1:35
Pintér György - Múzeumi krimik
A hátsókert titokzatos, a hátsókert múzeum... A régmúlt korok emlékeivel az ember bármilyen helyen találkozhat, sokan őrizgetnek ereklyéket, emlékeket. Vannak, akik szekrények titkos fiókjaiban, rejtett dobozokban, vannak, akik pedig hátsókertjükben...
Amikor a kezembe került a Preiser háború utáni civil figurákból álló készlete, rögtön megtetszett a peckesen, hátizsákkal a hátán feszítő fiú figurája. Eljátszottam a gondolattal, mire is lehetne "őt felhasználni"? Hogy mutathatnám őt be... A figura kidolgozása nem túl pontos, de ezt nem is vártam el tőle. Anyagából adódóan könnyen formázható, így jutott eszembe, hogy mi lenne akkor, ha egy mai gyermek lenne belőle, aki nagyapjánál focizva, a hátsókertben érdekes dolgokat talál...
Az ötlet már megvolt, következett a megvalósítás. A fiú figuráját nagyjából teljesen megváltoztattam. Maróval, és szikével dolgozva, az alapból zakóba öltöztetett, kezeivel hátizsákjának szíját fogó srácot elkezdtem átalakítani. A zakóból pulóver lett, német tábori sapkájából egy baseball sapkát faragtam, kezeit "kivettem" a szíjból (a szíjat is eltávolítottam), nyakára pedig egy ólomfóliából készült sálat csavartam. A festésénél figyeltem arra, hogy a manapság viselt színeket használjam, így hihetővé téve, hogy a fiú nem régimódi... A festést Vallejo akrilokkal végeztem.
Most, hogy készen lett a "mini-vignetta" főszereplője, elkezdtem készíteni az alapot. Jelezvén, hogy ez a kertrész "hátsó", gipszból egy falat készítettem az egyik oldalra, mellé pedig egy kis lelépőt, amit wargame-es figuraalapból készítettem (kockaköves figuraalap). A tárgyakat innen onnan, maradékokból szedtem össze, illetve készítettem. Van JS-2-görgő, ólomfóliából készült páncéllemez, ásó stb. Ezek festésénél mindenképpen arra törekedtem, hogy nagyon öregnek, elhasználódottnak fessenek. Gazdagon rozsdásítottam, koptattam őket pasztellekkel, illetve Mig pigmentekkel. A falat Tamiya festékekkel festettem, majd poroztam. A fű szintetikus modellező fű, amit spray-s ragasztóval (Noch gyártmányú) fixáltam, majd szárazecseteltem sárgás-barnás színekkel, majd poroztam (pár helyre természetben gyűjtött mohákat is raktam). Amikor a tárgyak a helyükre kerültek, még átfutottam egy kis rozsdamegfolyással, porral az egész "kiállításon", hogy homogénebb legyen (elvégre 60 éve együtt rohadnak...)
Még hosszabb szárú füvet helyeztem fel pár helyre, amit ecsetszőrből készítettem.
Összeállt a kép, a fiú lábát csapoltam és ezután rögzítettem az alapon. Már csak egyvalami hiányzott... A magyarázat arra, hogy a fiú miért tévedt a hátsókertbe... a labda! Hátragurult a labda, ő pedig értement. A pöttyös labdát Milliput-ból készítettem és Vallejo akrilokkal festettem, majd többször lakkoztam a felhelyezés előtt. A labda elgurult, a fiú pedig egy régmúlt háború emlékeire lelt nagyapja hátsókertjében. Hogy felmenője harcolt-e, vagy csak műgyűjtő, erről talán őt kéne kérdezni, de valószínűleg most éppen rádiót hallgat, ezért ne zavarjuk, inkább labdázzunk egyet!
Amikor a kezembe került a Preiser háború utáni civil figurákból álló készlete, rögtön megtetszett a peckesen, hátizsákkal a hátán feszítő fiú figurája. Eljátszottam a gondolattal, mire is lehetne "őt felhasználni"? Hogy mutathatnám őt be... A figura kidolgozása nem túl pontos, de ezt nem is vártam el tőle. Anyagából adódóan könnyen formázható, így jutott eszembe, hogy mi lenne akkor, ha egy mai gyermek lenne belőle, aki nagyapjánál focizva, a hátsókertben érdekes dolgokat talál...
Az ötlet már megvolt, következett a megvalósítás. A fiú figuráját nagyjából teljesen megváltoztattam. Maróval, és szikével dolgozva, az alapból zakóba öltöztetett, kezeivel hátizsákjának szíját fogó srácot elkezdtem átalakítani. A zakóból pulóver lett, német tábori sapkájából egy baseball sapkát faragtam, kezeit "kivettem" a szíjból (a szíjat is eltávolítottam), nyakára pedig egy ólomfóliából készült sálat csavartam. A festésénél figyeltem arra, hogy a manapság viselt színeket használjam, így hihetővé téve, hogy a fiú nem régimódi... A festést Vallejo akrilokkal végeztem.
Most, hogy készen lett a "mini-vignetta" főszereplője, elkezdtem készíteni az alapot. Jelezvén, hogy ez a kertrész "hátsó", gipszból egy falat készítettem az egyik oldalra, mellé pedig egy kis lelépőt, amit wargame-es figuraalapból készítettem (kockaköves figuraalap). A tárgyakat innen onnan, maradékokból szedtem össze, illetve készítettem. Van JS-2-görgő, ólomfóliából készült páncéllemez, ásó stb. Ezek festésénél mindenképpen arra törekedtem, hogy nagyon öregnek, elhasználódottnak fessenek. Gazdagon rozsdásítottam, koptattam őket pasztellekkel, illetve Mig pigmentekkel. A falat Tamiya festékekkel festettem, majd poroztam. A fű szintetikus modellező fű, amit spray-s ragasztóval (Noch gyártmányú) fixáltam, majd szárazecseteltem sárgás-barnás színekkel, majd poroztam (pár helyre természetben gyűjtött mohákat is raktam). Amikor a tárgyak a helyükre kerültek, még átfutottam egy kis rozsdamegfolyással, porral az egész "kiállításon", hogy homogénebb legyen (elvégre 60 éve együtt rohadnak...)
Még hosszabb szárú füvet helyeztem fel pár helyre, amit ecsetszőrből készítettem.
Összeállt a kép, a fiú lábát csapoltam és ezután rögzítettem az alapon. Már csak egyvalami hiányzott... A magyarázat arra, hogy a fiú miért tévedt a hátsókertbe... a labda! Hátragurult a labda, ő pedig értement. A pöttyös labdát Milliput-ból készítettem és Vallejo akrilokkal festettem, majd többször lakkoztam a felhelyezés előtt. A labda elgurult, a fiú pedig egy régmúlt háború emlékeire lelt nagyapja hátsókertjében. Hogy felmenője harcolt-e, vagy csak műgyűjtő, erről talán őt kéne kérdezni, de valószínűleg most éppen rádiót hallgat, ezért ne zavarjuk, inkább labdázzunk egyet!
|
| Hátsókertben |
|
| mindenféle dolog |
|
| A hátsókert |
|
| ...ez meg mi a |
|
| A labda |
2008.09.27.