Franco tábornok
54mm, Andrea Miniatures
Pintér György - Múzeumi krimik
Francisco Franco (1892-1975), a leghosszabban uralkodó XX. századi diktátor a spanyolországi El Ferrolban született, egy tengerésztiszt másodszülött fiaként. (Teljes neve egyébként Francisco Paulino Hermenegildo Teódulo Franco Bahamonde Salgado-Araujo y Pardo). Toledoi kadétévei után Marokkóba került, az arabok ellen küzdő gyarmati csapatokhoz. Itt szerezte első harci tapasztalatait. Amíg Afrikában harcolt, Spanyolországban megbukott a királyság, és kikiáltották a köztársaságot. Az új kormány nem sok figyelmet fordított a gyarmatokra, az itt harcoló katonák becsapva, elárulva érezték magukat, és szervezkedni kezdtek. Franco a szervezkedés élére állt, és 1936-ra ki is tört a polgárháború. Franco nacionalistái Hitlertől és Mussolinitől, míg a köztársaságiak a Szovjetunióból kaptak segítséget.
A polgárháború hatalmas pusztítást hozott, mindkét oldalon rendszeresek voltak a kegyetlenkedések, mészárlások. (Noha a történelem ismeretében a lelkes kortársaknál kissé árnyaltabban látjuk a sztálini szuronyokon érkező demokrácia kérdését, egy közepesen felkészült hágai ügyész azért zavarba tudná hozni a tábornok urat is...) 1939-ben lett vége a polgárháborúnak, a nacionalista erők győzelmével. Utána megtorlás kezdődött, majd a tábornok ügyesen egységbe fogta a táborát alkotó, eddig csupán a köztársaságellenesség által összetartott frakciókat, és megkezdte 36 éves uralkodását. A második világháborúban a tengely iránt jóindulatúan bár, de alapvetően semleges maradt (más se hiányzott volna a polgárháborúban megtépázott országnak, mint a világtörténelem valaha a volt legnagyobb fegyveres konfliktusában való részvétel...), ennek köszönhetően ő volt Hitler egyetlen szövetségese, aki ’45 után is talpon tudott maradni. Eleinte persze közutálatnak örvendett, de ez nem nagyon hatotta meg a madridi urakat, várakozásuknak megfelelően a Nyugat hamar belátta, hogy Guernica ide, Condor-légió oda, a kialakult új helyzetben nem nélkülözhetnek egy Francóhoz hasonló hétpróbás antikommunistát (állítólag ő volt pl az egyetlen nyugati vezető, aki az ’56-os magyar forradalomban a felkelőknek való fegyveres segítségnyújtás mellett tette le a voksát). Szerződések köttettek, támogatások érkeztek, Spanyolországot felvették az ENSZ-be: bár a "klub" teljes jogú tagjává csak Franco halála után válhatott, sikerült elkerülni az apartheidet bevezető Dél-Afrika kiközösített sorsát.
Közben telt az idő, a diktatúra dolgozott, cenzúra, személyi kultusz (még a pénzen is ő feszített, pedig névleg se király, se kormányzó nem volt), elnyomás, különös tekintettel a kisebbségekre (baszkok, katalánok), voltak felmerülő problémák, melyek egy részét sikerült megoldani, más részét nem, és lassan el kellet gondolkodni a Franco utáni időkön. A diktátor még életében kijelölte utódját, Juan Carlos trónörököst, a királyi család leszármazottját, aki Franco 1975-ben bekövetkezett halála után át is vette az ország irányítását, megkoronázása után bevezette a demokráciát: a diktatúrát alkotmányos monarchiává alakította, és a mai napig uralkodik. Franco nagy állami temetést kapott, díszhelyen nyugszik az általa a polgárháború áldozatai számára emeltetett Valle de los Caídos (Elesettek Völgye) emlékhely bazilikájában.
(A téma iránt érdeklődőknek ajánlom Harsányi Iván Franco-életrajzát, ezt a kis összefoglalót 90%-ban az alapján készítettem)
A figura az Andrea Miniatures terméke, 1938-as állapotában ábrázolja a tábornokot. Ez az első Andrea-figurám, igazolja a céggel szembeni előítéleteimet: nem olcsó, de olyan is. Élethűek a ruhagyűrődések, és az arc is felismerhető. Az egybeöntött fém Franco mellé egy kis fehérfém spanyol földet, egy műanyag talapzatot, és egy nyomtatott névtáblát mellékelnek. Úgy döntöttem, felhasználom az egyszerű kialakítású gyári talpat, legalábbis nem rosszabb, mint amit én csinálnék.
Első lépésként lekapartam a kevés sorját, majd kifúrtam és megcsapoltam tábornok úr mindkét csizmáját. A földrészletnek csizma rögzítésére szolgáló nyílásaiból (mert vannak ilyenek, a csizma alján lévő ellendarabok illeszkednek beléjük- de a figura fémből lévén elég súlyos, biztosabbnak látom, ha pluszban egy kis dróttal is megerősítem) is kivájkáltam a sorját, amíg a figura biztosan nem állt benne, majd epokitt segítségével rögzítettem a gyári talapzathoz. Sajnos az egyik csaphoz kicsit túl mélyre fúrtam, de egy kis gs-sel eltömítettem a másik oldalra átérő lyukat. Ezután lemostam a figurát szappanos vízzel, majd lefújtam a Games Workshop fehér alapozójával (ezt azért szeretem, mert nem marja le a terpentin). Akrillal folytattam az alapozást, először a figura arcát kentem le egy réteg testszínnel, majd a kabát következett, fűzölddel. A csizma sötétbarna lett; az öv (sál) rozsdabarna, piros lesz, az alá állítólag ez a legjobb szín, hát most majd elválik.
Kezdtem a festést az arccal. Testszínre kentem le először, majd az arc széleit, az arc közepének a mélyedéseit (orr oldala, szemgödrök, stb) és a toka ráncát kihúztam vörösesbarnával. Ezt azután beledolgoztam a testszínbe egy száraz ecsettel. A kiemelkedő részekre ezután fehéret kentem, és szintén beledolgoztam a testszínbe. Egy másik figurával kapcsolatban kaptam már olyan kritikát, hogy kicsit sápadt, de ezen már én is látom, úgyhogy a Caudillo után majd átgondolom a bőrfestésre használt színeimet.
A szem fehér lett, majd óvatosan megfestettem a pupillákat. A bajuszt egy enyhén fehérrel szürkített feketével festettem, a szemöldököt pedig tiszta feketével. A szélén egy pár ezredmillimétert összedolgoztam a hússzínnel, de tényleg csak nagyon kicsit, annyit, hogy szinte ne is látsszon.
Az arc elkészítése után kijavítottam a zöld részek alapozását, és azokkal kezdtem el foglalkozni. Krómoxidzölddel festettem le a sapkát, majd feketével húztam ki a gyűrődéseket és a varrásokat. A feketét összedolgoztam a zölddel, ügyelve arra, hogy a gyűrődéseknél inkább nagyobb kiterjedésű, világosabb folt legyen, míg a varrásokat vékonyabb, de sötétebb csík jelölje. Az élekre és a magasabban fekvő részekre egy kis fehéret tettem, vigyázva, hogy a nagyobb felületeket ne világosítsam ki, mert az inkább kopásnak hatna. Hasonlóan készült el a nadrág és a zubbony is. Igyekeztem a fény beesési irányának megfelelően festeni, a felfelé eső felületeket világosítva, a lefelé nézőeket sötétítve.
A zubbony után a kezeket festettem meg, az arcnál már leírt módon. A kilógó ingnyak egyszerű akril fehér lett. A köpeny nagy, fehér felületeivel gondban voltam. Nem akartam nagyon elszürkíteni őket, így csak a ráncok aljába kevertem egy kis szürkét. Egy kicsit talán túl egyszínű, bár szerintem jól áll. Ha 40k-s figura lenne, biztos festettem volna rá egy látványosabb, egyenletes spektrumú színátmenetet, de ,,valós”, ráadásul 54 mm-es modellnél már nem lenne olyan élethű. A kezek alá festettem kicsit nagyobb árnyékokat. A csizma alapszíne sötétbarna lett, ezt fehérrel és feketével árnyaltam a gyűrődésekben. A csizmaszár tetejét és a csizma orrát kivilágosítottam, a talpat körülvevő alsó részt sötétítettem.
A kabát világosbarna és az egyenruhához használt zöld keveréke lett, ahol tudtam, a klasszikus módszert alkalmaztam a gyűrődésekre: alul világos, felül sötét. A függőleges gyűrődéseket úgy igyekeztem megfesteni, hogy a kiálló rész mindenhol világos legyen, de a magasabban fekvő vég felé mégjobban kivilágosodjon, a beljebb fekvő részeknél pedig ennek az ellentéte: mindenhol sötét legyen, de az alacsonyabban, a földhöz közelebb fekvő részek még sötétebbek. A kabát ujjainak bélése a kabát bélésének színével készült, a gallérral viszont nem nagyon tudtam mit csinálni. Az a baj vele, hogy nem igazán festhető ki szépre szálanként, de nem is annyira prémszerű, hogy a szárazecsetelés jól mutasson rajta. Végül mégis ez utóbbi mellett döntöttem, a vége az lett, hogy befolyattam szürkével, majd annak száradása után enyhén visszaszárazecseteltem fehérrel.
Az övet lekentem a GW piros alapozójával (nem is kellett volna alá a barna, de akkor még ez piros nem volt meg), majd bíborvörösre festettem, fehérrel és feketével dolgozva az árnyékhatásokon. Az aranyozott részeket barnával alapoztam, majd egy kis arannyal szárazecseteltem ki óvatosan, sőt, a ruha mikroszkópikus arany varrásainál alapozást sem használtam. Az egyéb, piros díszeket, és az öv fonott részének piros csíkjait vékony ecsettel, akrillal csináltam, a GW piros alapozójával. A kitüntetést szintén akrillal, szintén egy nagyon vékony ecsettel pingáltam ki.
A föld akrillal lett lefestve, több réteg bemosással és szárazecseteléssel. Végül befestettem a talp karimáját, ráragasztottam a figurához adott táblácskát, és mehetett a polcra.
A polgárháború hatalmas pusztítást hozott, mindkét oldalon rendszeresek voltak a kegyetlenkedések, mészárlások. (Noha a történelem ismeretében a lelkes kortársaknál kissé árnyaltabban látjuk a sztálini szuronyokon érkező demokrácia kérdését, egy közepesen felkészült hágai ügyész azért zavarba tudná hozni a tábornok urat is...) 1939-ben lett vége a polgárháborúnak, a nacionalista erők győzelmével. Utána megtorlás kezdődött, majd a tábornok ügyesen egységbe fogta a táborát alkotó, eddig csupán a köztársaságellenesség által összetartott frakciókat, és megkezdte 36 éves uralkodását. A második világháborúban a tengely iránt jóindulatúan bár, de alapvetően semleges maradt (más se hiányzott volna a polgárháborúban megtépázott országnak, mint a világtörténelem valaha a volt legnagyobb fegyveres konfliktusában való részvétel...), ennek köszönhetően ő volt Hitler egyetlen szövetségese, aki ’45 után is talpon tudott maradni. Eleinte persze közutálatnak örvendett, de ez nem nagyon hatotta meg a madridi urakat, várakozásuknak megfelelően a Nyugat hamar belátta, hogy Guernica ide, Condor-légió oda, a kialakult új helyzetben nem nélkülözhetnek egy Francóhoz hasonló hétpróbás antikommunistát (állítólag ő volt pl az egyetlen nyugati vezető, aki az ’56-os magyar forradalomban a felkelőknek való fegyveres segítségnyújtás mellett tette le a voksát). Szerződések köttettek, támogatások érkeztek, Spanyolországot felvették az ENSZ-be: bár a "klub" teljes jogú tagjává csak Franco halála után válhatott, sikerült elkerülni az apartheidet bevezető Dél-Afrika kiközösített sorsát.
Közben telt az idő, a diktatúra dolgozott, cenzúra, személyi kultusz (még a pénzen is ő feszített, pedig névleg se király, se kormányzó nem volt), elnyomás, különös tekintettel a kisebbségekre (baszkok, katalánok), voltak felmerülő problémák, melyek egy részét sikerült megoldani, más részét nem, és lassan el kellet gondolkodni a Franco utáni időkön. A diktátor még életében kijelölte utódját, Juan Carlos trónörököst, a királyi család leszármazottját, aki Franco 1975-ben bekövetkezett halála után át is vette az ország irányítását, megkoronázása után bevezette a demokráciát: a diktatúrát alkotmányos monarchiává alakította, és a mai napig uralkodik. Franco nagy állami temetést kapott, díszhelyen nyugszik az általa a polgárháború áldozatai számára emeltetett Valle de los Caídos (Elesettek Völgye) emlékhely bazilikájában.
(A téma iránt érdeklődőknek ajánlom Harsányi Iván Franco-életrajzát, ezt a kis összefoglalót 90%-ban az alapján készítettem)
A figura az Andrea Miniatures terméke, 1938-as állapotában ábrázolja a tábornokot. Ez az első Andrea-figurám, igazolja a céggel szembeni előítéleteimet: nem olcsó, de olyan is. Élethűek a ruhagyűrődések, és az arc is felismerhető. Az egybeöntött fém Franco mellé egy kis fehérfém spanyol földet, egy műanyag talapzatot, és egy nyomtatott névtáblát mellékelnek. Úgy döntöttem, felhasználom az egyszerű kialakítású gyári talpat, legalábbis nem rosszabb, mint amit én csinálnék.
Első lépésként lekapartam a kevés sorját, majd kifúrtam és megcsapoltam tábornok úr mindkét csizmáját. A földrészletnek csizma rögzítésére szolgáló nyílásaiból (mert vannak ilyenek, a csizma alján lévő ellendarabok illeszkednek beléjük- de a figura fémből lévén elég súlyos, biztosabbnak látom, ha pluszban egy kis dróttal is megerősítem) is kivájkáltam a sorját, amíg a figura biztosan nem állt benne, majd epokitt segítségével rögzítettem a gyári talapzathoz. Sajnos az egyik csaphoz kicsit túl mélyre fúrtam, de egy kis gs-sel eltömítettem a másik oldalra átérő lyukat. Ezután lemostam a figurát szappanos vízzel, majd lefújtam a Games Workshop fehér alapozójával (ezt azért szeretem, mert nem marja le a terpentin). Akrillal folytattam az alapozást, először a figura arcát kentem le egy réteg testszínnel, majd a kabát következett, fűzölddel. A csizma sötétbarna lett; az öv (sál) rozsdabarna, piros lesz, az alá állítólag ez a legjobb szín, hát most majd elválik.
Kezdtem a festést az arccal. Testszínre kentem le először, majd az arc széleit, az arc közepének a mélyedéseit (orr oldala, szemgödrök, stb) és a toka ráncát kihúztam vörösesbarnával. Ezt azután beledolgoztam a testszínbe egy száraz ecsettel. A kiemelkedő részekre ezután fehéret kentem, és szintén beledolgoztam a testszínbe. Egy másik figurával kapcsolatban kaptam már olyan kritikát, hogy kicsit sápadt, de ezen már én is látom, úgyhogy a Caudillo után majd átgondolom a bőrfestésre használt színeimet.
A szem fehér lett, majd óvatosan megfestettem a pupillákat. A bajuszt egy enyhén fehérrel szürkített feketével festettem, a szemöldököt pedig tiszta feketével. A szélén egy pár ezredmillimétert összedolgoztam a hússzínnel, de tényleg csak nagyon kicsit, annyit, hogy szinte ne is látsszon.
Az arc elkészítése után kijavítottam a zöld részek alapozását, és azokkal kezdtem el foglalkozni. Krómoxidzölddel festettem le a sapkát, majd feketével húztam ki a gyűrődéseket és a varrásokat. A feketét összedolgoztam a zölddel, ügyelve arra, hogy a gyűrődéseknél inkább nagyobb kiterjedésű, világosabb folt legyen, míg a varrásokat vékonyabb, de sötétebb csík jelölje. Az élekre és a magasabban fekvő részekre egy kis fehéret tettem, vigyázva, hogy a nagyobb felületeket ne világosítsam ki, mert az inkább kopásnak hatna. Hasonlóan készült el a nadrág és a zubbony is. Igyekeztem a fény beesési irányának megfelelően festeni, a felfelé eső felületeket világosítva, a lefelé nézőeket sötétítve.
A zubbony után a kezeket festettem meg, az arcnál már leírt módon. A kilógó ingnyak egyszerű akril fehér lett. A köpeny nagy, fehér felületeivel gondban voltam. Nem akartam nagyon elszürkíteni őket, így csak a ráncok aljába kevertem egy kis szürkét. Egy kicsit talán túl egyszínű, bár szerintem jól áll. Ha 40k-s figura lenne, biztos festettem volna rá egy látványosabb, egyenletes spektrumú színátmenetet, de ,,valós”, ráadásul 54 mm-es modellnél már nem lenne olyan élethű. A kezek alá festettem kicsit nagyobb árnyékokat. A csizma alapszíne sötétbarna lett, ezt fehérrel és feketével árnyaltam a gyűrődésekben. A csizmaszár tetejét és a csizma orrát kivilágosítottam, a talpat körülvevő alsó részt sötétítettem.
A kabát világosbarna és az egyenruhához használt zöld keveréke lett, ahol tudtam, a klasszikus módszert alkalmaztam a gyűrődésekre: alul világos, felül sötét. A függőleges gyűrődéseket úgy igyekeztem megfesteni, hogy a kiálló rész mindenhol világos legyen, de a magasabban fekvő vég felé mégjobban kivilágosodjon, a beljebb fekvő részeknél pedig ennek az ellentéte: mindenhol sötét legyen, de az alacsonyabban, a földhöz közelebb fekvő részek még sötétebbek. A kabát ujjainak bélése a kabát bélésének színével készült, a gallérral viszont nem nagyon tudtam mit csinálni. Az a baj vele, hogy nem igazán festhető ki szépre szálanként, de nem is annyira prémszerű, hogy a szárazecsetelés jól mutasson rajta. Végül mégis ez utóbbi mellett döntöttem, a vége az lett, hogy befolyattam szürkével, majd annak száradása után enyhén visszaszárazecseteltem fehérrel.
Az övet lekentem a GW piros alapozójával (nem is kellett volna alá a barna, de akkor még ez piros nem volt meg), majd bíborvörösre festettem, fehérrel és feketével dolgozva az árnyékhatásokon. Az aranyozott részeket barnával alapoztam, majd egy kis arannyal szárazecseteltem ki óvatosan, sőt, a ruha mikroszkópikus arany varrásainál alapozást sem használtam. Az egyéb, piros díszeket, és az öv fonott részének piros csíkjait vékony ecsettel, akrillal csináltam, a GW piros alapozójával. A kitüntetést szintén akrillal, szintén egy nagyon vékony ecsettel pingáltam ki.
A föld akrillal lett lefestve, több réteg bemosással és szárazecseteléssel. Végül befestettem a talp karimáját, ráragasztottam a figurához adott táblácskát, és mehetett a polcra.
|
|
Franco
|
2009.12.02.
Utolsó módosítás: 2009.12.05.
Utolsó módosítás: 2009.12.05.