Focke-Wulf Fw-190 A-3
1:48, Hasegawa
No.JT90 / 09090 (2005)
Pintér György - Múzeumi krimik
Mindenekelőtt,kedves Lapidus, kérlek engedd meg, hogy korábbi cikked címét kölcsönvegyem, hiszen ugyanannak a német ásznak a gépéről van szó, akiről anno Te is írtál, de a második gépéről ( http://makettinfo.hu/index.php?jobb=Hans-Assi-Hahn-csipos-kakasa&&q=&hash= ). Minőségben még csak szeretném megközelíteni azt, amit akkor Te mutattál, mentségemre legyen mondva, hogy még erősen a tanuló fázisban vagyok. A cikk másik címe az is lehetett volna, hogy sok mindenben az első, de ezt már egy korábbi cikkemnek adtam, hiába még több dolgot csináltam először ezen a gépen.
A makett tehát a Hasegawa gyárából került ki, és a Luftwaffe egy igen híres gépét formázza meg. A leírás szerint ezt a gépet a bf 109-esek támogatására készítették, és igen jól beváltak, híresek voltak a kiváló manőverezhetőségükről. A makettet két különböző festéssel / matricázással készíthetjük el, egyik az itt ismertetett repülő (III./JG2, Kommandeur Hauptmann Hans Assi Hahn, France, May 1942),a másik egy személytelenebb változat (8./JG2, France, 1942), amin a géptörzsön egy sasos matrica van.
A makett minőségéről csak jókat tudok mondani, minden darab szépen kidolgozott, néha már bosszantóan tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Volt olyan fázisa az építésnek, mikor úgy éreztem, hogyha minden darabot leválasztanék az öntőkeretről, és egy zacskóban összeráznám, akkor összeállna. Azért nekem még így is sikerült egy picit elrontani a törzs és a szárny illeszkedését, úgyhogy tanulhattam egy kis tömítést. Az építéssel kapcsolatban talán két gyenge pontot említenék meg. Az egyik az orrész összerakása, ami elég sok darabból áll, és emiatt nagyon oda kell figyelni (talán még a gyári ajánlott sorrendtől is érdemes eltérni). A másik az első futóművek kereke, maga a futómű nagyon szépen beáll a megfelelő szögbe, de utána a kereket nagyon nem könnyű jól pozícionálni.
Az építés a fülkével kezdődött, ami nagyon részletgazdag, és igen jó minőségű matricákkal lehet a műszereket látványossá tenni, egészen addig, míg be nem kerül a gépbe. Ennél a modellnél a kész gépen a pilótafülkéből alig látszik valami, nem érdemes tehát ebben kiélni az alkotói vágyunkat, mert legfeljebb a proktológus ismerősünk tudja megnézni a száloptikájával. Azért az ülést próbáltam feldobni egy sajátkészítésű biztonsági övvel (maszkolószalag és 0,3-as ón drót). Hasonló sanyarú sorsra jut a szépen kidolgozott csillagmotor is, miután a légcsavar és a hűtőventillátor felkerül. A hátsó futóművet már a két törzsfél egybeillesztésénél be kell ragasztani, így később figyelhetünk a festés védelmére.
A nagyobb elemek összeillesztése és a sárga részek lefújása után a gép megkapta a világoskék alapszínt (ModellMaster RLM 76 enamel), majd a világosabb szürkét (Gunze AquaColor Acryl RLM 75), és a sötétebb szürkét (Gunze AquaColor Acryl RLM 74). A nagyobb felületeken a határvonalat sárga Blue-tack-ből (UHU Patafix) sodort kukacokkal határoltam a szebb átmenet érdekében. A gép oldalán lévő foltokat kézzel, maszkolás nélkül fújtam a gépre. A festékszóró kezelésében még mindig kezdő vagyok (ez a második gép gyakorlatilag), de néha már úgy éreztem, hogy egész jól megy. A szórópisztoly takarítását illetően a legjobb tapasztalataim a Gunze vizes bázisú, illetve a Humbrol enamel festékeivel voltak. A világoskék ModellMaster-t kínszenvedés volt kimosni.
A festés után a gép kapott egy réteg fényes lakkot és következett a matricázás. Ebben nem éreztem magam kezdőnek, addig amíg el nem kezdtem. Valahogy nekem ezek a Hasegawa matricák össze-vissza gyűrődtek, volt, hogy szakadtak is. A végére azért egészen belejöttem, de lehet, hogy a jövőben beruházok egy matricafeszítőre. A lágyítót (Gunze Mr. Mark Softer) minden esetben alkalmaztam. Azért a továbbiak során nagyon élveztem a vékony matricákat, egy kicsit sem emelkednek ki a felületről. A matricák a száradás után kaptak egy védő fényeslakk réteget, és jöhetett a panelvonalak bemosása, ami fekete temperával történt. A felesleg letörlése után a gép megkapta az első matt lakkréteget, és a panelek közepének fakításával folytattam. Hát még ilyet sem csináltam eddig, és ezután nem is így fogok, hanem még a matrica előtt befújom világosabb színnel, de most az utólagos, pasztellkrétaporos módszert választottam. Fehér pasztellkrétát csiszoltam 1000-es csiszolóvásznon, és arról fülpucoló pálcikával felszedve hordtam fel a gépre. A felső felületen kezdtem, úgyhogy mire az aljához értem, már egész jól belejöttem. Emiatt a teteje nem igazán szép, az alja jobb... De legalább ebből is tanultam . A pasztellkrétás árnyékolás kapott még egy védő matt lakkréteget, és így a gép már majdnem kész volt.
Következett a kormozás, a kipufogógázok és a géppuskák által képzett koszok, ezt a Gunze korom (Aquacolor Soot, H343) festékével csináltam, azt jól kihígítva izopropanollal fújtam fel. A legtöbb helyen egész jól sikerült, bár nem tagadom, hogy talán néhol (pláne géppuskák) elragadott a hév, de újból azzal védekezem, hogy először csináltam. Azért volt olyan, hogy kicsit túl erősnek éreztem itt ott, és akkor nagyon finoman rámentem a Mueller drogériában kb 300 forintért vásárolt köröm polírozóval, és kicsit lecsiszoltam belőle. Remélem ez nem szentségtörés . A kormozás után már csak a festékkopás imitálása maradt, amit kicsit szintén túlzásba vittem, tudom. A módszer a Makettinforól ellesett mosogatószivacs darabos volt, ezt acélfestékbe mártva (most már tudom, hogy inkább szürkével kevert alumíniummal kellett volna) a felületre nyomogatva értem el. Sajnos néhol kicsit több került a felületre...
Természetesen a gép nagyobb elemei mellett a többi részt is a leírás szerint festettem, a futóművek és a gondola a zöldes alapszínre egy olajos bemosást kapott (Gunze Aquacolor Oil, H342).
További tanácsra a csöveket (géppuska és pilot tube) kifúrtam, láttok képet előtte és utána is.
Összességében a gép egy nagy élmény nekem, több okból is. Egyrészt ez eddig a legszebben elkészült makettem (valószínüleg egészen addig,míg a következőt meg nem csinálom). Másrészt nagyon sok új dolgot tanultam ezen a maketten. Harmadrészt pedig ez egy nagyon formás kis gép, igazán szép vonalvezetéssel.
Remélem Nektek is tetszeni fog, és miután még bőven a tanulófázisban vagyok, kérlek,ne kíméljetek építő kritikáitokkal!
A makett tehát a Hasegawa gyárából került ki, és a Luftwaffe egy igen híres gépét formázza meg. A leírás szerint ezt a gépet a bf 109-esek támogatására készítették, és igen jól beváltak, híresek voltak a kiváló manőverezhetőségükről. A makettet két különböző festéssel / matricázással készíthetjük el, egyik az itt ismertetett repülő (III./JG2, Kommandeur Hauptmann Hans Assi Hahn, France, May 1942),a másik egy személytelenebb változat (8./JG2, France, 1942), amin a géptörzsön egy sasos matrica van.
A makett minőségéről csak jókat tudok mondani, minden darab szépen kidolgozott, néha már bosszantóan tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Volt olyan fázisa az építésnek, mikor úgy éreztem, hogyha minden darabot leválasztanék az öntőkeretről, és egy zacskóban összeráznám, akkor összeállna. Azért nekem még így is sikerült egy picit elrontani a törzs és a szárny illeszkedését, úgyhogy tanulhattam egy kis tömítést. Az építéssel kapcsolatban talán két gyenge pontot említenék meg. Az egyik az orrész összerakása, ami elég sok darabból áll, és emiatt nagyon oda kell figyelni (talán még a gyári ajánlott sorrendtől is érdemes eltérni). A másik az első futóművek kereke, maga a futómű nagyon szépen beáll a megfelelő szögbe, de utána a kereket nagyon nem könnyű jól pozícionálni.
Az építés a fülkével kezdődött, ami nagyon részletgazdag, és igen jó minőségű matricákkal lehet a műszereket látványossá tenni, egészen addig, míg be nem kerül a gépbe. Ennél a modellnél a kész gépen a pilótafülkéből alig látszik valami, nem érdemes tehát ebben kiélni az alkotói vágyunkat, mert legfeljebb a proktológus ismerősünk tudja megnézni a száloptikájával. Azért az ülést próbáltam feldobni egy sajátkészítésű biztonsági övvel (maszkolószalag és 0,3-as ón drót). Hasonló sanyarú sorsra jut a szépen kidolgozott csillagmotor is, miután a légcsavar és a hűtőventillátor felkerül. A hátsó futóművet már a két törzsfél egybeillesztésénél be kell ragasztani, így később figyelhetünk a festés védelmére.
A nagyobb elemek összeillesztése és a sárga részek lefújása után a gép megkapta a világoskék alapszínt (ModellMaster RLM 76 enamel), majd a világosabb szürkét (Gunze AquaColor Acryl RLM 75), és a sötétebb szürkét (Gunze AquaColor Acryl RLM 74). A nagyobb felületeken a határvonalat sárga Blue-tack-ből (UHU Patafix) sodort kukacokkal határoltam a szebb átmenet érdekében. A gép oldalán lévő foltokat kézzel, maszkolás nélkül fújtam a gépre. A festékszóró kezelésében még mindig kezdő vagyok (ez a második gép gyakorlatilag), de néha már úgy éreztem, hogy egész jól megy. A szórópisztoly takarítását illetően a legjobb tapasztalataim a Gunze vizes bázisú, illetve a Humbrol enamel festékeivel voltak. A világoskék ModellMaster-t kínszenvedés volt kimosni.
A festés után a gép kapott egy réteg fényes lakkot és következett a matricázás. Ebben nem éreztem magam kezdőnek, addig amíg el nem kezdtem. Valahogy nekem ezek a Hasegawa matricák össze-vissza gyűrődtek, volt, hogy szakadtak is. A végére azért egészen belejöttem, de lehet, hogy a jövőben beruházok egy matricafeszítőre. A lágyítót (Gunze Mr. Mark Softer) minden esetben alkalmaztam. Azért a továbbiak során nagyon élveztem a vékony matricákat, egy kicsit sem emelkednek ki a felületről. A matricák a száradás után kaptak egy védő fényeslakk réteget, és jöhetett a panelvonalak bemosása, ami fekete temperával történt. A felesleg letörlése után a gép megkapta az első matt lakkréteget, és a panelek közepének fakításával folytattam. Hát még ilyet sem csináltam eddig, és ezután nem is így fogok, hanem még a matrica előtt befújom világosabb színnel, de most az utólagos, pasztellkrétaporos módszert választottam. Fehér pasztellkrétát csiszoltam 1000-es csiszolóvásznon, és arról fülpucoló pálcikával felszedve hordtam fel a gépre. A felső felületen kezdtem, úgyhogy mire az aljához értem, már egész jól belejöttem. Emiatt a teteje nem igazán szép, az alja jobb... De legalább ebből is tanultam . A pasztellkrétás árnyékolás kapott még egy védő matt lakkréteget, és így a gép már majdnem kész volt.
Következett a kormozás, a kipufogógázok és a géppuskák által képzett koszok, ezt a Gunze korom (Aquacolor Soot, H343) festékével csináltam, azt jól kihígítva izopropanollal fújtam fel. A legtöbb helyen egész jól sikerült, bár nem tagadom, hogy talán néhol (pláne géppuskák) elragadott a hév, de újból azzal védekezem, hogy először csináltam. Azért volt olyan, hogy kicsit túl erősnek éreztem itt ott, és akkor nagyon finoman rámentem a Mueller drogériában kb 300 forintért vásárolt köröm polírozóval, és kicsit lecsiszoltam belőle. Remélem ez nem szentségtörés . A kormozás után már csak a festékkopás imitálása maradt, amit kicsit szintén túlzásba vittem, tudom. A módszer a Makettinforól ellesett mosogatószivacs darabos volt, ezt acélfestékbe mártva (most már tudom, hogy inkább szürkével kevert alumíniummal kellett volna) a felületre nyomogatva értem el. Sajnos néhol kicsit több került a felületre...
Természetesen a gép nagyobb elemei mellett a többi részt is a leírás szerint festettem, a futóművek és a gondola a zöldes alapszínre egy olajos bemosást kapott (Gunze Aquacolor Oil, H342).
További tanácsra a csöveket (géppuska és pilot tube) kifúrtam, láttok képet előtte és utána is.
Összességében a gép egy nagy élmény nekem, több okból is. Egyrészt ez eddig a legszebben elkészült makettem (valószínüleg egészen addig,míg a következőt meg nem csinálom). Másrészt nagyon sok új dolgot tanultam ezen a maketten. Harmadrészt pedig ez egy nagyon formás kis gép, igazán szép vonalvezetéssel.
Remélem Nektek is tetszeni fog, és miután még bőven a tanulófázisban vagyok, kérlek,ne kíméljetek építő kritikáitokkal!
|
| Felülnézet |
|
| Doboz és grafika |
|
| Középső szegmens… |
|
| Oldalnézet felülr… |
|
| Ízelítő a piló… |
|
| A gép orra |
|
| Műszerfal |
|
| Mégegy fülke |
|
| A szárny belép… |
|
| A csövek csövekk… |
|
| Első futóművek é… |
|
| A gép teljes alja |
|
| Egy első felső… |
|
| Jobb profil |
|
| Bal profil |
|
| Végül jobbról… |
2012.09.12.
Utolsó módosítás: 2012.09.23.
Utolsó módosítás: 2012.09.23.