl részletes, dacára a műgyanta öntvényeknek. A csillagmotor a légcsavarlapátokkal együtt 25 alkatrészből áll. Hát el lehet vele bíbelődni. A feketeleves csak ez után jön, ugyanis éppen nem fér bele a motorburkolat alá. Az összeállítási rajz egyszerű, és jól használható, és nem felejt el emlékeztetni, hogy súly kell az orrba. Azt nem írja mennyi, de akkor én jelzem, hogy sok. Nekem sajnos a csapágygolyók+gyurma combo ellenére farnehéz maradt, talán ólommal jobban jártam volna. A megoldás ebben az esetben az volt, hogy a fékhorgot kieresztett állapotban ragasztottam be.
A törzs összerakásánál derült ki a következő szokatlan helyzet: nincsenek a törzsfeleken és a szárnyakon pozícionáló tüskék, vagy bütykök. A szárnyak felső részei ráadásul meg is voltak vetemedve, így itt a ragasztás után a ruhaszárító csipeszek használata elkerülhetetlen. A vákumhúzott kabintetőből kettőt kapunk, de ha nyitottra akarjuk megcsinálni, akkor fűrészelni kell. Függesztményként két póttartályt kapunk.
A matricalap két géphez ad jelzéseket, mindkét gép a negyvenes évek második felére jellemző sötétkék színű haditengerészeti gép. A matricák pontosak és vékonyak, és a légcsavar tollakra is mellékelik a jelzéseket.
A makett méreteihez képest elég sok munkát igényel, én legalábbis rendesen megszenvedtem vele, bár lehet hogy csak rossz passzban voltam. Az biztos, hogy kellő türelemmel, na és rutinnal egy szép, és ritka makett kerülhet a polcunkra.
A gépet az Amerikai Haditengerészet számára kezdték el tervezni 1943-ban, és 1944 június 25-én már repült is. Az orrba egy Wright R-1820-74W csillagmotor került, a törzs hátuljába pedig egy General Electric J31-GE-3 sugárhajtóművet szerkesztettek. A sugárhajtómű a levegőt a szárnyak tövében kialakított beömlőkön kapta. A futómű orrfutós kialakítású volt, a fékezőhorgot a törzs aljáról, a főfutók vonalából lehetett leereszteni. Az FR-1 képes volt csak az egyik meghajtással repülni. A maximális sebesség csak csillagmotorral 446 km/h, míg „vegyes” használatban 686 km/h volt. (Valljuk be, az azért nem túl izmos teljesítmény, ha összevetjük a korabeli dugattyús meghajtású gépekével). A hatótávolsága igazi tengerészeti vadászhoz méltóan nagy volt, 2100 km.
Fegyverzete négy darab 12,7 mm-es géppuskából állt, amit a levegőbeömlők mellé építettek be. A szárnyak alatt két felfüggesztőn póttartályokat, vagy bombákat szállíthatott. Később ez kiegészült a szárnyak alatt két-két tartóval, amire nem irányított rakétákat függeszthettek. Noha eredetileg 700 darab Fireball-ra kötöttek szerződést, végül csak 66 darab készült el. Mire a századokat felszerelték vele, a 2. Világháború véget ért. A koreai háború pedig már a Fireball nélkül kezdődött el.
A Czeh Model jó érzékkel kezdte el gyártani a ritka repülőket ebben a méretarányban, így nem csoda, hogy az FR-1 is sorra került. A doboz sokat sejtető, a feliratok tanulsága szerint többet kapunk a makettel, mint amit általában szoktunk. Vákuum kabintetőt, és True Details műgyanta alkatrészeket. Non plus ultraként egy Sqadron/Signal MINI in action füzetecskét a típusról. Ez a kis kiadvány remek fotókkal segítheti a munkánkat. A dobozt kibontva elsőre a szemnek kellemes látvány a sok alkatrész. Azonban az építés közben kiderül, hogy azért nem olyan kellemes a menyasszony fekvése. A műanyag részek vésett panelvonalasak minimális sorjával. A gyanta alkatrészekkel azonban nem vagyok kibékülve. Annyira nem szépek, és elég macerás velük dolgozni. Szerintem fröccsöntve is lehetett volna ilyen minőséget produkálni. Ez akkor látszik igazán amikor az orrfutó kerekét megnézzük, ugyanis ez gyantából és műanyagból is megkapjuk.
A pilótafülke sem túl részletes, dacára a műgyanta öntvényeknek. A csillagmotor a légcsavarlapátokkal együtt 25 alkatrészből áll. Hát el lehet vele bíbelődni. A feketeleves csak ez után jön, ugyanis éppen nem fér bele a motorburkolat alá. Az összeállítási rajz egyszerű, és jól használható, és nem felejt el emlékeztetni, hogy súly kell az orrba. Azt nem írja mennyi, de akkor én jelzem, hogy sok. Nekem sajnos a csapágygolyók+gyurma combo ellenére farnehéz maradt, talán ólommal jobban jártam volna. A megoldás ebben az esetben az volt, hogy a fékhorgot kieresztett állapotban ragasztottam be.
A törzs összerakásánál derült ki a következő szokatlan helyzet: nincsenek a törzsfeleken és a szárnyakon pozícionáló tüskék, vagy bütykök. A szárnyak felső részei ráadásul meg is voltak vetemedve, így itt a ragasztás után a ruhaszárító csipeszek használata elkerülhetetlen. A vákumhúzott kabintetőből kettőt kapunk, de ha nyitottra akarjuk megcsinálni, akkor fűrészelni kell. Függesztményként két póttartályt kapunk.
A matricalap két géphez ad jelzéseket, mindkét gép a negyvenes évek második felére jellemző sötétkék színű haditengerészeti gép. A matricák pontosak és vékonyak, és a légcsavar tollakra is mellékelik a jelzéseket.
A makett méreteihez képest elég sok munkát igényel, én legalábbis rendesen megszenvedtem vele, bár lehet hogy csak rossz passzban voltam. Az biztos, hogy kellő türelemmel, na és rutinnal egy szép, és ritka makett kerülhet a polcunkra.
|
| bo |
|
| keret1 |
|
| keret2 |
|
| kere3 |
|
| resin |
|
| matrica |
|
| fr1-4 |
|
| fr1-1 |
|
| fr1-2 |
|
| fr1-3 |
2009.11.13.